Az 1848-49-es szabadságharc aradi ereklyéi

Aradon az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ereklyéi össze-gyűjtésének és múzeumban történő elhelyezésének legfőbb indítéka az itt kivégzett tizenhárom tábornok emléke volt. Az aradi vértanúk tiszteletére 1867-től kezdődően rendszeresen tartottak megemlé-kezéseket. Az akasztások feltételezett helyszínén már 1871-ben egy „1849. okt. 6.” felirattal ellátott terméskövet helyeztek el, amelyet pár éven belül egy gúla alakú oszloppal magasítottak meg, majd Jablonszky Vince budapesti műtermében elkészített obeliszkre cseréltek. 1890. október 6- án pedig sor került az aradi Szabadság téren (ma Avram Iancu tér) Zala György alkotásának, a Szabadságszobornak a felavatására.
Az 1881-ben megalakult Kölcsey Egyesület 1891 januárjában múzeumi bizottságot hozott létre, mely fő feladatának az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek megörökítését, dokumentumainak összegyűjtését és bemutatását tartotta. Az érdeklődő közönség 1892. október 6-án megtekinthette a gyűjteményt, amely ekkor négy teremben volt kiállítva. A múzeum hivatalos megnyitójára 1893. március 15-én, a pesti forradalom kitörésének 45. évfordulóján került sor. Máig ezt a napot tartják az Aradi Múzeum hivatalos megalapítása időpontjának, ekkor már nyolc termet tekinthettek meg a látogatók. Megoldandó feladat volt azonban a gyűjtemény végleges elhelyezése és bemutatása, hiszen hiányzott a múzeumépület.
A 20. század első évtizedében a Kölcsey Egyesület kezdeményezésére elfogadásra került egy több intézménynek is helyet adó épület, a Kultúrpalota megépítésének terve.
Szántay Lajos (1872–1961) építész a Maros-parton álló, szabálytalan ötszög alaprajzú palota egyes részeit a történelmi korok építészetének megfelelően alakította ki. Az építkezés 1913-ra annyira haladt, hogy megkezdődött az aradi Kölcsey Egyesület különböző gyűjteményeinek, így az 1848–49-es ereklyegyűjtemény, a könyvtár, a képtár és a történeti gyűjtemények átszállítása. 1913 októberében lezajlott a Kultúrpalota megnyitó ünnepsége is. Ide helyezték el az 1913-ban exhumált Lázár Vilmos és Schweidel József földi maradványait, majd 1916-ban Vécsey Károly földi maradványait.
Az Ereklyemúzeum sorsa 1920-tól nem változott meg lénye-gesen, a tárgyak érintetlenül maradtak, sőt egy ideig a második világháborút követően is látogatható volt, majd jelentős időre raktárba került a gyűjtemény. Az 1989-es decemberi forradalmat követő változások adtak alkalmat az Ereklyemúzeum gyűjteményének szakemberek előtti megnyitására. Az Ereklyemúzeum tárgyaiból 1992-ben Szegeden nyílt kiállítás, majd Békéscsabán és Budapesten.
2015. október 6-án megnyílt az Arad Megyei Múzeumnak otthont adó Kultúrpalota második emeletén a jelenleg is megtekinthető „1848-49-es Szabadságharc” állandó kiállítás. A fegyverek, emléktárgyak, numizmatikai, képzőművészeti, fénykép-, kéziratés nyomtatványanyag alkotta gazdag gyűjtemény számos különleges értékű tárgyat őriz. Itt említhetjük a magyar képviselőház utolsó, 1849. augusztus 11-i ülésén használt asztali csengőt, Petőfi Sándor mintás dohányzacskóját, Damjanich János mankóját, mellyel kibicegett a vesztőhelyre, Lázár Vilmos ereklyetartóban őrzött szíjcsatját, csizmatalpait és sarkantyúit, egy magyar műhelyben készült, duplacsövű puskára tűzhető szuronyt, egy teljes épségben megmaradt huszárnyerget, számos emlékmű- és szobortervet, ún. kismintát, amelyek például arról tájékoztatnak, hogy milyennek tervezte a korán elhunyt Huszár Adolf az aradi Szabadság-szobor eredeti változatát.
Az ereklyegyűjtemény tárgyai az Aradi Múzeum Komplexum tulajdonát képezik