Tompa László emlékszoba

(Székelyudvarhely, Tompa László u. 10 sz.)

Segesvárott, az követően a székelykeresztúri unitárius kollégiumban, majd Nagyszebenben tanult 1902-től a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogi fakultásának hallgatója. 1907-től Székelyudvarhelyen közigazgatási gyakornok, 1912-től szolgabíró, majd 1918-ban a levéltárosi szakvizsgát is megszerezve Udvarhely vármegye főlevéltárosa lett. 1919-ben elbocsájtották állásából, ezután csak az irodalommal foglalkozott.
Első versei 1918-ban jelentek meg a Székelyföld és a Zord idő című folyóiratokban, majd az Erdélyi Szemle, az Ellenzék, a Pásztortűz és az Erdélyi Helikon munkatársa lett. Tagja volt az Erdélyi Helikonnak és az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. Első költői korszakának verseit Erdély hegyei között (Kolozsvár, 1921), Éjszaki szél (Székelyudvarhely, 1923), Ne félj (Kolozsvár, 1929) című köteteiben gyűjtötte össze. Versei a kisvárosi magányban élő költő belső világáról adnak számot. Vállalja ezt a magányt, nem keres kiutat belőle. Férfias önfegyelem, intellektuális és elmélkedő hajlam, a Nyugat költőinek stiláris hatása és keményveretű, klasszikussá fegyelmezett versformálás, gyakran puritán egyszerűség jellemzi költészetét.
Verseiben nagy szerepe van a természetnek, életművét áthatja az erdélyi táj, a szülőföld szeretete. Jelentős irodalmi sikereket aratott 1929-ben az Erdélyi Helikon Kemény János-nagydíjával tüntették ki, 1941-ben Baumgarten díjat kapott Kora eseményeit egyre nagyobb kritikával fogadta, sohasem tagadta meg humanista állásfoglalását Hol vagy ember? (Kolozsvár, 1940) és Válogatott versek (Kolozsvár, 1944) című köteteiben a közösség megtalálásának vágya, a korábbi magány feloldásának igénye jelentkezik.
1944. június 24-ig, 24 éven át szerkeszti és kiadja a Székely Közétet című hetente megjelenő „Politikai, közgazdasági és társadalmi újság”-ot, amely Székelyudvarhely legjelentősebb sajtóterméke.
A második világháború után is szerepet vállalt az irodalmi életben. Újabb köteteiben elsősorban régebbi verseit jelenteti meg: Régebbi és újabb versek (Bukarest, 1955), Legszebb versei (Bukarest, 1962), Versek (Bukarest, 1963)
Halála után jelentek meg válogatott versei Tavaszi eső zenéje (Kolozsvár, 1980) címmel.
Jelentős műfordítói munkája során Goethe, Schiller, Hölderlin, Keller Mörike, Rilke műveit tolmácsolta magyarul Verseit angol, francia, német és román nyelvre fordították