A Lustra 2021. évi második számáról
A LUSTRA 2021\2-es számának megjelenését a Haáz Rezső Alapítvány sikeres pályázata által a Bethlen Gábor Alap támogatta!
A folyóirat 2021. évi második száma a Székelyudvarhelyen meghirdetett „könyv évéhez” igazodik többé kevésbé, amint azt a negyedik borítón megtekinthető reklám is láttatja. A borító második oldalán Sófalvi András ásatásvezető régész számol be a Székelytámadt várban történő ásatások jelenlegi és a lehetséges, továbbiakban is izgalmasan kecsegtető eredményekről. A várfalak és védőművek jellegét és állapotát tudományos alapokra helyező építéstörténeti információk értékelése és a vár rehabilitációs terveibe való beillesztése egy majdani régészeti park kialakítása révén ezen történelmi-kulturális örökség valós közkinccsé válásának ígéretét hordozza.
A Glossza rovatunkban Gál Hunor, Forró Albert és Róth András Lajos könyvismertetői olvashatók Kategorizált könyvek, A szentegyházi Mártonffi János Általános Iskola története, és A Csíkszeredai Gyűjtőlevéltár repertóriuma címek alatt. Ezekben tulajdonképpen a Székelyudvarhelyi képeslapok az Osztrák-Magyar Monarchia korából (szerző: Szász Hunor), Kegyesség és/vagy reprezentáció. Erdély református öröksége (szerk.: Kovács Mária-Márta, szerzők: Kovács Mária-Márta, T. Horváth Iringó, Tóth Levente, Ősz Sándor, Ferenczi Márton), Pákei Lajos hagyatéka. Egy századfordulós kolozsvári építész tervrajzai, rajztervei, gyűjteményei (szerző: Gy. Dávid Gyula), A mozisátortól a tévétoronyig. Fejezetek a romániai magyar filmezés, televíziózás és mozizás történetéből (szerkesztők: Ferenczi Szilárd, Zágoni Bálint, Blos-Jáni Melinda és Jakab-Benke Nándor) és az Erszények, táskák története 1300–2000 (szerző: Gy. Fogarasi Katalin); Oktatás a Hargita lábánál. A szentegyházi Mártonffi János Általános Iskola története (szerző: Demeter Csanád), valamint a Plébánia levéltárak III. A csíkszeredai Gyűjtőlevéltár repertóriuma (szerző Bernád Rita) című, kulturális csemegének számító könyvek méltatását kapjuk kézbe.
A Forrás rovatunkban a már említett Bernád Rita és Erős Katalin Renáta nyújt érdekfeszítő olvasmányt egy 1500-ból származó, egyház-, vallás- és művelődéstörténeti keretbe ágyazott csíkmadarasi búcsúengedély bemutatása során. (A Csíkmadarasi Plébánia első templomának búcsúengedélye – 1500. április 7.) A Haáz Rezső Múzeum régésze, Nyárádi Zsolt szintén ebben a rovatban egy újabb egyháztörténeti érdekességgel ajándékoz meg régészeti terepbejárásaik és levéltári kutatásaik gyümölcseként, Egyháztörténeti adalékok Homoródalmás elpusztult templomaihoz című írásában, melyben 1333–1868 közti, ezekre vonatkozó kronológiai eseménysort is felvázol.
Lapunk állandó szerzője, Bicsok Zoltán csíkszeredai levéltáros folytatja Fólió rovatunkban Csík vármegye levéltárának bemutatását. Ezúttal a Borszéki Közbirtokosság iratai kerülnek ismertetésre oly módon, hogy általuk reális képet kapunk a közbirtokosság történetéről, kiterjedt tevékenységi köréről, a Borszéki Ásványvíz-üzletigazgatóságról, a Borszéki Fürdővállalatról és Cseh Károly fürdőorvosról és sok egyéb helytörténeti vonatkozásról.
A Kronográf rovat érdekes képét nyújtja a székelyföldi mentalitás két végletének: a múltba visszanyúló, a történeti gyökerek közt kutakodó, és már-már ott ragadni látszó (valós/fiktív) érték-, nemzettudat alakulásának formálásának és az előretekintő, kíváncsi, élményt hajszoló, a tágabb horizontok felé kacsintó, a kalandos utazást is felvállaló tudatos felzárkózási igénynek. Az elsőt a sepsiszentgyörgyi Boér Hunor írása a Rabonbán útikalauz címmel tárja elénk, oly irodalmi és mítoszi mezőkön barangolva, amelyek a Csíki Székely Krónika és a 19. századi történeti(eskedő) irományok, kiadványok bűvkörébe tartoznak. A második irányzatot Kolumbán Zsuzsánna, folyóiratunk főszerkesztője ecseteli Vargyasi Daniel Gábor útinaplója 1847-ből című figyelemfelkeltő írásában, melyben az említett Daniel Gábor ausztriai és észak olaszországi utazásának nyomon követése által enged következtetni Daniel személyiségére, jellemére, mentalitására a naplóból kiragadott kis idézetekkel fűszerezve.
És ha többször említettük a levéltári kutatást, mint a történetírás egyik kútfőjét, akkor a fentebbieket a budapesti Reisz T. Csaba írása egészíti ki, aki a modernizálódó történetírás és kutatás egyik számunkra jelentős alakjának, Pálmay Józsefnek, Székelyföld genealógusának tevékenységét, hagyatékát elemzi, a kálnoki és hodgyai Bedő család címerével szoros összefüggésben.
A folyóiratot Vécsi Nagy Zoltán Pulzus–a tízedik című, a Haáz Rezső Múzeumban tartott, a Pulzus művésztelep jubileumi kiállítását megnyitó szövege zárja, melyben az „őszinte útkereső, [...] világmegváltásra is hajlamos fiatal és örök fiatal, megújulásra mindig kész művészembereket” és műveiket méltatja a Signum rovatban.