Homoródszentmártontól Párizsig

Homoródszentmártontól Párizsig

Román Viktor (1937–1995) szobrászművész kiállítása

2014. május 14 – június 15.

Az 1937-ben Homoródszentmártonban született Román Viktor a mindenkori legismertebb, legsikeresebb erdélyi magyar szobrász.

Csupán 9 éves volt, amikor egy a faluba látogató festőnő felfedezte a tehetséges kisfiút és kiállítást rendezett neki az iskolában és talán ez a sikerélmény ösztönözte arra, hogy már ekkor a kis Viktor tudatosan szobrásznak készült. Szülei beíratták az akkor induló marosvásárhelyi művészeti iskolába, ahol a tehetséges szobrásznövendékből, mint később sok más diákjából, Izsák Márton az iskola szobrász igazgatója mesterségbeli fogásokkal felvértezett biztos bejutó felvételizőt faragott.

1954-től a Bukaresti Képzőművészeti Főiskola diákja lett, ahol Constantin Baraschi tanítványa volt.

1960-ban diplomázott, és már a következő évben a bukaresti Szépművészeti Múzeum megvásárolta a Szentmártoni parasztasszony című szobrát. Első egyéni kiállítása 1962-ben nyílt a Magheru teremben, Bukarestben.

Nálunk elsőként jelentkezett stilizált figuratív és lényegében absztrakt művekkel. Formaalkotását erősen meghatározta annak a közegnek a vizuális és lelki világa is, amelyben felnőtt, az udvarhelyszéki népművészet.

Átütő tehetségének, de mondhatnánk úgy is, hogy alkotói bátorságának és nem kevésbé a szerencsés véletlenek sorozatának is köszönhető, hogy 1965-ben a genfi távközlés centenáriumára kiírt UIT nemzetközi pályázatának nyertese lett és így viszonylag fiatalon ellátogathatott Nyugatra és az ott látottak ösztönzően hatottak művészetére. A British Council ösztöndíjasaként 1967-ben, hat hónapot töltött a Royal College of Artban. A következő évben 170 frankkal és a Svejk luxuskiadásával a tarsolyában, Franciaországba költözött, ahol politikai menedékjogot kapott. 1973-ig kivitelezőként az erdélyi származású Etienne Hajdunak dolgozott.

A hetvenes évek elejétől kezdett újra felfelé ívelni művészi karrierje. Önálló szócikket kapott az egyik neves francia szobrászati lexikonban, szobrászati nagydíjjal tűntették ki, több önálló kiállítása nyílt. Számos, az akkori kortárs francia szobrászatot külföldön bemutató kiállításon is szerepelt, köztéri szoborpályázatok nyerteseként ismerték meg Franciaország szerte a nevét, elérve azt a ritka sikert, hogy kelet-európai származása ellenére az európai szobrászat élvonalába emelkedett.

1994-ben a francia lovagrend művészeti díjával tüntették ki. 1995-ben meghalt és a Párizs közelében fekvő Saron-sur-Aube temetőjében helyezték örök nyugovóra. 1996-ban szülőfalujának, Homoródszentmártonnak az iskolája felvette a nevét.

2008-ban, kiállításunk anyagát is kölcsönző testvérének, Román Elemérnek köszönhetően, a Homoródszentmártonhoz tartozó Bükkfalván Román Viktor köztérre szánt alkotásainak nagyított replikáiból szoborpark létesült.

A hatvanas évek közepén Román Viktor egy olyan stilizált állatokat, majd kőbe faragott, totemisztikus jeleket teremtő szobrászatot honosított meg Romániában, amelynek évekig kimutatható visszhangja keletkezett, különösen a hazai magyar szobrászok művészetében. Későbbi Párizsi munkásságának kialakításában kimutatható mind a Brâncuși, mind Henry Moor, közelebbről pedig munkaadó honfitársának Etienne Hajdu-nak a hatása, de nagysága éppen az ezekétől eltérő plasztikai, lelki felfogásának érvényesítéséből, a kor szellemi kihívásaira érzékeny, de mindig sajátos reagálásából ered. Szobrászatának lényege a plasztikai egyensúly megtartásának sokszor virtuóz megteremtése, a hétköznapi mechanikai logika szépségeinek beemelése a szobrászatba, valamint a geometriai törvényszerűségek és fénytani jelenségek elmélyedt tanulmányozása révén az ősi kultúrák, különösen az itthonról, a Székelységből örökölt kulturális meghatározottságok, a magyarság és európaiság vizuális jelképi nyelvi örökségének archetípusokban továbbélő ösztönösségére alapuló tudatos használata. Román Viktor lényegében a bartóki programot valósította meg, amikor a népművészet ősi kultúrák nyomait viselő elemeit, tartalmi és vizuális értékeit emelte be a huszadik század modernista szobrászatának egyetemes értékrendjébe.

Vécsi Nagy Zoltán