BÉKEBELI OTTHONOK

BÉKEBELI OTTHONOK.
Polgári lakáskultúra a Székelyföldön 19-20. század fordulóján

A tárlat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumnak és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumnak köszönhetően érkezett Udvarhelyre és a 19–20. század fordulójának felső-háromszéki polgári lakáskultúrájából nyújt ízelítőt. A kiállított bútorok hajdanán Bartha László (1907–1991) és Bartha Lászlóné Bagoly Margit (1914–2010) tanítóházaspár pávai lakását díszítették.

A szalon
A szalon vagy fogadószoba a polgári lakások legdíszesebben berendezett, reprezentációt szolgáló helyisége, a társas élet színhelye. Itt kaptak helyet a legdrágább, legelegánsabb bútorok, habár igazából ritkán használták, sokszor hetekig nem is fűtötték télen ezeket a szobákat. A szalongarnitúra mindig azonos darabokból áll, és ezeket térben általában ugyanúgy helyezték el. Egy vagy két pamlag (kanapé, dívány) tartozott hozzá, valamint négy-nyolc szék, karosszék és zsámoly. Továbbá asztalok, szekrények, nagy tükrök egészítették ki a berendezést. Gyakran itt kapott helyet a zongora, illetve ha nem volt a lakásban külön dolgozószoba, akkor az íróasztal és a könyvszekrény is. Nagy virágokkal, képekkel, órákkal tették díszesebbé, ünnepélyesebbé ezt a helyiséget. A textíliák (szőnyegek, függönyök, drapériák) mind tökéletes összhangban álltak egymással, sejtelmessé, régiessé és titokzatossá tették a szoba hangulatát. Kezdetben gyertyatartókat majd petróleum lámpákat és különböző csillárokat használtak, a 20. század elejétől már villannyal világítottak.

Az ebédlő
A 19–20. század fordulóján a polgári családok ebédlője is általában azonos minták alapján volt berendezve. A nagy, többnyire kihúzható ebédlőasztalhoz 6 vagy 12 magas támlájú, általában bőrrel kárpitozott szék tartozott, de előfordultak nádszékek, ritkán plüssel bevont székek is. A legjellegzetesebb ebédlői bútordarab az ebédlőszekrény, a kredenc, ez gyakran faragásokkal, márvánnyal díszített. Itt volt kiállítva a reprezentatív alkalmakkor használt díszes étkészlet. Az ebédlő további bútorai lehettek fekvő- és ülőgarnitúrák, kisasztalok, tálaló asztalok, aranyozott keretű fali vagy konzolos, tehát asztallal és szekrénykével egybeépített tükrök és faliórák.

A hálószoba
A polgárosodás hatására a korábbi közös lakótér széttagolódott, különböző életfunkciók mentén, belső egységekre, terekre. A hálószobát a polgári életforma kutatói a polgári lakás újdonságának nevezik. Az új, funkcionális lakáshasználat szerint a szalon és ebédlő a társas élet reprezentatív tere, a férfi- és női szoba (budoár) illetve a hálószoba már az intim szférához tartozott, az egyén visszavonulását, elkülönülését szolgálta. E helyiség tipikus berendezési tárgyai az ágyak, az éjjeliszekrények, a fürdőszobák elterjedése előtt pedig a mosdószekrény vagy mosdóasztal. Ugyancsak ebben a szobában kaptak helyet a ruhásszekrények, asztalok és székek. Nem hiányozhatott a tükör sem, ami lehetett nagy aranyozott keretű fali-, álló- vagy pipereasztalkával egybeépített tükör. A hálószoba berendezését faliórák, olajfestmények, családi vagy vallásos tematikájú képek, világítóeszközök, különböző textíliák (szőnyegek, csipkefüggönyök, drapériák, ágy- és asztalterítők) egészítették ki. Külön férfiszoba vagy budoár hiányában ez a szoba is szolgálhatott dolgozószobaként, tehát esetenként íróasztalok, könyvszekrények is helyet kaphattak a hálószobában.