Képzőművészeti gyűjtemény

     A Haáz Rezső Múzeum keretén belül működő Képtár 1978 őszén nyílt meg a közönség előtt. Ahhoz, hogy egy képtár abban az időben létrejöjjön és működjön mondhatni heroikus elszántságra és nagy akaraterőre volt szükség. Az akkori politikai, szellemi és társadalmi viszonyok olyan akadályokat gördítettek egy ilyen cél eléréséhez, amelyeket mai szemmel, értelemmel nemegyszer abszurdnak és hihetetlennek tartunk.

     A Képtár létesítésének gondolatát Maszelka János festőművész fogalmazta meg először és nekilátott a szervezésnek. Ez tulajdonképpen egy olyan lobby tevékenység volt, melynek során elérte azt, hogy a megyei és városi szervezetek vezetői rábólintottak egy Képtár létrehozásához szükséges engedélyek kiadására. Amint azt Maszelka, visszaemlékezésében megemlítette, ezek a „rábólintások” sok esetben csak azért történtek meg, mert egy-egy képpel, festménnyel adott „nyomatékot” kérése fontosságának. A jogi és politikai keret meglétét követően Ubornyi Mihály akkori polgármester megkeresésére Zepeczaner Jenő a Múzeum vezetője vállalta, azt, hogy a Múzeum keretén belül biztosítja egy Képtár működtetését is. E vállalást követően került sor arra a nem mindennapi munkára, összefogásra, melynek eredményeként fizikai valójában is megszületett a Képtár infrastruktúrája. Ez a követelményeknek megfelelő kiállítótermeket, különleges világítást, az elvárásoknak megfelelő belső klímát, stb., valamint egy nemzetközi szinten is
     újnak számító képraktárt jelentett.

     A Múzeum képzőművészeti alapgyűjteményét egy 21 tételből álló gyűjtemény alkotta, melyben hét darab Barabás Miklós által festett portré is szerepelt, és az 1950-es években került az intézmény tulajdonába. A Képtár anyaga, kezdetben, számos képzőművész által adományozott munkából, valamint a Korunk Galéria örökös letétbe helyezett adományát alkotó művekből állt össze. Az évek folyamán adományozás, és nagyon ritkán vásárlás útján gyarapodott a műtárgyak száma. Jelentősebb adománynak számít a helyi jelleggel bíró múzeumalapító Haáz Rezső- (grafika, festmény), Rösler Károly- (akvarell), valamint a Spanyár Pál- (grafika, festmény), illetve örököseik adománya. Ugyanakkor nagy értéket képviselnek az olyan Erdély szerte is ismert és elismert művészek munkáit tartalmazó adományok, amelyeket Bene József, Nagy Albert, Incze Ferenc, Buday György (Athéni Timon sorozat) nevei fémjeleznek és amelyeknek zöme, hála Kántor Lajosnak – a Korunk főszerkesztőjének – kerültek az udvarhelyi Képtár tulajdonába.

     A több mint 1000 műtárgyat (festmény, grafika, metszet, ex-libris, szobor, kisplasztika, stb.) magába foglaló gyűjtemény olyan művészek munkáit is tartalmazza, akiknek az 1960-as, 1970-es és a korai 1980-as években Székelyudvarhelyen volt kiállításuk. Összességében a gyűjtemény 34 %-át képezi a Korunk Galéria anyaga, míg az alapgyűjtemény az összgyűjtemény 66 %-át teszi ki. Így aztán olyan művészek munkái is megtalálhatók a képtár anyagában mint Gy. Szabó Béla, Ferency Noémi, Nagy Imre, Nagy Pál, Dócziné Berde Amál, Páll Lajos, Márton Árpád, Balázs Imre, Karácsony János, Török Erzsébet, Székely József, Sepsi Lajos, Kulcsár Béla és még sokan mások.

     A székelyudvarhelyi Képtár anyaga gyakorlatilag az erdélyi művészet 1960-as, 1970-es éveinek művészeti keresztmetszetét rögzíti. A lecsökkent kiállító felület miatt, a Képtár anyagát csak „rotációs” rendszerben lehet hozzáférhetővé tenni, ami azt jelenti, hogy negyedévenként változik az alapkiállítás összetétele, olyan módon, hogy a megrendezésre kerülő időszakos kiállítások is helyet kapjanak.

Veres Péter