ÁSVÁNYOK – KŐZETEK – KÖVÜLETEK

az Erdélyi-medence szerkezetfejlődésének főbb szakaszainak tükrében
Az Erdélyi-medence a Kárpát-Pannon régión belüli térség egyik
legnagyobb medencéje, amelyet körkörösen szinte teljes terjedelmében
gyűrt és vulkáni hegységek öveznek. Ezen, tektonikai lemezmozgásokhoz
kapcsolódó geodinamikai környezet nagyon sajátságos és mondhatni, hogy
egyedülálló a maga nemében akár Földi viszonylatban is.
Az
Erdélyi-medence szerkezetalakulása szorosan kötődik a Kárpátok
hegyláncának kialakulásához amely a Középső-Krétától (~110 millió év)
kezdődően a napjainkban is tart. Ezt megelőzően egy óceáni medence
fejlődött ki és növekedett, amelyben óceán fenéki vulkanizmus zajlott,
és a mai óceánokhoz hasonlóan, virágzott az élet.
Az egykoron
létezett óceánvízi életről tanúskodnak a: Persányi-hegységben,
Alsórákos, Vargyas környékén megtalálható vöröses színű, ammoniteszeket
tartalmazó mészkövek; a Vargyas-szorosban lévő fehéres-szürke mészkövek a
letűnt, partközeli koralltelepekről; az óceánfenéken zajlott
vulkanizmus nyomaira, úgyszintén Alsórákoson, a Tepő- és Vargyason a
Szármány-patak völgyében bukkanunk rá, zöldes színű bazaltos kőzetek
formájában.
Az egész Erdélyi-medencében megtalálható miocén-kori
(15 millió év) só, amely Udvarhelyszéken a felszín közelben a
Nagy-Küküllő, A Kis-és Nagy-Homoród mentén, vagy a felszínen a Sóvidéken
jelenik meg. Erről árulkodnak a sós vizű források és kutak is. A
sótelepek jelenléte a földtörténeti múltban létező tengerek jelenlétéről
árulkodik.
A Kárpátok kiemelkedésével és szárazfölddé válásával, a
felszíni erózió rájuk gyakorolt hatásának a növekedésével járt, vagyis
folyamatosan koptatta őket az eső, a szél. A lekoptatott hegyek anyagát
az akkori „ősfolyók” szállították a még létező tenger maradványaiban és
halmozódtak fel. Így jöttek létre a szarmata- (13 millió év) és
pannóniai-kori (10–11 millió év) törmelékes-üledékes kőzetek.
Udvarhelyszéken ezek konglomerátumok, szürkés, sárgás homokkövek,
szürkés színű, meszes-agyagok formájában jelennek meg, mint például a
Rez-tető, Csicser-Budvár, Szél-domb, Nagyoldal (Székelyudvarhelyen),
Kénosi-tető, bágyi Várdomb, Merke (Homoródalmáson), fenyédi-,
máréfalvi-Láz alsó része, a Jézuskilátó (Székelykeresztúron) .
Végül
egy másik fontos geológiai esemény következett, a vulkanizmus, ami a
Kelemen–Görgényi–Hargita vulkáni vonulata. A vulkáni tevékenység
északról dél fele haladva egyre fiatalabb korú, megközelítőleg 8–0,2
millió évvel ezelőtt zajlott, amelynek termékei: lávafolyások és a
robbanásos kitörésekből származó piroklasztitok. Így jöttek létre a
területre jellemző vulkáni platók (Cekend-tető, Kalonda-tető, stb.),
amelyet a folyóvizek hátráló eróziójának következtében kialakuló mély
völgyek szabdalnak fel. Szintén a vulkánosság velejárói az utóvulkáni
jelenségek, mint amilyenek a mofetták és a borvízforrások. Míg a
mofetták esetében száraz, széndioxid és néhol kénhidrogén gáz áramlik
fel, addig a borvizek esetében ezek a gázok keverednek a rétegvizekkel,
és szénsavas ásványvizek formájában törnek a felszínre.
Végül az üledékek sorát a völgyek mentén az utolsó eljegesedés után képződött folyóvízi teraszüledékek zárták.
Külön
beszélhetünk a kárpát-közi plio–pleisztocén tavi medenceüledékekről is,
melyekhez Udvarhelyszék területén, az Erdővidék északi részének
széntartalmú, döntően finomtörmelékes (agyagok, márgák) képződményei
tartoznak. Ebben a medencerészben (is) olyan (főleg kagylók, csigák,
kagylósrákok alkotta) élővilág talált otthonra, mely a Káspi-tenger
felől, pannóniai utódként származott, és alig 2,5 millió évvel ezelőtt
került vissza a Kárpátokon belüli térségbe. Ez azt igazolja, hogy a
Kárpát-kanyar hegyei alig 2 millió évvel ezelőtt kezdtek a tengervíz
szintje felé emelkedni. Ezek a tavi–mocsári üledékek arról is híresek,
hogy igen nagy számban őrizték meg a képződési korukban élt
nagyemlősöknek (ormányosok, víziló-félék, más patások) csontvázait,
ezzel elárulva az egykori környező szárazföld élővilágáról.