Aktuális

Székelyudvarhelyi életképek

AJÁNLJUK mindenki figyelmébe intézményünk legújabb kiadványát, Márton Zsigmond: Székelyudvarhelyi életképek az 1960–80-as években című kötetét. Megvásárolható a Haáz Rezső Múzeum székhelyén (40 lej).

„A fotózás ma már szinte mindenki számára elérhető. Gyakorolható kedvtelésből, szórakozásként, de lehet mesterség, hivatás, akár művészet. Egy-egy pillanat lenyomataiként a fotódokumentumok valóságos kincsek, a múlt megismerésének fontos forrásai. Jelen album életképeket tartalmaz. A felvételek középpontjában általában a...z ember áll, de fontos szerepet kapnak a környezet épített és természeti elemei is. Az albumot lapozgatva, érzékelhetjük az 1960–80-as évek hangulatát, megfigyelhetjük az emberek és környezet kapcsolatát, megismerkedhetünk a helytörténet fontos eseményeivel, a városfejlődés mérföldköveivel, helyismereti tudnivalókkal gazdagodhatunk, emlékezhetünk…”

Márton Zsigmond

Kicsit másként, de így is nemzetközi az idei Pulzus tábor

Kilencedik éve, hogy július közepétől tíz napon át Székelyudvarhelyen a Spanyár-ház és udvara a kortárs képzőművészet bölcsője, ahol ragyogó művészi gondolatok öltenek testet.
Különleges és rendkívüli volt az idei alkalom, hiszen felvéve a harcot a világjárvány adta nehézségekkel és akadályokkal, a szervezők a kihívásban az új lehetőségeket látták meg és bontakoztatták ki. Rendhagyó volt abból a szempontból is, hogy az eddigi szokástól eltérően idén csak romániai művészek vehettek részt a táborban, így formailag, látszólag az elveszítette nemzetközi jellegét, de tartalmilag, a munkák színvonalassága által megtartotta. Rendkívüli volt az is, hogy a szokásos Képtárban megrendezett zárókiállításra a Spanyár-ház udvarán került sor, amely környezet egyedien széppé és izgalmassá varázsolta azt. Viszont mindezeken túl a tábort rendkívülivé tette a meghívott művészek jelenléte, személyisége és az itt megszületett munkák színvonalas kivitelezése.
A PULZUS minden évben egyre erőteljesebben lüktet, egyre nagyobb tempót diktál, kiváltság és megtiszteltetés lett a művészek előtt az udvarhelyi táborban részt venni. Az idén, akárcsak az előző években az alkotás szabadsága jellemezte a tábor szellemiségét. Nem lévén egy előre megfogalmazott koncepció, a művészek kibontakoztathatták, megvalósíthatták olyan terveiket, álmaikat, amelyek más kontextusban nem jöhettek volna létre. Habár a műfajok, témaválasztások és anyagszerűségek sokszínűsége jellemzi a kiállítást, valami mégis összefogja, közös nevezőre hozza a munkákat: az alkotás vágya, az őszinteség, a színvonalasság, az életigenlés pulzusának, szívverésének ereje, amely magával ragadta a tábor ideje alatt a résztvevőket és egy közös kreatív energiamezőbe vonzotta be őket. A közös beszélgetések, ötletelések és megvalósítások, az egymást segítés. A KÖZÖSSÉG, amely megszorítások nélkül hagyta kibontakozni az egyéniségeket.
Kilenc művész vett részt az idei táborban. Kilenc erős személyiség, kilenc egyéni világszemléletből megszületett alkotásokkal: a székelyudvarhelyi születű, de jelenleg Temesváron élő Benedek Levente képzőművész; a gyergyószentmiklósi Dobribán Melinda szobrászművész, aki jelenleg Kolozsvárt tevékenykedik; Lőrincz Gyula ugyancsak Kolozsvárt élő grafikus művész; Makkai István marosvásárhelyi szobrászművész; Péter Alpár szobrászművész Sepsiszentgyörgyről; Remus Irimescu Temesváron élő szobrászművész; Zsigmond Adél csíkszeredai textil művész; a legfiatalabb résztvevőként Öllerer Áron Viktor székelyudvarhelyi képzőművész; ugyancsak székelyudvarhelyi képviseletében a tábor szakmai kurátora Berze Imre szobrászművész.
A művésztelep utolsó mozzanata, a táborzáró kiállítás – a közegészségügyi előírásoknak megfelelően – szabadtéren zajlott, így az érdeklődők megismerhették a Pulzuson résztvevő művészeket és a 10 nap alatt készült alkotásokat. A létrehozott alkotások szeptember 1 – december 31 közötti intervallumban a Haáz Rezső Múzeumban is kiállításra kerülnek.

Szervezők: Haáz Rezső Múzeum és Haáz Rezső Alapítvány
Szakmai partner: Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ
Támogatók: Communitas Alapítvány, Exa Trade, GALFFIS’S, Amigo&Intercost, Csíki Sör.
A múzeum fenntartója: Székelyudvarhely Megyei Jogú Város

Megjelent a Lustra 2020. évi első száma

Folyóiratunk hetedik évfolyamának első száma tartalmában kissé eltér a korábbiaktól. Bár a már ismerős rovatokkal találkozhatunk, a cikkek többsége ez alkalommal a székelyudvarhelyi református kollégiumhoz kötődik. Nem véletlenül, hiszen 2020-ban a kollégium 350 éves fennállását ünnepli.

A Kronográf rovat Albert Dávid nyugalmazott történelemtanár A székelyudvarhelyi református kollégium helye és jelentősége az erdélyi magyar oktatásban című cikkével indul. Ezt követően Szász Hunor történész a kollégium 17–18. századi épületeinek építési, átalakítási fázisait követi. Novák Károly István történelemtanár cikke a 19. századi kollégiumi diákélet hangulatát idézi Benedek Elek és Földes Géza visszaemlékezései segítségével. A Literatus rovatban két cikk kapott helyet. Dániel Tamás református lelkipásztor, a kollégium egykori diákja Gönczi Lajos igazgató-tanár életútját elemzi, kitérve botanikusi munkásságára és iskolaépítő tevékenységére is. Veres Péter, a Haáz Rezső Múzeum Képtárának munkatársa pedig a kollégium egykori rajztanárának, a múzeum első igazgatójának, Haáz Ferenc Rezsőnek a képzőművészeti munkásságát jellemzi. A Glossza rovatba ezúttal nem könyvismertető, hanem az udvarhelyi református kollégium történetével kapcsolatos, régebbi és újabb írások áttekintése került Kolumbán Zsuzsánna tollából. A Fólió rovat két írása ugyancsak a református kollégiumhoz kötődik: Róth András Lajos a Zilahi Sebes János által elkezdett, majd Szigethi Gyula Mihály professzor által folyatott, a kollégium különféle gyűjteményeit áttekintő, Rectorale protocollum… címet viselő jegyzőkönyvet ismerteti. Páfalvi Pál nyugalmazott biológiatanár pedig a kollégium Gönczi Lajos szertárának egy értékes és érdekes darabját, az 1787-ből való Vivum herbáriumot, vagyis a „tengeri plánták”, algák, moszatok herbáriumát jellemzi, mely egykor Benkő Ferenc tulajdonát képezte. A több cikkben felbukkanó Szigethi Gyula Mihály professzor egy írását, a Tsudálatos férfiú Bonaparte címűt Hermann Gusztáv Mihály adja közre a Forrás rovatban. A folyóirat csupán két, tartalmában nem a kollégiumhoz kapcsolódó cikket tartalmaz. Bernád Rita Magdolna és Muckenhaupt Erzsébet befejezik az előző lapszámban elkezdett cikküket, Pázmány Péter dedikált prédikációskönyvének bemutatását. Mihály János történész „Görög” kereskedők Székelyudvarhelyen cím alatt pedig egy Maria Terézia korabeli oklevélbe foglalt, 1683-as keltezésű, fontos céhtörténeti adatokat tartalmazó szerződést tesz közzé.

A Lustra 7. évfolyamának kiadási költségeit a Bethlen Gábor Alap támogatta.

Kolumbán Zsuzsánna

A MÚZEUM VAJON MI?

Hagyománnyá vált, hogy éves rendszerességgel a Szent Iván-éjhez legközelebbi szombaton a Haáz Rezső Múzeum is megszervezi a MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA rendezvényt. Változatos programpontokat tartalmazó eseményt terveztünk jelen évben is, de a járvány miatti állapotok nem teszik lehetővé, hogy június 20-án, szombaton népes tömeget láthassunk vendégül a múzeumban.

A virtuális- vagy korlátozott jelenlét nem tudja helyettesíteni a MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA zsongását, ezért úgy döntöttünk, hogy a múzeumi tevékenységünk szakmai oldalát hozzuk „emberközelbe”, szakmai titkokat árulva el a hétköznapi munkánkról.

Megjelent a KINCSES KÉPESKÖNYV - SZÉKELYUDVARHELY

Szeretnéd tudni hogyan nézett ki egy katonai mustra a középkori Udvarhely piacterén? Vagy hogy miért csúfolták ezelőtt száz évvel a városban tanuló diákok egymást fuszulykásoknak és lencséseknek? Ha kíváncsi vagy arra, hogy hogyan nézhetett ki ezelőtt kétezer évvel a római katonai tábor fürdője, mit kereshetett egy fésűs kagyló az egykori domonkos kolostor közelében, vagy hogy miért szállította ingyen az omnibusz Orbán Balázs Szejkefürdőjére a városi polgárokat, ez a könyv Neked szól. Időutazásra hívunk, mely tizenegy fejezeten át az ókortól a napjainkig tart, és melynek során nyomon követheted a város fejlődését, megismerheted legfontosabb eseményeit és legérdekesebb lakóit.

A könyv írói a Haáz Rezső Múzeum munkatársai, akik aprólékos gonddal és szakértelemmel mesélik el a város fejlődésének különböző szakaszait. Székelyudvarhely történeteit Jánosi Andrea elbűvölő illusztrációi keltik életre.

A könyvet elsősorban általános iskolások számára írtuk, de haszonnal forgathatják testvéreik, szüleik, nagyszüleik, pedagógusok és mindenki, aki kíváncsi a város történetére.

Megvásárolható a Haáz Rezső Múzeum székhelyén (Bethlenfalvi út 2–6. szám)

ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 19

Minden évben megjelenik Székelyudvarhelyt egy rangos folyóirat, az ISIS. Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek. Az idei a 19. a sorban. Egy pár év óta, kétnyelvűségével nemcsak számot ad a szintén Udvarhelyt rendezett restaurátor továbbképző konferenciákon elhangzottakról, de ugyanakkor hazai viszonylatban az egyetlen olyan szakfolyóirat, mely magyar és román nyelven írt cikkeivel, angol nyelvű kivonataival tájékoztat a múzeumi, könyvtári, levéltári és az épített örökséget érintő állományvédelmi, megőrzési, konzerválási, helyreállítási és restaurálási legújabb irányokról, munkamódszerekről, alkalmazott technikákról, etikai, esztétikai, művészet(történet)i célkitűzésekről, kísérletekről és megvalósításokról. Mindezt nemzetközi és hazai restaurátorok tollából. Azt, hogy mennyire sokrétű és összetett tevékenység a restaurálás, azt már az évente megjelenő kiadvány tartalomjegyzéke is mutatja.
Az idén megjelent lapszámban Tóth Zsuzsanna (papír- és könyvrestaurátor, fa- bútorrestaurátor művész) értekezik gazdag irodalom kíséretében, sok szép fotóval és rajzzal megtámogatva az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében található Corvina-kötésekről. Írása a corvinák szisztematikus díszítés és készítéstechnikai felmérésének egyik oly eredménye, mely ezen különleges készítmények rejtelmeibe vezet be. Lengyel Boglárka (a Magyar Nemzeti Múzeum fém-ötvösrestaurátor művésze) egy gödöllői sírból, több mint egy félévszázada óta előkerült viselet darab, egy 8-9 év körüli kislány pártájának rekonstrukcióját mutatja be Pártás kislány a hódoltság korából. A gödöllői párta rekonstrukciója c. írásában. Az anyagvizsgálat, a fémfonalak, a csipke, és islógos díszek rekonstrukciójának izgalmas, de egyben varázslatos munkájába vezeti be az olvasót. Közben a rekonstrukció értelméről és hasznáról beszél és a kísérleti régészet területére kalauzol bennünket.
S bár ma már legtöbbször elektronikusan levelezünk, Németh György (az Iparművészeti Múzeum fa-bútor restaurátorművésze) egy olyan 18. század eleji, több különböző fából (dió-, körte-, szilva-, bükk-, cseresznye-, jávorfa, körtegyökér) készített, eddig ismeretlen típusú fiókos, többfunkciós írókabinet-szekrényt mutat be, mely egykori tulajdonosainak levelezési igényeinek felet meg. A restaurálása során a többszöri beavatkozás tényére, a szakemberekkel való konzultálás (Batári Ferenc művészettörténész, Kovács Petronella témavezető tanár, Morgós András, a MNM Restaurátor osztályának vezetője és Papp Kinga szakoktató, okl. fa-bútorrestaurátor) szükségességére, az analógiák felderítésének, a készítéstörténet és a bútortípus bonyolult problematikájára is felhívja a figyelmet, miközben utal a műtárgyak sokszor veszélyeztetett sorsára. Írása a Homoródszentmártoni Bíró Sámuel és vargyasi Daniel Klára levelesládái. Két rendhagyó szerkezetű kabinetszekrény a 18. század első évtizedéből címet viseli.
Moór Anikó (az Iparművészeti Múzeum textil-bőrrestaurátor művésze) Két pár 18. századi női, hímzett selyemcipő restaurálását mutatja be szót ejtve a 18. századi európai női cipődivat változásairól is. A cipők aprólékos szerkezeti leírása, anyagelemzése, készítési módozatainak bemutatása, állapotfelmérése után kerülhetett sor a tisztításra, a formára igazításra, a kiegészítések színezésére, varrókonzerválására, minimális, bontás nélküli beavatkozás során. A szerző tárolási ötletei is dicséretesek. Várfalvi Andrea textil-bőrrestaurátor művész a Magyar Nemzeti Múzeumból, Szabó Csabáné egri műtárgyvédelmi asszisztenssel és Sikéné Kovács Melindával (az egri Dobó István Vármúzeum szilikátrestaurátor művészével) A visontai Szent Kereszt felmagasztalása templom feltárásából származó 18. századi férfi öltözet (kalap, dolmány, nadrág, csizma) leletmentő konzerválásáról, valamint a kiállításra szánt két műtárgy restaurálásáról és installációjának elkészítéséről értekezik szakszerűen. Mivel a tárgyak kiállításra kerültek, a restaurátorok a kiállítás mikéntjét (hordozó anyagok, dobozolás, szállítás, installáció, a kiállítási optimális körülményeinek biztosítása) is meg kellett oldják.
Danielisz Dóra (a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építész, PhD hallgatója) „Fából csinált és zsendellyel fedett…” Faszerkezetek egykor és most. Háromszék református templomépítészetében c. alatt számunkra érdekes témát vázol fel, felsorakoztatva a faberendezések és épületszerkezetek kiemelt figyelmet érdemlő példáit (templomok belsőépítészeti kiképzése, karzatok, famennyezetek/kazettás mennyezetek és faboltozatok, mint a térlefedés szerkezetei, fedélszerkezetek és haranglábak). Utal a helyi jellegzetességekre, a már csak levéltárakban elérhető adatokra, a templomok padlásán, a harangtornyok szintjein, karzatokban elbújtatott/rejtett szerkezetekre. Írását korabeli képekkel, tervrajzokkal, szerkezeti vázlatrajzokkal, múzeumok fotótékáiból származó és saját fotóival gazdagítja.
Emődi András (a nagyváradi Királyhágómelléki Református Egyházkerület Levéltárának jól ismert levéltárosa, kutatója) egy számunkra ma már nem annyira ismert/használt, de a régebbi emberek idejét meghatározó mechanikai szerkezetek – a toronyórák – problémájára (e műtárgytípus lehetséges konzerválási/ restaurálási módozataira és bemutatásának mikéntjére) hívja fel a figyelmet tanulmányában, Tébi János nagyváradi lakatosmester toronyórái. Gondolatok régi óraszerkezetek lehetséges sorsáról címmel. Történelmi felvezetőjében az óraépítő életéről, munkásságáról szerzünk ismereteket, majd a Nagyvárad-újvárosi és a hegyközcsatári református templomokban fennmaradt toronyóráinak leszerelése, szétszerelése és pontos dokumentálása (vázlatrajzok és minden művelet utáni fotózás), valamint megtisztítása, működőképessé tétele során felmerült műtárgyvédelmi és etikai szempontokról (megéri? karbantartható? hasznosítható? kiállítható?) értekezik.
Kürtösi Brigitta Mária (festményrestaurátor művész a Magyar Képzőművészeti Egyetemről) Képzőművészeti alkotások mozaiktechnikájú rekonstrukciói címmel az anyagiság és eszmeiség között vergődő, elsősorban építészeti léptékű, rendkívül változatos technikájú alkotásokról, köztük homlokzati fém domborművekről, freskókról, táblaképekről ír. Az eredeti mű és a helyette készített/kiállított másolat viszonyáról, az „az »átírás« szabadságáról és kötöttségeiről”. Ezt követik a hazai és nemzetközi történeti példák, amelyek arról beszélnek, hogy hogyan transzformálható egy festmény, vagy akár egy szoborcsoport mozaikká? A tanulmány lényegében arról szól, hogy megvalósítják-e ezek a másolatok a hozzájuk fűzött reményeket, azaz biztosíthatják-e az eredeti alkotások tartósságát.
Puskás Éva és Sulyok László (a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség restaurátorai és gyűjteménykezelői) A Szatmárnémeti Székesegyház és Egyházművészeti Gyűjtemény bemutatására vállalkoztak gazdagon illusztrált írásukban. Ennek keretében bemutatják a székesegyház történetét egészen napjainkig, a templom műtárgyait és készítőit, a külső és belső átalakításokat, a beavatkozásokat. Ugyanakkor a székesegyház oldalán lévő emeletes sekrestye és oratórium hat helyiségében helyet foglaló művelődéstörténeti és művészettörténeti szempontból is értékes Meszlényi Gyula püspök nevét viselő – 2004 és 2008 között létrehozott – Egyházművészeti Múzeum kiállítási tárgyait.
Mátyás Viktória Beatrix festményrestaurátor művész Zalaegerszegről, egy érdekes témát feszeget Kortárs festmények esztétikai kiegészítése – elméleti és gyakorlati problémák cím alatt. Nem is gondolná az ember, hogy a (közel)jelenkori műalkotások is védelemre, helyreállításra, restaurálásra szorulnak. S mivel minden műtárgy egyedi, az esztétikai kiegészítésekről is mindig egyedi módon kell dönteni. A szerző a legszélsőségesebb irányzatoktól a napjainkban a legelfogadottabbakig mutatja be az alkalmazható eljárásokat, annak függvényében, hogy a műtárgyaknak tulajdonított értékek, vagy esztétikai és történeti szempontok mentén döntünk sorsukról, hangsúlyt fektetve a művészi szándékra is. A szerző kiemeli a művészinterjúk fontosságát, melyekből számtalan információt nyerhet, sok kulisszatitkot tudhat meg a restaurátor, figyelembe véve, hogy milyen gyors mértékben változnak a használt alapanyagok, melyeket valamilyen módon helyettesíteni kell. Ugyanakkor szükséges jónak ítéli a művész bevonását a restaurálás folyamatába.
Pápay Kornélia (a pécsi Janus Pannonius Múzeum textil-bőrrestaurátor művésze) tanulmányának címe: Beszámoló a műtárgyak esztétikai szempontból zavaró szőrmehiányainak pótlására tett kísérlet tapasztalatairól. Tulajdonképpen a címben jelzettek bemutatására vállalkozott. Témájának kibontását nehezítette a szakirodalom foghíjas volta. A hármas – etikai, esztétikai, és készítéstechnikai – feltételrendszer által meghatározott restaurálás tehát megfelelő alapanyagok (szálas anyagok, hordozó fajták, ragasztó fajták), megfelelő eszközök (kézi kártoló, nemezelőtű, szivacs, üveglap, ecset, hajvasaló, fém kötőtű), és alkalmas készítéstechnikák (szálkeverés, összedolgozás, rögzítés) összehangolását feltételezi ötleteket nyerve a képző- és iparművészet, valamint a kézművesség egyes területeiből kifejlődő hobbiművészetből.
A Károlyi Zita és Kovács Petronella által alapított és szerkesztett, Biró Gábor címlaptervével, Kolumbán Zsuzsánna technikai szerkesztésében napvilágot látott kiadvány nagyszámú lektor (Bóna István, Kissné Bendefy Márta, Kovács Petronella, Kovácsné Gőgös Ágota, Orosz Katalin, Tihanyi Balázs, Tóth Eszter, Várfalvi Andrea) és fordító (románra: András-Tövissi Júlia, Rauca-Bencze Fruzsina, Csortán Ferenc, Dezső Éva, Márton Krisztina, Mayer Elga, Cristi Ispas, Szász Erzsébet; angolra: Tóth Eszter, és a szerzők) munkáját dicséri. A kiadó a Haáz Rezső Múzeum. Felelős kiadó Mikós Zoltán. A konferenciát és a kiadvány megjelenését támogatta a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Tudományos Akadémia és Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata.

Róth András Lajos

Köszönőlevél

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum köszöni a nagylelkű adományt!

Az Expodom által adományozott acélvázas kerti sátor a múzeumkerti rendezvények elengedhetetlen kelléke.
Adománya bizonyítja, hogy a magyar népben ma is él a közösségért való tenni akarás és áldozatkészség.
A gyorsan összecsukható sátrak közül az alábbit választottuk: gyorsan összecsukható sátor, acél, fehér színű, 3 oldalfallal.
Haáz Rezső (1883–1958) gimnáziumi rajztanár által létrehozott népművészeti gyűjtemény közel négyezer tárgya megvetette az önálló múzeum alapjait. A gyűjtemény 1913-tól nyilvános és 1950-ben lett állami (rajoni) múzeum. Újabb jelentős gyarapodásra a század utolsó évtizedéig kellett várni. 1990-ben újra egyesült a város muzeális jellegű, 76.000 kötetes Tudományos Könyvtárával. Az intézmény, megszabadulva az ideológiai-politikai kötöttségektől, új fejlődési lehetőséget kapott 1994-ben, amikor visszakerülve a város fenntartásába, jogi személyiség, önálló intézmény lett, 2016-ban pedig az új székhelyre való költőzés által a modern múzeumi kihívásoknak is próbál megfelelni. Szabadtéri rendezvényei által pedig valóságos közösségi térré szeretnénk válni!

Tisztelettel,
dr. Miklós Zoltán-István
Haáz Rezső Múzeum
igazgató

Haberstumpf kézműves csoki

A feledésbe merült Haberstumpf nevet tesszük közkinccsé, kulináris értéket társítva hozzá, hiszen a székelyek körében idegen csengésű névnek mindig velejárója volt a minőség. Udvarhely vármegye kiemelkedő építészének családi otthona volt a Haberstumpf-villa. Tervezője alkotói szabadságot élvezve, egyedi módon juttatta kifejezésre ízlésvilágát: karakteres épülettel gazdagította a település arculatát. A kultúra új otthonában felelősséget érzünk a múltért, értékek hagyományozása érdekében dolgozunk, a lehetőséget keresve az új kihívásokban.

Székelyföld története

Székelyföld története

Az 1989. évi változások után megnőtt az érdeklődés történelmünk iránt, ami érthető, hiszen a diktatúra idején semmilyen, vagy nem kis részben meghamisított magyar történelmet, inkább történelmi foszlányokat tanítottak az iskolákban és az egyetemeken. Ezért más, valós történelmi tényekre alapozott múltképet vár a közönség a béklyóitól megszabadult történetírástól. Ezt felismerve, a történészek siettek eleget tenni a várokozásnak, ami a kutatás fellendüléséhez vezetett. Vásárolja meg a Székelyföld története című monográfiát, amely által megismerheti a székelység történelmét. Kiváló szakemberek munkája található e kötetben.

A KÖNYV MEGVÁSÁRLÁSA