Aktuális

Haberstumpf kézműves csoki

A feledésbe merült Haberstumpf nevet tesszük közkinccsé, kulináris értéket társítva hozzá, hiszen a székelyek körében idegen csengésű névnek mindig velejárója volt a minőség. Udvarhely vármegye kiemelkedő építészének családi otthona volt a Haberstumpf-villa. Tervezője alkotói szabadságot élvezve, egyedi módon juttatta kifejezésre ízlésvilágát: karakteres épülettel gazdagította a település arculatát. A kultúra új otthonában felelősséget érzünk a múltért, értékek hagyományozása érdekében dolgozunk, a lehetőséget keresve az új kihívásokban.

Megjelent a Lustra 2017. évi második száma

A Lustra negyedik évfolyamának második száma dr. Sófalvi András „Régészet a tudománynap fókuszában” című vezércikkével indul, melyben a múzeum régész- történésze a Magyar Tudomány Napja alkalmából Székelyudvarhelyen november 11- én tartott régészeti konferencia kapcsán többek közt a székelyföldi régészek igen színes kutatói tevékenységére hívja fel a figyelmet. A helytörténeti cikkeket tömörítő Kronográf rovatban ez alkalommal négy írást találhat az érdeklődő olvasó. Mihály János a Kisboldogasszony tiszteletére szentelt lövétei templom falazatában talált, másodlagosan beillesztett, faképtöredékeket tartalmazó faragott kövekről, Kolumbán- Antal József Újszékely település neve kapcsán Udvarhelyszék települési szerkezetének kialakulásáról, Sándor-Zsigmond Ibolya a keresztúri vajgyár 80 éves évfordulója alkalmával a Keresztúr vidéki tejfeldolgozás múltjáról, Róth András Lajos pedig székelyudvarhelyi cégek fejléces számláiról közöl gazdagon illusztrált cikket. A Mesterjegy rovatban Veres Péter a székelyudvarhelyi Városháza Szent István terméhez tartozó előcsarnok főbejáratát díszítő, Udvarhely vármegye címerét tartalmazó tondókra hívja fel a figyelmet. Bicsok Zoltán csíkszeredai levéltáros folyatatja az előző számban megkezdett, Gyergyószentmiklós város levéltárát bemutató cikkét, forrásrészletekkel, illetve a város utcaneveit áttekintő táblázattal gazdagítva a közölt tudnivalókat. Nyárádi Zsolt régész ez alkalommal forrásközléssel jelentkezik: egy 1726-ból való, az Ugron család székelykeresztúri birtokaira vonatkozó összeírást ad közre, természetesen alapos birtoktörténeti felvezetőt követően. A régészeti tárgyú In situ rovatban két cikk kapott helyet. A Puskás József tollából született cikk által a Budvárról származó késő bronzkori leletekkel ismerkedhetünk meg. Daróczi-Szabó Márta és László, valamint Sófalvi András szerzőtársakként a Kadicsfalvi-réten feltárt vizigót településen előkerült állatcsont- leletek archaeozoológiai vizsgálatának eredményeit összegzik, melyek jelentősen bővítik tudásunkat a gótok állattartásával és állathasznosításával kapcsolatban. A lapszám néprajzi tárgyú cikkében Miklós Zoltán a korondi Páll család tagjainak életútja, tevékenység mentén a korondi mázas kerámia meghonosodásának folyamatára, az ún. mintakövető termelői stratégia kirajzolódásra és sikerességére figyel. A lapszám három kiadvány bemutatásának is helyet ad: Gidó Csaba a zabolai Pozsony Ferenc (1893–1978) tüzér frontról írt leveleit közreadó, „Üzenet a frontról” című kiadványra (Szentendre, 2016), Kolumbán Zsuzsánna az Areopolisz történelmi és társadalomtudományi kutatócsoport 16. évkönyvére (Székelyudvarhely, 2017), Kinda István pedig a „Hagyományos népi mesterségek Háromszéken és Erdővidéken” (Háromszék Vármegye Kiadó, 2017) című kötetre hívja fel a figyelmet.

A folyóirat 4. évfolyamának kiadási költségeit a Bethlen Gábor Alap támogatta.

Kolumbán Zsuzsánna

A TIZENHATODIK

Újabb Areopolisz tanulmánykötetet vehetnek kézbe a helyismeret iránt érdeklődők. A kiadványba került – család-, oktatás-, gazdaság-, politika-, közigazgatás- és hadtörténeti témájú – tanulmányok levéltári kutatásokon alapuló, nyomdafestéket először látó helyismereti összegzések, melyek bár időben különböző évszázadokra vonatkoznak, térben Udvarhelyszékre, Udvarhely vármegyére, majd megyére koncentrálnak.

Az összesen nyolc tanulmány figyelmesebb olvasása során az írások közt számos csatlakozási pontot fedezhetünk fel, nem csupán az egy „rovatba” fogott tanulmányok közt, de azokon átívelően is. Érdekes például a Nyárádi Zsolt régész-történész Egy fejedelemségkori birtokközpont a Nyikó mentén, Ugronok Székelyszentmihályon című tanulmányában megjelenő, az Ugronok szentmihályi birtokait felvásárló Rosman Jakab, illetve fiának, Jenőnek szentmihályi vízimalom-birtokosként való felbukkanása a Csíkszeredában tevékenykedő történész, Forró Albert által közreadott, Udvarhely megye malmainak 1920. évi összeírásában. De az Ugronoknál maradva, említhetjük Lakatos Sándor unitárius lelkész Felekezeti együttélés az udvarhelyszéki Homoródszentmártonban 1770–1948 között cím alatt közreadott történeti demográfiai tárgyú cikkét, melyben többek közt adatokat találunk a nevezett család patrónusi tevékenységéről és annak következményeiről. Ezen utóbbi tanulmányhoz több ponton kapcsolódik Szász Hunor történész írása is, mely a homoródszentmártoni felekezeti népiskola történetét tárgyalja rendkívüli alapossággal.

Az oktatástörténeti rovatban Róth András Lajos történész-könyvtáros az előző évi kötetben indított, iskolai önképzőkörökre vonatkozó írását az udvarhelyi református kollégium önképzőkörének bemutatásával folytatja. Az évforduló okán megjelennek a kötetben az első világégés eseményei is. Bicsok Zoltán történész-levéltáros egy érdekes forrástípust, a fronton kelt levelek csoportját hozza közelebb az olvasóhoz. Csicseri Orosz Károly hadnagy közreadott levelei által nem csupán a harctéri eseményekkel, de a távolba szakadt katona érzéseivel, félelmeivel, vágyaival is megismerkedhetünk. A tanulmány folytatása a következő kötetben várható.

Gidó Csaba, a székelyföldi vasutak történetének ismert kutatója Udvarhely megyei közutak állapota a 20. század elején címmel közöl tanulmányt, egy – valószínűleg – örök érvénnyel bíró kérdést boncolgatva, ezúttal az előttünk élők problémamegoldó képességére és módszereire figyelve, természetesen a történész szemszögén keresztül. Demeter Csanád a szocializmus építésének első időszakával foglalkozik, a Román Kommunista Párt újjászervezésének folyamatát kutatta és mutatja be Udvarhely megyében, friss levéltári adatokkal gazdagítva e korszakra vonatkozó ismereteinket.

A kötet megjelenését Székelyudvarhely Város Önkormányzata és a Bethlen Gábor Alap támogatta.

Kolumbán Zsuzsánna

ANNA | VÁLTOZATOK SZÉKELY ASSZONYSORSRA

- A Haáz Rezső Múzeum időszaki kiállítása a Nemzeti Múzeumban -ANNA | VÁLTOZATOK SZÉKELY ASSZONYSORSRA

A rendhagyó tárlatot a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum rendezte meg először 2015- ben (a székelyföldi kulturális intézményekben dolgozó néprajzosok közös szellemi produktumaként), 2016-ban pedig Marosvásárhelyen került bemutatásra.

A kiállítás azért is különleges, mivel egy fiktív történetet, életutat a muzeológia nagyon is valóságos eszközeivel dolgoz fel, Anna választásai elé állítva a látogatót is. A kiállítás Annája nem valós: a képzelet szülte. Az egyszeri asszony, akinek sorsára rávetül a helyi norma, de a világpolitika is, és aki nem alakítója, hanem elszenvedője a történelemnek. A látogató maga is végigjárhatja ennek az életnek a döntéseit és annak következményeit: Mi lett volna ha...

Amikor a Magyar Nemzeti Múzeum a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum kiállítását befogadja, olyan történetmesélésnek nyújt helyet, amely megeleveníti a 20. század ismeretlenül is ismerős szereplőit, és arra biztatja a látogatót, hogy maga is feltegye a kérdést, ő ebben a helyzetben hogyan cselekedett volna.

A kurátorok történetírásnak és a néprajztudománynak azt a hagyományát követik, amely a kisember történetét a nagy történelem lenyomataként értelmezi. Elfogadja azt a múzeumi gyakorlatot, amikor az egyes tárgyak nem a saját történetük miatt kerülnek kiállításra, hanem megjelenítik a széles társadalmi rétegek életmódját, lakáskultúráját vagy öltözékét.

Amikor egy tárgy múzeumba kerül, menthetetlenül kiszakad eredeti környezetéből és új, szimbolikus jelentést kap. A történeti múzeumok arra törekednek, hogy minél többet őrizzenek meg az egykori jelentésből és azt minél hitelesebben adják tovább. Ez a kiállítás más utat követ. Elfogadja, hogy a tárgyak saját története helyet adjon egy másik, egy elképzelt történetnek. A tárgyak itt egy olyan történet díszletét adják, mely akár így is történhetett volna.

A kiállítás megvalósulását a Bethlen Gábor Zrt. támogatta.

VASSZÉKELY kitüntetés a múzeum régészének

Díjazottunk, nevében is őrzi annak a vidéknek a megnevezését, amely szülőföldjeként szolgál, s amely olyan meghatározó élményekben részesítette, hogy szakmai ismeretei elmélyítését követően hazakívánkozott, maga mögött hagyva az anyaországban kínálkozó lehetőségeket, de meggyőződve arról, hogy munkájával szolgálatot tehet szülőföldje számára.

Itthon él, kutat és írja, esetenként újraírja a régió történelmét. Azon fiatal generáció tagja, akikre különösképpen nagy felelősség hárul. A régészeti kutatások révén felszínre kerülő információk újabb és újabb távlatot nyitnak meg a történelmi valóság értelmezésére. Az ásatások az információk kincsesbányájaként értékelendők, de nagy kincs maga a régész is, aki felszínre hozza és értelmezi a cseréptöredékek, kultúrrétegek, a légifotók, újabban pedig az antropológiai és dendokronológiai eredmények közötti összefüggéseket.

Székelyudvarhelyen végzett középiskolai tanulmányait követően, műszaki pályát választott, de már a Brassóban eltöltött tanulmányi évek alatt tudatosan készült a történelem szakra. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara mérföldkő volt számára. 1994–2000 között régészet-történelem szakon szerzett képesítést, s már az alapképzés időszakában bekapcsolódott olyan feltárásokba, amelyek távlatot nyitottak, tapasztalatot jelentettek a pályakezdő régész számára.

A Budapesti Történeti Múzeum által vezetett budavári ásatásokban vett részt, majd a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének külső munkatársaként gyarapíthatta szakmai tudását. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága által végzett autópálya-feltárásokon már ásatásvezető régészként jegyzi a szakma, s különös eredménnyel is dicsekedhet, hiszen csapata találta meg Balatonlellén a legelső pannóniai langobárd települést. Ugyanehhez az időszakhoz kapcsolódik a légirégészeti tevékenység elkezdése is, amelyet, hazatérését követően nagy sikerrel kamatoztatott Székelyföldön.

2004-ben a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régészeként kezd el dolgozni. A több évtizedes régészeti- és az ebből fakadó szakmai hiányosság miatt, igen lényeges információk tisztázása hárul napjaink régészeire. Bár egyesekben önérzeti sértettséget váltott ki, egyik ásatásának eredménye fontos kérdésre adott választ, miszerint a város határában található Jézus-kápolna építése határozottan nem datálható az Árpád-kora.
Ugyanakkor, az utóbbi évtizedben végzett templomásatások a szakma számára is meglepő eredményeket hoztak: azt mutatják, hogy Udvarhelyszéken szinte mindenik faluban volt középkori templom és tízből nyolcnak Árpád-kori előzményei vannak. S, hogy honnan is tudhatja mindezt a régész? Felsorolnám néhány település nevét, amelyek templomaiban az utóbbi évtizedben régészünk feltáráson vett részt: Kányád, Szentimrefalva, Bikafalva, Bágy, Telekfalva, Máréfalva, Székelyderzs, Bögöz, Lengyelfalva, Fenyéd, Tordátfalva, Homoródszentmárton, Felsősófalva, Székelyszentlélek, Nagymedesér, Homoródújfalu, Oklánd, Etéd, Parajd, Rugonfalva, Városfalva, Korond, Felsőboldogfalva, Székelyudvarhely.

A szakrális objektumok kutatása mellett kihívást érez további résztémák pontosítására. Adatokat szolgáltat, tanulmányokat és ismeretterjesztő cikkeket ír, sőt önálló köteteket jelentetett meg. Ezekkel a munkákkal a sóvidéki és székelyföldi sóbányászat múltját tárta fel, Udvarhelyszék középkori településtörténetét gazdagította, különös figyelmet szentelt Székelyföld középkori váraira, doktori dolgozata megírásához pedig több éves célirányos kutatást végzett az udvarhelyszéki középkori és kora újkori erőségek és védő rendszerek tudományos szintű feldolgozása érdekében.
Részese a nemzetközi összefogással zajló kutatásoknak is, amelyek a székelyföldi rejtélyes eredetű töltésvonalak múltjának feltárására irányulnak, de úttörő ásatásokat is magának tudhat. Kutatja a települések határaiban fellelhető egykori kápolnákat, a védbarlangokat, s a számunkra legendás hangzású Rapsonné várából, Kustaly várából vagy Rika-erdőből hozza felszínre a történelmi töredékeket.

Városunkban, a Kadicsfalvi-réten 2008-ban elkezdett, majd 2016-ban és 2017-ben folytatott gót település feltárását komoly szakmai teljesítményként jegyzik. A székelyudvarhelyi objektumok közül mégis a Székelytámadt vár a szívügye. A várban végzett eddigi ásatások eredményeképpen már fenntartásokkal kell olvasnunk Orbán Balázs leírásait, de akár a nagy elődök, a Ferenci testvérek adatait is korrigálni tudta. Ugyancsak a nevéhez köthető az első székelyudvarhelyi rovásírásos emléknek a várásatások során felszínre kerülése is.

Azt is mondhatnám, hogy díjazottunk szakmai munkássága időjárásfüggő. Amikor a külső időjárás megengedi – évszaktól függetlenül – tereped dolgozik: terepbejárást végez, ásatáson vesz részt, légifotózás érdekében röpköd a történelmi objektumaink fölött, vagy éppen valamely templomtorony gerendáját fúrja a dendrokronológiai vizsgálat érdekében. A külső viszonyoktól a műhelybe kényszerül kutató pedig feldolgozza az adatait, digitalizál, leltároz, kiállítást készít elő, vagy éppen tervez, tervezi a legközelebbi adódó szép idős terepmunkáját.

Díjazottunk tehát egy vas akaratú székely régész, dr. SÓFALVI ANDRÁS.

Tizenhetedik alkalommal - ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek

Közismert, hagyományos formátumában jelent meg az ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 17. száma, az idén ősszel 18. alkalommal megszervezett Erdélyi Magyar Restaurátor Konferencia alkalmából. Kovács Petronellának, a folyóirat alapítójának gondos szerkesztésében közel 200 oldalon a restaurátori tudomány, művészet és kihívások majd minden területét felsorakoztató gazdag tartalommal, magyar és román nyelven, angol tartalmi kivonattal sorolódik be az eddig megjelent többi szám közé.

A kiadványt a Haáz Rezső Múzeum igazgatójának, Miklós Zoltánnak írása vezeti be Gazdag múlt – bizakodó jövő címmel, mely az intézménytörténeten túl bemutatja az új székhelyre költözött kulturális intézményre váró feladatokat és lehetőségeket.

Az utána felsorakozó tanulmányok a következők:
Békési-Gardánfalvi Magdolna, Hofmann Tamás valamint Fehér Sándor: Pásztázó elektronmikroszkóp energia-diszperzív röntgen-analizátorral - (SEM-EDX) anyagvizsgálati módszer alkalmazhatósága régészeti textilek szál- és színezékvizsgálatában I.
Kovács Petronella: Kriptafeltárások restaurátor szemmel
Kürtösi Brigitta Mária: A Mozaik és az Arany - készítéstechnika történeti példákkal
Mester Éva: Védőrács, védősodrony, védőüveg - a díszüvegezések védelmének lehetőségei
Tóth Zsuzsanna: A Magyarországon élő evangélikus szlovákok rézveretes kötései és kialakulásuk
Várfalvi Andrea: Vízérzékeny, textillegyezők restaurálásával kapcsolatos tapasztalatok
Tóth Eszter: Egy avar kori kehely modern kori története
Puskás Éva–Sulyok László: „Levétel a keresztről". Egy festmény újjászületése
Domokos Levente–László Károly: A berethalmi evangélikus templom sekrestyéjében álló kandalló restaurálása

A felsorolt tanulmányok mindegyike a restaurátori munka komoly szaktudást, találékonyságot, műszaki ismereteket, bonyolult alkalmazásokat, biztos kezet, részletes háttérmunkát és adminisztrációs tevékenységet feltételező és igénylő rejtelmeibe és szépségeibe vezeti be az olvasókat, és nemcsak a szakmaiakat.

A kiadvány magas színvonalát a felsorakoztatott olyan lektori névsor is biztosítja, amelynek mindegyike a restaurátori szakma nagy tudású művelőjeként ismert: Bóna István, Görbe Katalin, Kissné Bendefy Márta, Kovács Petronella, Kriston László, Szatmáriné Bakonyi Eszter, Tóth Attila Lajos, Zala Judit.

Ugyanilyen irányt jeleznek a román és angol nyelvű fordítók is: András-Tövissi Júlia, András Zsombor-Adorján, Derzsi Eszter, Márton Krisztina, Puskás Éva, Sirbu Andrea, Szász Erzsébet, Jakab Anna-Mária, Kissné Bendefy Márta, Kovács Petronella, Kürtösi Brigitta Mária, Tóth Eszter.

Románia egyetlen kétnyelvű folyóirata idén is bőséges és minőségi illusztrációval és az érdeklődőket kielégítő nemzetközi szakirodalmi forrásközléssel jelent meg.

(Megvásárolható a Haáz Rezső Múzeum székhelyén)

Berze Imre köztéri installációja

Kortárs képzőművészeti térinstalláció szolgált alkalmi emlékezőhelyként az aradi vértanúk kivégzésének 168. évfordulóján. Berze Imre képzőművész kollegánk által készített kompozíció elsősorban alapvető tényekre épül, mint a dráma, a vértanuk száma és a halálnemek, a kivégzések módja. A rögtönzött bitófák hangulata, amely erőteljesen meghatározza a látványt, ünnepélységet és tiszteletet parancsoló hozzáállást teremt. A tömegek vertikális és ebből fakadóan transzcendens irányultsága, a hősi halál általi megtisztulást idézik meg, amit a fehér tónus nyomatékosít. A sötét-világos kontraszt az eseményben rejlő feszültséget hivatott megragadni.

Didaktikai részként, a halált okozó módszerek szimbolikus formai megoldások jelennek meg az installáción, mint a golyó és a kötél által hagyott nyomok stilizált jellege, a főbelövés iránya és az akasztás spontán dinamikája. A felületeken nagy hangsúlyt kapnak a nevek, amelyek mögötti példaértékű komolyság és elszántság rejlik. A legstabilabb formaként a háromszöget tartjuk, így az installáció alaprajzolata is ezt tükrözi, melyben a személyek közti közös cél és sors összefonódását jeleníti meg az alkotó. Különálló elemként láthatjuk Batthyány Lajost megjelenítő kompozíciós elemet amely az első felelős magyar miniszterelnök, a korabeli eseményekhez való viszonyát igyekszik megfogalmazni illetve halálának helyszíne is más mint az „aradi 13”.

E minimalista installáció szándéka a sommás, tömör megfogalmazás, az egyszerű konkrétumokra való törekvés, kerüli a túlzott narratívát, koncentrálva a lényegre, teret adva a plasztikai élménynek.

        

Szoboráldás

A Hargita megyei múzeumi hálózat felbomlását követően, 1994-ben a székelyudvarhelyi intézmény Haáz Rezső múzeumalapító nevét vette fel. Egy évvel később – Zepeczaner Jenő múzeumigazgató irányításával – sor került Haáz Rezső mellszobrának felavatására. Bodó Levente szentegyházai szobrászművész bronzba öntött alkotása 22 éven keresztül állt az egykori múzeumudvaron. Elérkezett az idő, hogy a székelyudvarhelyi közgyűjtemény megalapozójának méltó emléket állító szobrot az új múzeumi székhely udvarára kerüljön.

2017. augusztus 18-án, a Szent István napi ünnepségek keretében, a Haberstumpf-villa udvarán egyházi áldás kíséretében került elhelyezésre a Haáz Rezső szobor. Az új talapzatra helyezett, újrapatinázott mellszobor újraállítása alkalmával polgármesteri köszöntő hangzott el, református szertatás szerinti megáldás következett, majd Haáz Sándor karnagy vezetése révén rövid zenés műsor következett.

   

Székelyföld története

Székelyföld története

Az 1989. évi változások után megnőtt az érdeklődés történelmünk iránt, ami érthető, hiszen a diktatúra idején semmilyen, vagy nem kis részben meghamisított magyar történelmet, inkább történelmi foszlányokat tanítottak az iskolákban és az egyetemeken. Ezért más, valós történelmi tényekre alapozott múltképet vár a közönség a béklyóitól megszabadult történetírástól. Ezt felismerve, a történészek siettek eleget tenni a várokozásnak, ami a kutatás fellendüléséhez vezetett. Vásárolja meg a Székelyföld története című monográfiát, amely által megismerheti a székelység történelmét. Kiváló szakemberek munkája található e kötetben.

A KÖNYV MEGVÁSÁRLÁSA