ÁSVÁNYOK – KŐZETEK – KÖVÜLETEK

Udvarhelyszék földtani kialakulása
 az Erdélyi-medence szerkezetfejlődésének főbb szakaszainak tükrében

    Az Erdélyi-medence a Kárpát-Pannon régión belüli térség egyik legnagyobb medencéje, amelyet körkörösen szinte teljes terjedelmében gyűrt és vulkáni hegységek öveznek. Ezen, tektonikai lemezmozgásokhoz kapcsolódó geodinamikai környezet nagyon sajátságos és mondhatni, hogy egyedülálló a maga nemében akár Földi viszonylatban is.
    Az Erdélyi-medence szerkezetalakulása szorosan kötődik a Kárpátok hegyláncának kialakulásához amely a Középső-Krétától (~110 millió év) kezdődően a napjainkban is tart. Ezt megelőzően egy óceáni medence fejlődött ki és növekedett, amelyben óceán fenéki vulkanizmus zajlott, és a mai óceánokhoz hasonlóan, virágzott az élet.
    Az egykoron létezett óceánvízi életről tanúskodnak a: Persányi-hegységben, Alsórákos, Vargyas környékén megtalálható vöröses színű, ammoniteszeket tartalmazó mészkövek; a Vargyas-szorosban lévő fehéres-szürke mészkövek a letűnt, partközeli koralltelepekről; az óceánfenéken zajlott vulkanizmus nyomaira, úgyszintén Alsórákoson, a Tepő- és Vargyason a Szármány-patak völgyében bukkanunk rá, zöldes színű bazaltos kőzetek formájában.
    Az egész Erdélyi-medencében megtalálható miocén-kori (15 millió év) só, amely Udvarhelyszéken a felszín közelben a Nagy-Küküllő, A Kis-és Nagy-Homoród mentén, vagy a felszínen a Sóvidéken jelenik meg. Erről árulkodnak a sós vizű források és kutak is. A sótelepek jelenléte a földtörténeti múltban létező tengerek jelenlétéről árulkodik.
A Kárpátok kiemelkedésével és szárazfölddé válásával, a felszíni erózió rájuk gyakorolt hatásának a növekedésével járt, vagyis folyamatosan koptatta őket az eső, a szél. A lekoptatott hegyek anyagát az akkori „ősfolyók” szállították a még létező tenger maradványaiban és halmozódtak fel. Így jöttek létre a szarmata- (13 millió év) és pannóniai-kori (10–11 millió év) törmelékes-üledékes kőzetek. Udvarhelyszéken ezek konglomerátumok, szürkés, sárgás homokkövek, szürkés színű, meszes-agyagok formájában jelennek meg, mint például a Rez-tető, Csicser-Budvár, Szél-domb, Nagyoldal (Székelyudvarhelyen), Kénosi-tető, bágyi Várdomb, Merke (Homoródalmáson), fenyédi-, máréfalvi-Láz alsó része, a Jézuskilátó (Székelykeresztúron) .
Végül egy másik fontos geológiai esemény következett, a vulkanizmus, ami a Kelemen–Görgényi–Hargita vulkáni vonulata. A vulkáni tevékenység északról dél fele haladva egyre fiatalabb korú, megközelítőleg 8–0,2 millió évvel ezelőtt zajlott, amelynek termékei: lávafolyások és a robbanásos kitörésekből származó piroklasztitok. Így jöttek létre a területre jellemző vulkáni platók (Cekend-tető, Kalonda-tető, stb.), amelyet a folyóvizek hátráló eróziójának következtében kialakuló mély völgyek szabdalnak fel. Szintén a vulkánosság velejárói az utóvulkáni jelenségek, mint amilyenek a mofetták és a borvízforrások. Míg a mofetták esetében száraz, széndioxid és néhol kénhidrogén gáz áramlik fel, addig a borvizek esetében ezek a gázok keverednek a rétegvizekkel, és szénsavas ásványvizek formájában törnek a felszínre.
Végül az üledékek sorát a völgyek mentén az utolsó eljegesedés után képződött folyóvízi teraszüledékek zárták.
Külön beszélhetünk a kárpát-közi plio–pleisztocén tavi medenceüledékekről is, melyekhez Udvarhelyszék területén, az Erdővidék északi részének széntartalmú, döntően finomtörmelékes (agyagok, márgák) képződményei tartoznak. Ebben a medencerészben (is) olyan (főleg kagylók, csigák, kagylósrákok alkotta) élővilág talált otthonra, mely a Káspi-tenger felől, pannóniai utódként származott, és alig 2,5 millió évvel ezelőtt került vissza a Kárpátokon belüli térségbe. Ez azt igazolja, hogy a Kárpát-kanyar hegyei alig 2 millió évvel ezelőtt kezdtek a tengervíz szintje felé emelkedni. Ezek a tavi–mocsári üledékek arról is híresek, hogy igen nagy számban őrizték meg a képződési korukban élt nagyemlősöknek (ormányosok, víziló-félék, más patások) csontvázait, ezzel elárulva az egykori környező szárazföld élővilágáról.