Múltat tisztelő törekvés lenyomataként hívta életre a Haáz Rezső Múzeum a Székely panteon a képzőművészetben című tárlatot, amely alkalmat biztosít nagy elődök, neves székely „hősök” arcképével szembesülni. Az arcképcsarnok egy Haáz-sarokkal is kecsegtet, mely előtt időzve megismerhető a múzeumalapító Haáz Rezső arca saját ceruzavonásai által, ugyanakkor felfedezhető képmása a fia – Haáz Sándor – alkotása révén, s az utóbbi személyét is megidézhetjük, miközben az édesapa által festett munkát szemléljük.
Az emlékezés időszerű, hiszen egy évszázada született Haáz Sándor etnográfus. Az április 3-i kerek évfordulót a hónap 14-re tűzte ki a család és a tárgyi örökséget féltve őrző székelyudvarhelyi múzeum. Az öreg korában is rendkívüli vitalitásról bizonyságot tevő néprajzi gyűjtő és népnevelő, a mindenki Sanyi bácsija elevenen él a kortársak, tanítványok és ismerősök körében. Ennek bizonyítéka, hogy a református temetőben kopjafával megjelölt sírja előtt közel félszázan hajtottak fejet emlékezve, majd ennél is többen gyűltek össze a múzeumban, a Haáz-sarkot rejtő kiállítótérben.

Murányi János filológus a Haáz Rezső gyűjtéséből létrehozott néprajzi hagyaték leltározása, gondozása révén szerzett tárgyközeli élményeket, majd Haáz Sándor tanácsait és élménybeszámolóit hallgatva gyarapíthatta ismereteit. A múzeumban elmondott méltató beszédében egy folyamat felrajzolását tartotta fontosnak, kihangsúlyozva, hogy Sanyi bácsi munkája édesapja törekvéseiben gyökerezik, és fia jelenkori közösségi tevékenységében él tovább. Haáz Rezső – a XX. század első évtizedében – a felvidéki Szepesbéla szülöttjeként érkezett városunkba, s alig pár év alatt a székely falusi közösségek tárgyi hagyatékát bemutató gyűjteményét bocsátotta közszemlére nyilvános múzeumként. Kisebbik fia, Ferenc az édesapa nyomdokán haladva, a környező falvak kézműves foglalkozásait kutatta, majd tette közzé, mígnem a világháború áldozata lett. A nagyobbik Haáz fiú, Sándor is rendkívüli kíváncsisággal közelített a népi kultúra iránt: tánctehetsége páratlan volt, a népi textíliák és viseletek területén szerzett tapasztalatát pedig számos kiadványban ismertette meg a nagyközönséggel. A családi hagyomány napjainkban is töretlen, hiszen a szentegyházai gyerek filharmónia karnagyaként ismert Haáz Sándor jelenkori tevékenysége páratlan vidékünkön. A „fili” három évtizede nem csak zenét, hanem életérzést is jelent tagjai számára, ezért kívánjuk, hogy Haáz Sándor növendékei sorában ünnepelhesse akár a századik születésnapját is.