A kiadvány megjelenését a Haáz Rezső Múzeum és a Haáz Rezső Alapítvány sikeres pályázatai által az MTA DOMUS és a Bethlen Gábor Alap támogatta!

Az ISIS. Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek, Kovács Petornella szerkesztette 23. száma „memento mori” fényképpel búcsúzik a sepsiszentgyörgyi, nemrég elhunyt Lázár-Prezsmer Kingától (1979 –2024). A kedves kolléganő az erdélyi magyar restaurátorok megbecsült tagja volt. Nyugodjék békében!

A magas színvonalú és gazdagon illusztrált szakmai tanulmányok magyar és román nyelven olvashatók, angol nyelvű tartalmi kivonatok kíséretében. A megjelent írások az egy évvel korábban Székelyudvarhelyen megtartott szakmai konferencián (Erdélyi Magyar Restaurátorok XXIII. Továbbképző Konferenciája) elhangzott bemutatókkal kísért előadások szerkesztett változatai. Sorrendben:
- Mara Zsuzsanna (festményrestaurátor – Csíkszereda): Szent Borbála és Szent Katalin késő gótikus faszobrok restaurálása;
- Lángi József (falkép-restaurátor – Székesfehérvár): A soproni volt ferences templom és kolostor festett dekorációjának és stukkóinak kutatása (1997–2006);
- Raluca Dumitrescu (temperafestmény-restaurátor, festett fa és üvegikon-szakértő – Marosvásárhely): Egy 17–18. századi erdélyi festett láda kutatása és restaurálása;
- Bakonyi Tímea (festményrestaurátor-művész – Budapest) – Terdik Szilveszter (művészettörténész, muzeológus – Budapest): A magyarkomjáti ikonosztáz restaurálása;
- Pál Péter (levéltáros, restaurátor – Gyulafehérvár / Csíkszereda): Régi könyvek és levéltári anyagok begyűjtése a háromszéki plébániákról;
- Lökkös Mónika (papír- és bőrrestaurátor-művész – Budapest): Oklevelek kölcsönzése kiállításokra;
- Kovács Rebeka (papír- és bőrrestaurátor-művész – Budapest): Schunda Vencel József díszalbumának restaurálása;
- Franges Krisztina (bölcsész, állományvédelmi munkatárs – Budapest): A design és a gépesítés szerepe az Országos Széchényi Könyvtár állományvédelmében;
- Mester Éva (iparművész, restaurátor, műemlékvédelmi szakmérnök, egyetemi oktató – Budapest): Feliratok, mesterjegyek és szignatúrák szerepe az ismeretlen alkotások azonosításában. Gondolatok egy szellőzőaknába rejtett üvegfestmény váratlan előbukkanása kapcsán.

Már a címek alapján is felmérhető a restaurátori szakma sokrétegűsége, tudományos megalapozottsága, más tudományágakkal való szoros kapcsolata, a modern műszaki haladás diktálta újdonságoknak és megvalósításoknak nyomon követése. Tulajdonképpen a cikkek arról beszélnek, hogy a restaurálás ma már nem csak tisztogatást, összeragasztást, kiegészítést, át- és újrafestést jelent, hanem legalább oly mértékben művészetet, mint amilyen mértékben önmagában tudományt. Hosszas (művészet)történeti, levéltári, könyvtári kutatómunkát, időigényes fizikai és kémiai kísérletet, alapos anyagismeretet, gyakran fizikai erőnlétet, szellemi nyitottságot, az új elfogadására irányuló hajlamot, mértéktelen ügyszeretetet feltételez. Művészetfilozófiai meggondolásokat és etikai kérdéseket feszeget. Csak így lehetséges, hogy távolabbi és közelebbi múltunk tárgyai alkotásai újból élvezhetővé, kiállíthatóvá váljanak.
A restaurátori munka során „rendkívül gazdag és bonyolult festészeti rendszer és periodizáció körvonalazódik” és „ezek eredményei jelentősen hozzájárulhatnak a művészettörténeti kutatások sikeréhez, az épületegyüttesek történetének jobb, pontosabb megismeréséhez”. A „megfelelő helyreállítással valódi esztétikai minőség születhetik”, az „állományvédelem” ma már kiterjed a tárgyak állapotára és kiállítási körülményeikre, a szállításukra, az innovatív csomagolástechnikai rendszerek nyújtotta tárolási lehetőségekre. Már csak a tanulmányok végén felsorakoztatott magyar, román és nemzetközi szakirodalom, hivatkozott adatbázisok jelzik azt a széles kitekintést, amelynek révén tágabb érdeklődésre tarthat számot a kiadvány nemzetközi téren is a szakemberek, de nem csak az ők körében.
A tanulmányok oly rangos, és a szakma által elismert lektorai, mint Olimpia Coman-Sipeanu, Galambos Éva, Guttmann Márta, Heitler András, Kissné Bendefy Márta, Kovács Petronella, Nemes András, Orosz Katalin, Pokoly Judit, Sárándi Emese, Szász Erzsébet, Szlabey Dorottya, Diana Varga és Várhegyi Zsuzsanna biztosítják a legmagasabb kívánalmaknak való megfelelést. Köszönet érte!
A szakszövegek román nyelvű értő fordítását Guttmann Márta, Mara Zsuzsanna, Rigán Lóránd, Sárándi Emese, Szász Erzsébet és Diana Varga biztosították, míg az angol nyelvű kivonatok Bakonyi Tímea és Raluca Dumitrescu nevéhez kötődnek. A tanulmányok és a rengeteg szemléltető kép kiadványi formátumba tördelése Kolumbán Zsuzsannát dicséri.
A megjelenés támogatói közt tudhatjuk a Bethlen Gábor Alapot, a Magyar Tudományos Akadémiát, a Magyar Képzőművészeti Egyetemet és Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzatát.

Róth András Lajos
történész, nyugalmazott muzeológus

 

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiumának anyagi támogatása révén teljesítette a 209103/16 számú pályázati azonosítóval ellátott nyertes pályázat kötelezettségeit, és sikerrel bonyolította le a „A képzőművészeti gyűjtemény gyarapítását szolgáló műtárgyvásárlás” címmel benyújtott pályázatba megfogalmazott célokat. A megvásárolt képzőművészeti műtárgyak Székelyudvarhely város képzőművészeti életének múltjához tartoznak, és nagy mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a város képzőművészetének történetét a jövőben egy gazdag gyűjteménnyel tudjuk bemutatni. Az udvarhelyszéki gyűjtőkörrel rendelkező Haáz Rezső Múzeum kiemelt feladata és kulturális küldetése mindazon helytörténeti jelentőségű műtárgyak felkutatása, begyűjtése, megőrzése és tanulmányozása, amelyek a régió kulturális örökségét, ezen belül pedig képzőművészeti múltját képezik vagy annak jobb megértéséhez és rekonstruálásához szolgáltatnak tudományos és tárgyi adatokat. Intézményünk kulturális és ismeretterjesztő szolgáltatása, amely elsősorban kiállításokban, de tudományos-népszerűsítő kiadványokban, publikációkban, a nagyközönség vagy éppen a szűkebben vett szakma számára szervezett programokban, előadásokban, konferenciákban, múzeumpedagógiai foglalkozásokban realizálódik, a jelen pályázati támogatás által is elősegített gyűjteménygyarapítási lehetőségek által nyeri el azt a tudományos megalapozottságot és hátteret, amely a múzeum szakmai hitelét biztosítja.

Székelyudvarhelyen a 20. század kezdete óta kimagasló tehetséggel rendelkező képzőművész- tanárok tevékenykedtek, akiknek oktató-nevelő tevékenysége mellett a helyi gyűjtemények létrehozásában is jelentős szerepük volt. Intézményünk égisze alatt működik a Városi Képtár, melynek hívatása gyűjteni és bemutatni olyan helyi alkotók tevékenységét, akik képzőművészként hozzájárultak szélesebb körben is a vizuális kultúra gyarapításához, másrészt, helyi képzőművésztanárokként a fiatal tehetségek felkarolásában is jelentős szerepük volt. A Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiuma által biztosított keretösszegből olyan helyi képzőművészettörténeti érdekeltségű tárgyegyüttest sikerült megvásárolnunk, amely a fent említett szempontrendszerbe illeszkedve tudományos alapossággal gazdagítja Udvarhelyszék képzőművészeti múltjával és kultúrájával kapcsolatos ismereteinket.

A szóban forgó gyűjteménygyarapítás első hasznosulása, hogy általa bővebb ismeretekhez juthatunk a kisváros elfeledett képzőművészeti múltjának alakulásáról, illetve Erdély (képzőművészet) történeti szempontjából is jelentős vidéki művésztelepi kísérlet fejlődéséről, az itt alkotó képzőművészek munkásságáról.

Az elmúlt években a városban egykor élő és alkotó képzőművészek munkáiból szisztematikusan megszervezett retrospektív kiállítások alkalmával felszínre kerültek olyan magángyűjteményekben található művek, amelyek hosszú távú megőrzésére, restaurálására a tulajdonosoknak nincs módjuk. Az újonnan beszerzett képzőművészeti alkotások a gyűjteményünkbe bekerülve, ilyen szempontból megmentődnek az utókor számára, ugyanis a szakleltárakba való bevezetésüket és a tárgyfotózást követően gyűjteményi adatbázisban rögzítettünk minden muzeológiai és művészettörténeti szempontból releváns adatot. Ezen lépéseknek köszönhetően kutathatóvá vált az anyag a külső érdeklődők számára is, hiszen a digitális adatbázisokhoz való hozzáférést, kérésre, minden kutató számára biztosítjuk.

Tételesen megvizsgálva a pályázati támogatás által megvásárlásra kerülő tárgyegyüttest, a kezdeti elképzeléshez hűen, a következő udvarhelyszéki vagy itt tanító alkotóktól vásároltuk műveket:

- Spanyár Pál festőművész, a székelyudvarhelyi katolikus gimnázium rajztanára (1874. január 24., Felvidék, Nyitra – 1936. november 4., Székelyudvarhely);
Jelen évben 150. születési évfordulóját ünnepelte a székelyudvarhelyi múzeum, az évfordulóra sikerült megszervezni egy emlékkiállítást, ugyanakkor a meglévő gyűjteményt sikerült néhány hiányzó műalkotásával kiegészíteni. 1936-ban bekövetkezett haláláig olyan maradandó, sokágú, értékes szellemi és tárgyi életművet hagyott maga után, melyre nemcsak a helyi Katolikus Gimnázium, a város, de egész Székelyföld is büszkén tekinthet és vallhatja magáénak. Rendkívüli mesterségbeli tudásával és életművével egyedi módon gazdagította a magyar festészetet és grafikát.

- Haáz Rezső képzőművész, a Református Kollégium rajztanára, etnográfus, múzeumalapító és igazgató (1883. augusztus 12., Szepesbéla – 1958. július 29., Székelyudvarhely);
Az 1920-as, ’30-as években megörökítette az udvarhelyszéki népélet jellegzetes mozzanatait, a székely népi kultúra elkötelezett kutatója, a tárgyi néprajz szerelmese akvarelljein, festményein hűen örökítette meg a székely ember otthonát, életmódját. A Cilinderes székely című akverellje ebből az időszakból származik.

- Füstös Ida festőművész, rajztanár, a székelyudvarhelyi Római Katolikus Polgári Leányiskola tanára 1920 szeptemberétől (1889. április 12., Selmecbánya – 1979. Pécs);
Közel 25 évet tartózkodott a városban, folyamatosan jelen volt alkotásaival a helyi csoportos kiállításokon. Készített néhány nagyon jelentős akvarellt a városról, amelyek betekintést engednek a két világháború közötti székelyudvarhelyi képzőművészeti törekvésekbe.

- Rösler Károly festőművész (1899. július 2., Székelyudvarhely – 1976. június 4, Székelyudvarhely);
Székelyudvarhely művészeti életének kiemelkedő személyisége volt a múlt században, aki Franciaországban is járt, képein a korabeli franciaországi tapasztalatok is tükröződnek. Művészeti tanulmányait Kolozsváron kezdte, később Budapesten folytatta, kiállításokon 1949-től szerepelt. Tőle ezúttal 6 darab helytörténeti-helyrajzi szempontból is jelentős akvarellt sikerült megvásárolni, amelyek egyrészt tájképen, másrészt helytörténeti jelentőségű épületeket, momentumokat örökítenek meg, mint pld. a Jézus-szíve kápolna vagy a gyergyószárhegyi kápolna.

- Krafft László grafikus (1930. március 18., Barót – 1976. január 31., Marosvásárhely);
Egyike volt az 1955–59 között működő székelyudvarhelyi művésztelep alkotóinak, majd Marosvásárhelyre költözött. Elköltözése, illetve rövid élete miatt sajnos nagyon kevés képe maradt Székelyudvarhelyen, ezért az Erdei patak című szénrajza igencsak értékes műtárgy, amit ezúton sikerült a gyűjtemény részévé tenni.

- Sepsi Lajos festőművész (1923. január 7., Székelyudvarhely – 1997. július 21., Székelyudvarhely).
A művészpedagógus korosztálya egyik legtehetségesebb diákja volt, egyetemi évei alatt munkája kijutott Moszkvába is, a szocialista országok képzőművészetének első közös seregszemléjére. 1953-tól kezdődően a Bukarestben megrendezett nemzetközi biennálékon is részt vett. Képzőművészeti hagyatéka mára már szétszóródott, kevésbé ismert, a Képtárban mindössze két portrét őriztünk tőle. A most megvásárolt 3 műalkotása több szempontból is kiegészíti gyűjteményünket, ugyanis tájképet, egy emblematikus virágcsendéletet és egy, az akkori korszak szocialista realizmusát megörökítő egyedi alkotást is sikerült beszereznünk ezúttal, a Református kollégium egyik belső terében megörökített jelenetet.

A szóban forgó támogatás segítségével megvásárolt alkotások muzeológiai szempontból jelentős értékkel bírnak, ritka, nehezen beszerezhető darabok. A Képtár meglévő gyűjteményét kiegészítve, szilárd alapot jelentenek majd a helyi képzőművészet történeti kutatásához, valamint a város egykori alkotóit, a helyi képzőművészeti mozgalmakat bemutató tematikus kiállításokhoz, valamint kiadványok, albumok, művészeti katalógusok kiadásához. A támogatással megvásárolt képanyag egyedülálló lehetőséget jelent múzeumunk számára, mivel a működésre biztosított költségvetés nem teszi lehetővé a műtárgyvásárlást.

Lőrincz Ildikó
muzeológus-művészettörténész

Tizenharmadik éve, hogy július közepétől tíz napon át Székelyudvarhelyen a Spanyár-ház és udvarán megpezsdül a kortárs képzőművészeti élet, ahol aktív művészi gondolatok öltenek testet.
Berze Imre szobrászművész, az alkotótábor művészeti vezetője és kurátora a következőképpen foglalta össze az idei táborban észlelteket: „a tábor struktúrája ugyanaz, mint az eddigieké volt, ami különbözik, hogy túlnyomórészt fotó és videó műfajban dolgoznak az alkotók.” A székelyudvarhelyi muzeológus ezzel kapcsolatban megállapította: „Nem tekinthetünk el attól, hogy a kortárs képzőművészek eszköztára teljesen megváltozott, kicserélődtek, ugyanis egy innovatív technikai fejlődés vesz körül mindenkit, ennélfogva elkerülhetetlen az, hogy erre éppen a művészi érzékenységgel megáldott emberek ne figyeljenek. Következésképpen az idei művésztelepen készült alkotásokon ötvöződik a hagyományos és a digitális technika”.
Az eltelt tíz napban értékes kapcsolatok születtek, tartalmas beszélgetések és bemutatók valósultak meg, s mindez maga után vonta a későbbi együttműködéseket, ami egy művésztelep folytonosságának az egyik alapvető feltétele. Fontos odafigyelni arra, amit kreatív emberek létrehoznak, fontos a városnak, hogy fenn tud tartani egy művésztelepet, ugyanis Székelyudvarhely képtára idén is olyan alkotásokkal bővült, amelyek korunkat foglalkoztató kérdéseket fogalmaznak meg őszintén, korlátozások nélkül, a közönség számára is érzékelhető formában.
A 13. PULZUS egy olyan szellemi intézmény, ahol az elkészített mű nem cél, hanem az együttlét indoka, az igazi értelme az itt töltött 10 napban rejlik. A tábori lét egy olyan életforma, ahol másként telik az idő, és ebben oldódhat fel az alkotói magány problematikája. A napról árnyra-forgó művészek úgy elférnek egymás mellett, mint a kőfaragás az AI generálásával: ráerősítenek egymásra. Kulturális diplomáciai feladata az erdélyi képzőművészeti gondolkodásmódot megismertetése a külföldről érkezőknek és általuk gyűrűztetni tovább Székelyudvarhely hírét. A művésztáborok végső értelme a gyűjtemény, hiszen az ott készült munkák rögzítik korunk ízlésvilágát, problémáit és ambícióit lehetőséget adva a kutatónak, hogy egységben lásson. Ez pedig nagy felelősség, hiszen lényeges, hogy mit állítunk magunkról, hogyan szemléltetjük a világot és ezáltal mibe avatjuk be a jövő befogadóit.
A PULZUS kiállítás anyagának meglehetősen nagy változatossága ellenére, a művek összességéből ma már kiolvasható egy sajátos PULZUS-jelleg. Mára már kézzelfogható eredménnyé vált a szervezők ama kezdeti törekvése, hogy a nemzet és az ország egymást keresztező kulturális keretei között, az erdélyi tradíciókra támaszkodva, a PULZUS megtalálta az útját a Kárpát-medence képzőművészeti életében, sőt azokat a lehetőségeket is megtalálja, amelyen keresztül a nemzetközi kortárs művészeti élethez való felzárkózást is megvalósíthatja.
Ezúttal a székelyudvarhelyi a szervezők meghívottjai Fülöp József csíkszeredai képzőművész, Candy Kwon fotóművész a Dél Korea-i Jeonju-ból, a székelykeresztúron született és az ausztriai Oberwaltersdorf-ban élő Kiss Noémi képzőművész és Kiss László festőművész, Lőrinczi Inez székelyudvarhelyi származású Nagyváradon élő fotográfus, Pokorny Attila Budapesten élő marosvásárhelyi szobrászművész, Siklódi Fruzsina képzőművész Szovátáról, Simon Béla képzőművész Székelyudvarhelyről, Soltis Miklós szabadkai születésű Budapesten élő képzőművész, Torkos Márk Erik zilahi születésű, Nagyváradon élő vizuális művész, valamint Poung Young Kwak médiaművész szintén a Dél Korea-i Jeonju-ból voltak. Berze Imre szobrászművész, muzeológus, az alkotótábor művészeti vezetője és kurátora személyével, illetve a képzőművészek alkotásaiból összeálló kiállítást július 18-án megnyitó Lénárt Tamás kézdivásárhelyi művészettörténésszel teljesedik ki a részvevők sora.
A művésztelep utolsó mozzanata, a táborzáró kiállítás a Képtárban zajlott, így az érdeklődők megismerhették a „Pulzuson” résztvevő művészeket és a tíz nap alatt készült alkotásokat. Az egyre bővülő „PULZUS-közösség” tagjai valóságos találkozóként élték meg az eseményt. (A létrehozott alkotások szeptember 30-ig tekinthetők meg a Kossuth Lajos utcai Képtárban)

Az esemény a Haáz Rezső Múzeum és Haáz Rezső Alapítvány szervezésében zajlott, szakmai partner a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, támogatók: Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, Hargita Megye Tanácsa, Communitas Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA), Exa Trande kft., Unique desig kft., Amigo&Intercost kft, GALFFIS’S.

Miklós Zoltán
programfelelős