A múzeumról
A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum az Erdély délkeleti részén elterülő Székelyföld központi részének, az egykori Udvarhelyszék néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti és természetrajzi múzeuma.
A jelenlegi közigazgatási beosztás szerint gyűjtőterülete Hargita megye nyugati részeit, vagyis a két Homoród, a Nagy- és Kisküküllő felső folyása menti területeket foglalja magába. E terület lakosságát a székelység képezi, amely a magyar nemzet legkeletibb csoportja (a csángókkal együtt). A nemzetiségi szempontból mozaikszerű összetételű Erdélyben is megmaradt tiszta magyar területnek.
A város tudományos-művelődési intézményeinek legrégebbike a Haáz Rezső Múzeum, ugyanakkor egyik legrégebbi Erdélyben is. A Gróf Bethlen János udvarhelyszéki főkapitány által alapított református kollégium könyvtárának első, 1797-ből fennmaradt leltárkönyve (Protocollum) a bizonyíték arra, hogy a könyvtár mellett már lerakták a régiség-, az érem- és az ásványtár alapjait. Ugyanakkor már létezett a fizikai-természetrajzi szertár, a csodás természeti ritkaságok, a klenódiumok, a támogatók címereinek, és a zászlók gyűjteménye. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcot követő katonai megszállás, a világháborúk viszontagságai jelentős károkat okoztak a gyűjteményekben, de lassú gyarapodásuk töretlen maradt.
Míg egyéb kezdeményezések terméketlenek maradtak, a Haáz Rezső (1883-1958) rajztanár által létrehozott népművészeti gyűjtemény közel négyezer tárgya megvetette az önálló múzeum alapjait. A gyűjtemény 1913-tól nyilvános és 1950-ben lett állami (rajoni) múzeum.
Állandó székházat csak 1968-ban kapott, amely 1978-ban az Állandó Képtár épületével bővült. Ekkorra már létrejött a Tompa László és a Tomcsa Sándor emlékszoba.
Újabb jelentős gyarapodásra a század utolsó évtizedéig kellett várni. 1990-ben újra egyesült a város muzeális jellegű, 76.000 kötetes Tudományos Könyvtárával - amelyből egykor a múzeum maga is kinőtt. Az intézmény, megszabadulva az ideológiai-politikai kötöttségektől, új fejlődési lehetőséget kapott 1994-ben, amikor visszakerülve a város fenntartásába, jogi személyiség, önálló intézmény lett.
A város döntéshozói a kisebbségi lét viszonyai között, felismerve a kulturális intézmények fontosságát, addig el nem képzelhető mértékben támogatták azokat. Tisztességes költségvetés mellett biztosították a fejlődés feltételeit. A Szejke-fürdőn megkapta az Orbán Balázs sírja előtti egyhektáros területet, melyen az 1972-től kezdődően felállított székelykapu-sor alkotja egy szabadtéri múzeum csíráit.
