Régészeti gyűjtemény

     A múzeum régészeti gyűjteménye különféle adományok és vásárlások útján, illetve szakszerű régészeti kutatások leleteiből jött létre. Kezdetben ez főleg régi pénzekre és érmékre korlátozódott. Fekete Sámuel magángyűjteményéből került pl. a múzeumba az 1831-ben a Firtoson lelt híres VII. századi bizánci pénzkincs néhány darabja is. Szép számban megtalálhatók a különféle őskori kultúrák pattintott és csiszolt kőeszközei, illetve fémtárgyai: kovapengék, kőbalták, réz csákányok, bronz tokosbalták és fokosok stb.

     A régészeti gyűjtemény gerince az 1950-es évek közepétől a ’80-as évek elejéig zajló szisztematikus ásatások és terepbejárások során jött létre (Ferenczi Géza és Ferenczi István tevékenysége). 1955–56-ban az ekkor Udvarhely rajonhoz tartozó Székelyszáldoboson az erősdi kultúra polikróm festésű kerámiát készítő népének telephelye került napvilágra, néhány temetkezéssel együtt. Bögöz-Pagyvan tetőn késő újkőkori – kora rézkori magaslati település maradványai kerültek elő, gazdag régészeti leletanyaggal és földbemélyített lakóházakkal. Az oroszhegyi Mákvárában folytatott régészeti ásatások során a középső bronzkori Wietenberg-kultúra magaslati telepe vált ismertté, Máréfalván pedig a vaskor korai időszakából származó erődítményt (Máré-vára) tártak fel. Az 1960–70-es években több udvarhelyszéki középkori vár területén folyt régészeti ásatás: Firtos, Kustaly, Rapsóné, Tartód várában, valamint az Udvarhely város határában fekvő Budvárban.

     Székelyudvarhely napjainkban is álló – mai ismereteink szerint – legkorábbi műemlékeként számon tartott Jézus-kápolna építési ideje – melyet a hagyományos művészettörténeti felfogás a XIII. századi rotundák közé helyezett – az 1973-ban folyó régészeti ásatás során talált I. Ferdinánd érme alapján a XVI. századra módosult.

     A város szívében álló Csonkavár helyén a késő középkorban domonkos kolostor állott, melyet Báthori István erdélyi vajda az 1490-es évek elején várrá építetett át. Az 1562-es székely felkelés leverését követően épült olaszbástyás Székely támadt várat a kurucok rombolták le a Rákóczi szabadságharc idején, ezután kapta a romos vár a csonka jelzőt. Területén több alkalommal folytattak régészeti kutatásokat, melyek eredményességét igencsak behatárolta a XIX. század végén épült Főreáliskola épülete.

     A múzeum keretén belül a régészeti ásatások 2004-től folytatódtak és vettek új lendületet. Egy új fejezet kezdődött Udvarhelyszék középkori templomainak kutatásával: Kányád, Szentimre, Máréfalva, Bágy, Székelyderzs elpusztult vagy mai is álló középkori eredetű templomaiban és a homoródalmási Tatárkápolna területén folyt többek közt régészeti kutatás, amelyek minden esetben egy Árpád-kori templom maradványait hozták napvilágra. Bikafalva és Telekfalva református templomaiban végzett régészeti ásatások a reformáció után is továbbélő középkori építkezési hagyományok és temetkezési szokások meglétét mutatták ki.

     Időközben az Udvarhely környékén található mesterséges barlangok kutatása is elkezdődött: először a telekfalvi Őrhegy barlangjaiban, majd a máréfalvi Kőlikban végeztünk régészeti kutatást, alátámasztva a mondai hagyományt, miszerint ezeket a XVI–XVII. századi török-tatár harcok idején hozták létre. Kustaly várában 2007-ben újrakezdődtek az ásatások, Udvarhelyszék legkorábbi, XII. századi kővárát mutatva ki.

     A múzeum legnagyobb ásatása 2008-ban zajlott a város határában fekvő Kadicsfalvi-réten. Több mint 1 hektáros felületen került feltárásra a gótokhoz köthető Marosszentanna-kultúrkör III–IV. századra keltezett települése, területén 19 lakóházzal, égetőkemencékkel, kohóval, kúttal, gazdasági jellegű építményekkel. A felszínre került rendkívül gazdag leletanyag (kerámia, állatcsontok, fém-, csont- és kőtárgyak, -eszközök a múzeum régészeti gyűjteményét jelentős mértékben, mintegy harmadával gyarapították. Ma több mint 60.000 darab régészeti leletet tartunk nyilván.

Sófalvi András