A LUSTRA 2023\1-es számának megjelenését a Haáz Rezső Alapítvány sikeres pályázata által a Bethlen Gábor Alap támogatta!

Milyen információkat rejthetnek egy ősnyomtatvány fatáblás kötését erősítő pergamendarabok? Ki lehetett Petőfi Sándor életének utolsó szemtanúja? Mi lett a Székelyudvarhely főterén a 16. században kialakult nemesi telek és a rajta lévő ház sorsa, melyben az egykori fejedelem, Székely Mózes töltötte a gyermekkorát? Néhány olyan kérdés, érdekesség, amiről többet tudhatnak meg a Lustra 2023. évi első számának olvasói. Sejthető, hogy a lap ez alkalommal is változatos tartalommal jelentkezik. A muzeológusok – régészek, történészek, művészettörténészek –, levéltárosok, tanárok, kutatók stb. által jegyzett cikkek – már megszokott módon – közérthető nyelvezettel kalauzolnak a helyismeret világában, friss kutatások eredményeit tárva az érdeklődők elé.
A lap 12 tudományos ismeretterjesztő cikke érdekes olvasmánynak ígérkezik. A Signum rovatba Lőrincz Ildikó művészettörténész gazdagon illusztrált cikke került, mely Sepsi Lajos (1923–1997) székelyudvarhelyi festő munkásságát ismerteti 100 évvel a halála után. Folyó év első hónapjában nyílhatott meg ugyanis a székelyudvarhelyi Képtárban a művész első egyéni tárlata, melynek keretében a múzeumokból kölcsönzött Sepsi Lajos képek mellett főként székelyudvarhelyi magántulajdonban lévő alkotások voltak megtekinthetőek. A Fólió rovatban Czagány Zsuzsa, a zenetudományok doktora, anyaországi szerzőnk (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet) a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában kollegáival végzett kutatásának eredményeiből mutat be részletet. A szakirodalom által az első magyar úzusú nyomtatott misekönyvnek tartott, 1480-ban Veronában nyomtatott ősnyomtatvány kötésén felfedezett középkori kottás kódextöredéket ismerteti a rajta azonosítható szöveggel és kottával. Ugyancsak ő jegyzi a következő, A gyergyószentmiklósi misszále címet viselő cikket, amelyben a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárában őrzött középkori kéziratos kódexet ismerteti. Bicsok Zoltán csíkszeredai levéltáros folytatja a Lustra előző számában közölt cikkét, melyben a székelykeresztúri unitárius gimnázium iratait mutatta be. Most a gimnázium iratgyűjteményét tekinti át gazdag illusztrációs anyag és forrásközlés (Marosszék constitutiója – 1718) kíséretében. A Forrás rovatban Bernád Rita Magdolna és Muckenhaupt Erzsébet szerzőpáros cikkét találjuk, melyben – egy korábbi számban közölt cikkükhöz kapcsolódva – a Lakatos István katolikus pap által a 17–18. század fordulóján a székelyudvarhelyi jezsuita atyák részére tett adományokról értekeznek, természetesen a vonatkozó forrás kíséretében. A Glossza rovatba három recenzió került, melyből az első kettő (Sófalvi András, illetve Veres Péter tollából) tárgya a Benkő Elek – Sándor Klára – Vásáry István szerzőhármas által jegyzett, A székely írás emlékei című, Budapesten, 2021-ben megjelent 927 oldalas monumentális kötet. Sófalvi András, a Haáz Rezső Múzeum régésze ismertetőjét a következőképpen zárja: „… bízunk benne, hogy a székely írás iránt érdeklődő laikusok is gyakran használni fogják a remélhetőleg nemcsak szakkönyvtárakban elérhető volumenes kötetet, ennél nagyobb nyereség már csak az esetben lehet, ha a dilettánsok táborát is eléri, és elmélyülésre készteti.” Róth András Lajos a Budapesten 2021-ben megjelent, Míves famunkák Erdélyben. Ácsmunkák, asztalosmunkák a XV–XVI. századból című, két erdélyi restaurátor – Mihály Ferenc és Szász Erzsébet – által jegyzett kötetet ismerteti. A Kronográf rovatban Demeter Csanád az 1887-ben, Csongrád megyében született Berényi Margit tanítónő jeles életpályáját követi, ki 1906-tól Szentkeresztbányán, majd Szentegyházasfaluban és Kápolnáson tanított. Emlékére főutcát neveztek el Szentegyházán. Gidó Csaba történész az első világháború negatív hatásait vizsgálja, ez alaklommal az erkölcsi romlás nyomait keresi, az Udvarhely vármegyei bűnesetek típusait, jellegét, hátterét, motivációját kutatva az 1916–1918 közötti időszakban. Sándor Zsigmond Ibolya székelykeresztúri muzeológus a székelykeresztúri Lengyel József orvos Petőfi halála körülményeivel kapcsolatos kutatásokban játszott szerepét ismerteti. Nyárádi Zsolt székelyudvarhelyi régész pedig ugyancsak korábbi cikkét folytatja, melyben Udvarhely főterén a 16. században kialakult nemesi telek és a rajta lévő kőház sorsát követte. Ez alkalommal 1948-ig vezeti a történések fonalát, közreadva az udvarhelyi udvarházra vonatkozó 1747-ben keletkezett összeírást is.