A KORONDI KÉPTÁR

 A KORONDI KÉPTÁR

alapkiállítása Székelyudvarhelyen

2014. február 6 – március 11.

Nemcsak Sóvidéken, hanem Erdély-szerte is egyedülálló cselekedetnek számít az az önzetlen gesztus, amellyel Józsa János, korondi fazekasmester képzőművészeti gyűjteményének jelentős részét, a Firtos Művelődési Egylet felügyelete alatt, Korond községnek adományozta.

A festményekből és grafikákból álló adomány a nemzetközi hírű fazekasmester több évtizedes gyűjtésének eredménye, és többek között olyan művészek nevei fémjelzik az alkotásokat, mint Csók István, Nagy Imre, Imets László, Bene József, Agricola Lídia, Maszelka János, Tibor Ernő, Ipó László, Kusztos Endre, Ziffer Sándor, Bordy András… és még sokan mások.

Ha az egyes alkotások művészi értékét vizsgáljuk, olyan szempontból, hogy azok, milyen helyet foglalnak el az illető festő, grafikus életművében, akkor megállapítható, hogy ezek a művek, zömmel, egy virtuális értékskála középmezőnyét, vagy a középmezőny felső szintjét foglalják el. Ugyanakkor számos olyan alkotás is van, amelyek a jelzett skála élmezőnyébe sorolhatók be. Az adományban található alkotások jelentős hányadának fizikai állapota alapos konzerválási, vagy esetenként restaurálási munkát igényel, melynek elvégzése, még kedvező körülmények között is több évig eltarthat.

Ebből az anyagból, a Firtos Művelődési Egyletnek sikerült Vinczeffy László képzőművész segítségével összeállítani egy olyan válogatást, amely a Korondi Képtár alapkiállításának tekinthető és a továbbiakban olyan vásárolt, esetleg adományként kapott alkotásokkal egészíthető ki, mint az egylet tulajdonában levő Páll Lajos festmények.

Azt, hogy mennyire van létjogosultsága egy képtárnak egy erdélyi kistelepülésen, nehéz eldönteni. Ez esetben is ugyanaz a három dolog szükséges, mint a világ bármely pontján, ha új képtárat akar létesíteni valaki. E bűvös hármas a következő: műtárgyak, akarat és pénz. Ám ez csak a kezdet kezdetét jelenti, mert a már meglévő képtár folyamatos fenntartása, „üzemeltetése” minden igényt kielégítő módon ugyanolyan fontos, mint az előbb említett feltételek. A 2012-ben történt adományozás óta eltelt közel másfél év alatt a történtek azt igazolják, hogy a Korondi Képtár „életképes”, mert a megalakulás kezdeti nehézségeit legyőzve elindult a kiteljesedés útján.

Ezen az úton, a Korondi Képtár fenntartóinak egy olyan fontos feladatot kell még elvégezni, egyes művek esetében, mint az eredetiségvizsgálat. Az olyan műtárgyaknál, amelyeknél a legcsekélyebb kétely, vagy bizonytalanság merül fel az eredetiség, illetve a szerző kilétének megállapítása kapcsán, azokat a megfelelő szakemberek bevonásával eredetiségvizsgálat alá kell vetni. Ez egy bevett gyakorlat és minden hasonló, több irányba szerteágazó és időben viszonylag nagy merítésű gyűjtemény esetében ezt el szokták végezni, el kell végezni. Jelen kiállításon kérdőjel jelzi azokat a műveket, amelyeknél az alkotó személyét illetően kétségek merültek fel.

A képtáralapítás és képtárfenntartás során óhatatlanul felmerülő anyagi, szakmai, technikai és szervezési nehézségek legyőzése nemcsak a korondi Firtos Művelődési Egylet elnökének, Ambrus Lajosnak az érdeme, hanem azon személyeké is, akik nevezettel együtt hiszik és vallják, hogy a meglévő értékeket a köz számára elérhetővé, nyilvánossá kell tenni. A szerencsés csillagzat alatt született kezdeményezés első, idegenben történő bemutatkozása azt jelzi, hogy a megkezdett irány jó. Ha a folytatás is olyan lesz, mint a kezdet, és a kérdéses műalkotások eredetiségvizsgálata is megtörtént, akkor a Korondi Képtár egy olyan önálló intézménnyé fejlődik, amelyet az erdélyi magyar képzőművészet egyik jeles központjaként fognak majd jegyezni.

Lassan száz éve annak, hogy Tamási Áron leírta: „… Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés.” A Korondi Képtár megszületése biztos nem ébresztette fel, de sokan tudni vélik, hogy Ő az, aki még lóháton és alvás közben is mindenről értesül. Egyesek szerint a képtár megalakulásának híre a Gondviselést örömmel töltötte el, mert volt, aki látta, hogy álmában elmosolyodott. Ez biztató jelnek számít, és csak jót jelenthet.

Azt kívánom, hogy úgy legyen!

Veres Péter