Aktuális

Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 22

Hogy milyen összefüggés van egy falkép, egy lábbeli, egy főkötő, egy stallum, egy hárfa, üvegfestmények vagy mozaikok, vagy éppenséggel betlehemek és pergamenek között, azt megtudhatjuk, ha kézbe vesszük az az Erdélyi Magyar Restaurátor Továbbképző Konferencia 2023- ban megjelent, egy Róth Miksa mozaik részletével illusztrált fedőlapú kötetét, az ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 22. számát. A több mint két évtizede rendszeresen szervezett Erdélyi Magyar Restaurátor Továbbképző Konferenciák idején elhangzott előadások szerkesztett formában, ebben a rangos szakmai periodikában jelennek meg.
Bár füzetek alcím alatt fut a kiadvány, valójában egy terjedelmes – ez alkalommal 280 oldalas –, A4- es formátumú kiadványt vehetünk kézbe. Jelen szám összesen 11 tanulmányt tartalmaz magyar és német restaurátorok tollából, mindegyikük teljes román fordításban, rövidebb angol kivonatok kíséretében.
Galambos Éva, Heitler András, Bóna István restaurátorművészek és egyetemi docensek A jáki Szent György templom középkori falképeinek anyagvizsgálati eredményei, festéstechnikája és 2021–2022. évi restaurálása című tanulmányukban a templomépület történetiségét a korábbinál egyértelműbb megvilágításba helyező, a falképeknek a történeti periódusokhoz köthető változásait megmutató, újszerű és néha szokatlan helyreállítási módszerekről értekeznek felsorakoztatva a legújabb eredményeket a modern kutatóeszközök és stratégiák viszonylatában. Teszik ezt a korábbi (1896–1904; 1936–1937) restaurálási folyamatokkal párhuzamba állítva.
Várhegyi Zsuzsanna és Szabó Melinda, papírra-, bőrre- és szilikátra szakosodott restaurátorművészek 13. századi bőr lábbeli a szolnoki vár területéről – restaurálás, rekonstrukció című írásukban egy tőzeges, agyagos közegből előkerült lábbeli fennmaradt bőrdarabjainak kutatását, elemzését, restaurálásra való előkészítését, konzerválását, állapotfelmérését, anyagvizsgálatát, korabeli készítéstechnikájának meghatározását, majd a hiányok kiegészítése után a lábbeli rekonstrukciót mutatják be. Eredménye egy egységes esztétikai megjelenésű, a korabeli viselés nyomait megőrző kiállítható viseletdarab lett.
Sánta Sára, régi könyves könyvtáros és Tóth Zsuzsanna restaurátorművész Christoph von Scheurl, a német humanista diplomata könyvtárának kötetei az Országos Széchényi Könyvtárban című tanulmányukban az 1833-ban megvásárolt két itáliai reneszánsz, bükkfatáblás félbőrkötéses ősnyomtatvány elemzése során nyert művelődéstörténeti és könyvtörténeti szempontból is érdekes értékelését nyújtják.
Egervári Márta, Lengyel Boglárka restaurátorművészek és Zay Orsolya régész, történész tanulmányukban egy, a sztánai református templom felújítási munkálatai során egy sírból előkerült, fémfonalas, 16. századi hálós-főkötő feltárásáról, megmentéséről, aranyozott és ezüstfonalas boglárjainak, islogjainak tisztításáról, a textil lenyomatok vizsgálatáról és mindezek történeti keretbe való ágyazásáról írnak.
Gerdi Maierbacher-Legl, Ralf Buchholz, Christine Fiedler és Susanne Karius közlései és szakirodalmi források alapján, Kovács Petronella fa- és bútorrestauráló művész – az ISIS folyóirat szerkesztője – az erdélyi Reychmut segesvári mester műhelyéből kikerülő késő gótikus és kora reneszánsz kori, sor- és tömbminta intarziás tóbiási stallumok restaurálásáról közöl tanulmányt. Megtalálásuk, elszállításuk, szilárdításuk, betétek, intarziák és festett rétegek megkötése, a hiányzó részek 3D szkenner és CNC marógépek segítségével történő pótlása, esztétikai helyreállítása, a stallumok összeállítása és Medgyesre kerülése a nemzetközi összefogás dicsérete.
Perger Andrea restaurátorművész és Pásztor Emese művészettörténész a készülő, Az erdélyi oszmán- török szőnyegek adatbázisának a fontosságáról, a szakrestaurátorok munkájának elősegítéséről, az adatbázis szerkezetéről, az adatfelvételről és a jövőbeni feladatokról írnak.
Hidasi Zsolt, fa- és bútorrestaurátor művész egy különleges hangszer, a strasbourgi Sebastian Erard (1752–1831) által továbbfejlesztett, kettőspedálú hárfa restaurálásának menetét mutatja be zeneszerszám készítési, külföldi és erdélyi zenetörténeti adatokban is bővelkedő tanulmányában.
Az Erdélyi Magyar Restaurátor Továbbképző Konferencia rendszeres és kedvelt előadója, az üvegművész és restaurátor Mester Éva, 170 éves elfelejtett üvegfestmények-ről tartott előadását öntötte szakcikkbe. A szabadkígyósi Szent Anna-kápolna és a Wenckheim-kripta együttesének építéstörténete – az üvegfestmények helyzete alcímet viseli írása, melyben talán a legrégebbi, Magyarországon készült, eredetiben fennmaradt vitrázsokat elemzi. A szakértő, kompozíciójukról, színalkalmazásról, anyaghasználatról, beépítési technikáról és az üvegablakok készítőiről ír.
Szintén gyakori előadónk, Kürtösi Brigitta Mária, festményrestaurátor-művész a Korábbi beavatkozások láthatatlan kockázatai-ról. A Budapest-Fasori Evangélikus templom homlokzatát díszítő Róth Miksa mozaik újra restaurálásá-ról ír a restaurátori etika, a reverzibilitás, az „újrarestaurálhatóság”, „újrakezelhetőség” szellemében. A gyors és közvetlen, sürgősségi beavatkozások, a kutatás, a helyszíni ideiglenes rögzítés fontosságáról, a leválasztásról, illetve rekonstrukcióról, kiegészítésekről.
Kovács Petronella, Fodor Máriával, szintén fa- és bútorrestaurátor-művésszel a Balaton-környéki [Kéthely, Balatonberény, Mesztegnyő, Vörs] bábtáncoltató betlehemek restaurálását mutatják be egy alaposan dokumentált, néprajzi beágyazottságú írásban.
A tanulmánykötet utolsó írásában Orosz Katalin és Várhegyi Zsuzsanna papír- és bőrrestaurátor- művészek Biokodikológia. Pergamen dokumentumok anyagvizsgálati módszerei és a belőlük nyerhető információk című írásukban a minimális beavatkozás, a roncsolásmentes anyagvizsgálat, a minél kevesebb vegyszerhasználat elméletét követő, új mintavételi eljárások, korábbi restaurálási folyamatok hatáselemzésének szükségességéről értekeznek annak reményében, hogy a pergamen, mint egyfajta időkapszulaként maradjon az utókorra.
Az ISIS sorozat mindenkori olvasószerkesztője Kovács Petronella, a tanulmányokat Galambos Éva, Guttmann Márta, Kissné Bendefy Márta, Kovács Petronella, Madas Edit, Várfalvi Andrea lektorálták, a szövegek román fordítása Guttmann Márta, Márton Krisztina, Rauca-Bencze Fruzsina, Rigán Lóránd, Szász Erzsébet, Diana Varga munkája, a román szövegek átolvasásában közreműködött Cristina Carșote, Ioana Cova, Guttmann Márta, Cristi Ispas, Adrian Rauca, Rauca- Bencze Fruzsina, Iulia Teodorescu, Diana Varga. Az angol összefoglalók egyes szerzők mellett Hidasi Zsolt, Juhász Anna, Pokoly Judit és Szabó Hajnalka munkáját dicsérik. A tetszetős borítót, amelyen a Budapest-Fasori Evangélikus templom Róth Miksa mozaikjának rekonstruált részlete látható, Biró Gábor tervezte.
A kiadvány megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia, Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Magyar Képzőművészeti Egyetem támogatta. A kötet megjelentetésében oroszlánrészt vállaló szakmai együttműködő partnerek: a Magyar Néprajzi Társaság és a Néprajzi Múzeum.

Róth András Lajos
történész, nyugalmazott muzeológus

Megjelent a Lustra 2023. évi 2. száma

A LUSTRA 2023\2-es számának megjelenését a Haáz Rezső Múzeum és Haáz Rezső Alapítvány sikeres pályázatai által a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Bethlen Gábor Alap támogatta!

A Bethlen Gábor Alap támogatásával kerülhetett ki a nyomdából a Haáz Rezső Múzeum tudományos ismeretterjesztő folyóiratának 2023. évi második száma. Az összesen tizenegy cikket tartalmazó lap részben tematikus lapszámnak is tekinthető, hiszen az írások majd fele a Haáz Rezső Múzeumban nemrég megnyílt, Mindent Isten nagyobb dicsőségére – Jezsuiták Erdélyben című kiállításhoz, illetve általában a jezsuiták erdélyi történetéhez kapcsolódik. A vezércikkben pedig András Attila SJ, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya provinciálisa ajánlja az olvasók figyelmébe a nevezett kiállítást.

A jezsuita témájú cikkek sorában, a Fólió rovatban Bernád Rita-Magdolna A jezsuiták levéltári hagyatéka az erdélyi plébániák gyűjteményeiben címmel, Vass Csongor pedig Jezsuita források a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Érseki és Főkáptalani Levéltárában cím alatt közöl átfogó ismertetőt, tulajdonképpen kiegészítve a kiállításon bemutatott levéltári anyagot és az arra vonatkozó információkat. Írásaik kiváló segédletet jelentenek majd a rend történetét kutatók számára. A kiállításra vonatkozóan annak kurátorai, Bernád Rita-Magdolna, Hegedűs Enikő és Szász Hunor adnak közre egy rövidebb írást Jezsuiták Erdélyben. Kiállítás Székelyudvarhelyen cím alatt, ami elegendő arra, hogy a tárlat megtekintésére sarkallja az olvasót. Ugyanezt a célt szolgálja Hegedűs Enikő igencsak gazdagon illusztrált írása (A „Jezsuiták Erdélyben” című kiállítás egyes műtárgyairól röviden). A kiállításon megtekinthető, Pázmány Pétert ábrázoló nagyméretű vászonkép restaurálására a Haáz Rezső Múzeum restaurátorműhelyében került sor. A kép megújulási folyamatáról maga a restaurátor, Márton Ferenc ír.

A folyóirat oldalain természetesen további értékes és érdekes helyismereti írások olvashatóak. Az idei, sorban a 12. Pulzus Alkotótáborról Dimén-Varga Fanni ír, bemutatva a tábor résztvevőit és a Pulzus idején készült néhány alkotást. Lapunk szinte állandó szerzője, Bicsok Zoltán történész-levéltáros ez alkalommal a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnázium csíkszeredai levéltárban őrzött iratait jellemzi. Anyaországi szerzőnk, Merczel György egyetemi docens a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtárában őrzött, eddig ismeretlen kottás forrást, a Gyergyói Graduálet ismerteti rendkívüli alapossággal. A Kronográf rovatban ez alkalommal két közegészségügyi témájú cikk kapott helyet. Mocsáry-Zepeczaner Valéria a diftéria járványok dualizmus kori székelyudvarhelyi forrásait vette szemügyre, Gidó Csaba pedig Udvarhely vármegye egészségügyi helyzete az első világháború árnyékában cím alatt közöl cikket. Az In situ rovat Nyárádi Zsolt, a Haáz Rezső Múzeum régésze cikkét tartalmazza. Korábbi írásai folytatásaként ez alkalommal egy dályai nemesi udvarház történetét vizsgálja, újabb lépést téve a levéltári, kartográfiai és régészeti adatok összevetése által a 17–18. századi udvarhelyszéki nemesi birtokok feltérképezésének folyamatában.

Kolumbán Zsuzsánna

XXIII. Erdélyi Magyar Restaurátor Továbbképző Konferencia

- szakmai beszámoló -

A XXIII. Erdélyi Magyar Restaurátor Továbbképző Konferencia megrendezésére 2023. október 9-13. között került sor a Haáz Rezső Múzeum, az Ábel Alapítvány és a Haáz Rezső Alapítvány közös szervezésében, a Városháza Szent István dísztermében. Az eseményen magyarországi és romániai múzeumokban dolgozó gyűjteménykezelők és konzervátorok\restaurátorok, önálló restaurátorok, művészek és szakemberek, restaurátor szakos egyetemi hallgatók vettek részt.

A szakmai találkozót a Bethlen Gábor Alap, valamint helyi vállalkozások támogatása, illetve a résztvevők egyéni hozzájárulása révén sikerült életben tartani, biztosítva ezáltal a töretlen folytonosságot a nagy múltú szakmai fórum esetében. A több mint két évtizedes hagyománnyal rendelkező konferenciát részben a konzervatív szervezői elve, részben pedig a megújulás lehetősége élteti. A rendszeres résztvevők között több olyan szakembert számlálhatunk, akik az évek során egyetlen alkalmat sem szalasztottak el, másfelől pedig az erdélyi és magyarországi egyetemi hallgatók jelenléte (utóbbiak főként az Ábel Alapítvány hozzájárulása révén) mindig új személyek bevonását jelenti.

A három napos elméleti oktatás alkalmával 27 előadás hangzott el, olyan szakemberektől, akik szívesen osztották meg a résztvevőkkel saját tapasztalataikat, munkájuk és kutatásaik eredményeit. A változatos előadásokat kínáló konferencia programja ITT érhető el.

Ezúttal a szervezői elv nem rögzített kötött tematikát, de a bejelentkező előadók tematikáit csoportosítva az alábbi kategóriákat határozhattuk meg: (1) műtárgymásolatok, kísérletezések készítése; (2) újrarestaurálások és rekonstrukció, helyreállítások; (3) fototehnikai eljárások, különböző egyéni konzerválási-restaurálasi megoldások eredményei.

Az esemény első három napját a vetített képes előadások és ezekhez fűződő szakmai viták merítették ki. Ugyanakkor a szervezők figyeltek arra, hogy ezeket a napokat is kiegészítő programpontokkal színezzék: reprezentatív kiállításmegnyitó keretében betekintést nyerhettek a Haáz Rezső Múzeum szakmai tevékenységébe, hiszen a konferencia keretében nyílt meg az intézmény új időszakos kiállítása Mindent Isten nagyobb dicsőségére. Jezsuiták Erdélyben címmel; dr. Sófalvi András ásatásvezető régész vezetésével betekintést nyerhettek a restaurálási folyamat alatt álló Székelytámadt vár területén intenzív tempóban zajló régészeti munkálatokba, megismerve ezen a téren újdonságnak számító tudományos eredményeket; egy igen jelentős szakmai kiadvány, Mihály Ferenc–Szász Erzsébet szerzőpáros Míves famunkák Erdélyben - Ácsmunkák, asztalosmunkák a XV-XVI. századból című kiadványának bemutatójára és a szerzők szakmai előadására is sor került.

A konferencia kétnapos tanulmányúttal folytatódott, melynek során az első nap – Mihály Ferenc restaurátor vezetésével – a garati, a kőhalmi, sövénységi, szászbudai, rádosi és miklóstelki evangélikus templomokba látogattak a résztvevők. Az utolsó napon pedig világi és egyházi műemlékekben az elmúlt évek restaurálási munkálatait tekinthették meg: az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt és helyi református templomot, a gyulakutai és egrestői református templomokat, tovább a szentdemeteri katolikus templom- és falképrestaurálási folyamatról Szőcs János restaurátor helyszíni esettanulmányával ismerkedhettek meg. A tanulmányút zárómomentumaként Marosvásárhely két ikonikus műemlékének restaurálási problematikája került terítékre: a Teleki Téka és a Vártemplom helyszíni bemutatóit Kis Lóránd restaurátor végezte.

A konferencia zárszavakét megfogalmazott az igény a folytatásra, illetve a múzeum részéről a következő konferencialakalom megszervezése melletti elköteleződésre. A szervezők törekvése töretlen, s amennyiben az anyagi erőforrások lehetővé teszik, ebben az évben bemutatott előadások szerkesztett tanulmányok formájában (a teljes román fordítással és angol nyelvű kivonatok kíséretében) kiadásra kerülnek az ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek című periodikában, amely Románia legszínvonalasabb ilyen jellegű szakmai folyóirata.

A Lustra 2023. évi első számáról

A LUSTRA 2023\1-es számának megjelenését a Haáz Rezső Alapítvány sikeres pályázata által a Bethlen Gábor Alap támogatta!

Milyen információkat rejthetnek egy ősnyomtatvány fatáblás kötését erősítő pergamendarabok? Ki lehetett Petőfi Sándor életének utolsó szemtanúja? Mi lett a Székelyudvarhely főterén a 16. században kialakult nemesi telek és a rajta lévő ház sorsa, melyben az egykori fejedelem, Székely Mózes töltötte a gyermekkorát? Néhány olyan kérdés, érdekesség, amiről többet tudhatnak meg a Lustra 2023. évi első számának olvasói. Sejthető, hogy a lap ez alkalommal is változatos tartalommal jelentkezik. A muzeológusok – régészek, történészek, művészettörténészek –, levéltárosok, tanárok, kutatók stb. által jegyzett cikkek – már megszokott módon – közérthető nyelvezettel kalauzolnak a helyismeret világában, friss kutatások eredményeit tárva az érdeklődők elé.
A lap 12 tudományos ismeretterjesztő cikke érdekes olvasmánynak ígérkezik. A Signum rovatba Lőrincz Ildikó művészettörténész gazdagon illusztrált cikke került, mely Sepsi Lajos (1923–1997) székelyudvarhelyi festő munkásságát ismerteti 100 évvel a halála után. Folyó év első hónapjában nyílhatott meg ugyanis a székelyudvarhelyi Képtárban a művész első egyéni tárlata, melynek keretében a múzeumokból kölcsönzött Sepsi Lajos képek mellett főként székelyudvarhelyi magántulajdonban lévő alkotások voltak megtekinthetőek. A Fólió rovatban Czagány Zsuzsa, a zenetudományok doktora, anyaországi szerzőnk (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet) a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában kollegáival végzett kutatásának eredményeiből mutat be részletet. A szakirodalom által az első magyar úzusú nyomtatott misekönyvnek tartott, 1480-ban Veronában nyomtatott ősnyomtatvány kötésén felfedezett középkori kottás kódextöredéket ismerteti a rajta azonosítható szöveggel és kottával. Ugyancsak ő jegyzi a következő, A gyergyószentmiklósi misszále címet viselő cikket, amelyben a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárában őrzött középkori kéziratos kódexet ismerteti. Bicsok Zoltán csíkszeredai levéltáros folytatja a Lustra előző számában közölt cikkét, melyben a székelykeresztúri unitárius gimnázium iratait mutatta be. Most a gimnázium iratgyűjteményét tekinti át gazdag illusztrációs anyag és forrásközlés (Marosszék constitutiója – 1718) kíséretében. A Forrás rovatban Bernád Rita Magdolna és Muckenhaupt Erzsébet szerzőpáros cikkét találjuk, melyben – egy korábbi számban közölt cikkükhöz kapcsolódva – a Lakatos István katolikus pap által a 17–18. század fordulóján a székelyudvarhelyi jezsuita atyák részére tett adományokról értekeznek, természetesen a vonatkozó forrás kíséretében. A Glossza rovatba három recenzió került, melyből az első kettő (Sófalvi András, illetve Veres Péter tollából) tárgya a Benkő Elek – Sándor Klára – Vásáry István szerzőhármas által jegyzett, A székely írás emlékei című, Budapesten, 2021-ben megjelent 927 oldalas monumentális kötet. Sófalvi András, a Haáz Rezső Múzeum régésze ismertetőjét a következőképpen zárja: „… bízunk benne, hogy a székely írás iránt érdeklődő laikusok is gyakran használni fogják a remélhetőleg nemcsak szakkönyvtárakban elérhető volumenes kötetet, ennél nagyobb nyereség már csak az esetben lehet, ha a dilettánsok táborát is eléri, és elmélyülésre készteti.” Róth András Lajos a Budapesten 2021-ben megjelent, Míves famunkák Erdélyben. Ácsmunkák, asztalosmunkák a XV–XVI. századból című, két erdélyi restaurátor – Mihály Ferenc és Szász Erzsébet – által jegyzett kötetet ismerteti. A Kronográf rovatban Demeter Csanád az 1887-ben, Csongrád megyében született Berényi Margit tanítónő jeles életpályáját követi, ki 1906-tól Szentkeresztbányán, majd Szentegyházasfaluban és Kápolnáson tanított. Emlékére főutcát neveztek el Szentegyházán. Gidó Csaba történész az első világháború negatív hatásait vizsgálja, ez alaklommal az erkölcsi romlás nyomait keresi, az Udvarhely vármegyei bűnesetek típusait, jellegét, hátterét, motivációját kutatva az 1916–1918 közötti időszakban. Sándor Zsigmond Ibolya székelykeresztúri muzeológus a székelykeresztúri Lengyel József orvos Petőfi halála körülményeivel kapcsolatos kutatásokban játszott szerepét ismerteti. Nyárádi Zsolt székelyudvarhelyi régész pedig ugyancsak korábbi cikkét folytatja, melyben Udvarhely főterén a 16. században kialakult nemesi telek és a rajta lévő kőház sorsát követte. Ez alkalommal 1948-ig vezeti a történések fonalát, közreadva az udvarhelyi udvarházra vonatkozó 1747-ben keletkezett összeírást is.

Kolumbán Zsuzsánna

A PULZUS 10 ÉVE

A Haáz Rezső Múzeum kiadványaként, az MTA – Domus pályázati és Székelyudvarhely Megyei Jogú Város támogatása révén jelent meg A PULZUS 10 ÉVE című műtárgykatalógus, amely az elmúlt évtizedben a PULZUS – Székelyudvarhelyi művésztelep elnevezésű alkotótábor keretében létrehozott és a Képtárgy gyűjteményét gazdagító alkotásokat tartalmazza.
A ,,PULZUS – Székelyudvarhelyi művésztelep” a kortárs vizuális művészeti alkotások és interaktív képzőművészeti kapcsolatokra alkalmas fórum megteremtése céljából született meg. Már az alapítás pillanatától kezdve szigorúan követte azon rendezői elvet, hogy az alkotótáborba kizárólag hivatásos képzőművészek, s csupán egyetlen alkalommal kapnak meghívást. Ezáltal folyamatos és változatos műtárgyarapodást érhettünk a Képtár állományában, s nem utolsó sorban az erdélyi képzőművészeti élet egyfajta lenyomatának tekintjük az így kialakított Pulzus- gyűjteményt.
A késztetésből fakadó ambíció hozta létre azt a víziót, amelyről a most megjelentett katalógus igyekszik egy summázó ízelítőt adni. A művésztelep indulását számos szakmai eszmecsere előzte meg, amelyre főként az udvarhelyi kollégákkal folytatott kerekasztal-beszélgetések kínáltak lehetőséget. A találkozások mentén számba vettük a helyi hiányosságokat és teendőket. A gondolat kiérleléséhez sok jó kolléga őszinte véleményére volt szükség, illetve az igény benne volt már a levegőben. Szerencsés időszakra esett a művésztelep indulása, mivel dr. Miklós Zoltán múzeumigazgató és Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész a Haáz Rezső Múzeum részéről, valamint Kovács Árpád művészettörténész (akkoriban) a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponttól hathatósan, kitartóan az idea mellé álltak. Ennek a kis csapatnak a lelkesedéséből jött létre 2012-ben hiánypótló eseményként a Haáz Rezső Múzeum égisze alatt az első, Pulzus névre keresztelt képzőművészeti rendezvény. Közösen döntöttünk az irányelvekről, amely szerint minden esetben professzionális, tapasztalt és ígéretes fiatal pályakezdő képzőművészek egyaránt meghívást kapnak, emellett Székelyudvarhely képzőművészeti gyűjteményének gyarapítására is prioritásként tekintettünk.
Személyes vonatkozásban fokozottan érdekelt a művészeti életnek ezen szegmense, mivel egy ilyen rendezvényen a közvetlen emberi kapcsolatoktól a szakmai kihívásokig számtalan élmény éri az alkotót. Továbbá foglalkoztatott az a gondolat, hogy milyen módon kerülhetne be Székelyudvarhely is egy intenzívebb szakmai kapcsolatteremtésbe. Vágytam egy olyan fórumra, amely alkalmat teremt az aktuális művészeti tendenciák megismerésére, erre a művésztelepek működése nagyon alkalmas, hisz különböző alkotókkal és életművekkel találkozhat, ismerkedhet meg a résztvevő. A többnyire magányosan alkotó művészek műteremből való kicsalogatása izgalmas lehetőségeket rejt magában. Az alkotók igénylik a minőségi szakmai rendezvényeket, valamint a szabad alkotói közösségeket, folyamatokat, eszerint az együtt gondolkodás lehet az elsődleges hozadéka egy művésztelepnek. Úgy tapasztaltam, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben kifejezetten fontos szerepe van e rendezvénynek, amely népszerű a képzőművészek körében és a visszajelzések alapján presztízsként tekintenek az eseményen való részvételre. A művésztelep kiemelten fontos aspektusaként a kultúrdiplomáciában betöltött szerepét említeném, mivel számos újabb nemzetközi, szakmai kapcsolat táptalajául szolgált, ennek okán is hálás vagyok minden képzőművész kollégának, aki elfogadta a meghívást és aktív módon részt vett a Pulzuson.

Berze Imre, a művésztelep kurátora.