Bögöz községi hétköznapok

- fotótárlat -

Aki valamennyire ismeri a Nagy-Küküllő völgyének középső szakaszát, azt a folyó és a szelídebb dombok látványa ragadja meg. Egy dokumentációs kiállítás az itt élő embereket és mindennapi életüket kell megmutassa, úgy, ahogyan a fotográfusok láttatni akarják.
A Forrásközpont először 2010 májusában és októberében szervezett fotótábort a vidéken. Aztán 2021. október 22–29. és 2022. április 22–29. között újból bejárták Bögöz község településeit a meghívott fotográfusok. Az Orbán Balázs nyomdokán elnevezésű táborban a szervezőknek Bögöz Község Polgármesteri Hivatala volt partnere, a bögözi Ilyés Panzió anyagi támogatásával.
A fotótábor résztvevői a következők voltak: Balázs Ödön szervező (Székelyudvarhely), Fülöp Lóránt (Agyagfalva), Ispánovics József (Bezdán – Vajdaság, Szerbia), Kertész Hajnal (Székelyudvarhely), Kovács László Attila (Sepsiszentgyörgy), Nagy Botond (Marosvásárhely), Sándor-Tóth Zsuzsanna (Hatvan –Magyarország), Stefán Tamás (Gyál – Magyarország), Szabó Béla (Öttevény – Magyarország), Toldi Zorán (Érsekújvár – Felvidék), Tordai Ede (Marosvásárhely), Vitos Hajnal (Csíkszereda). A 2002-ben indított dokumentációs fotótáborok sorában a Bögöz községi a 43. és 44. és 45.volt. A kiállítás anyagát Balázs Ödön válogatta.
Ezt az eseményt a Haáz Rezső Múzeum a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponttal partnerségben szervezte.
Bögöz község területi-közigazgatási szempontból több településből áll, mindegyik másképpen jellemezhető a szavak szintjén, ám aki alaposabban ismeri, annak talán éppen az apróságok és az árnyalatok számítanak. Egy-egy régi ház tornáca, a csordahajtás kolompszava, a templomok harangjátéka, a frissen kaszált fű illata, vagyis olyan jellemzők is, amit a felvételek nem adhatnak vissza. Ám a fények, formák, hangok, illatok nagy együtteséből a látvány a legfontosabb, mint ahogyan a sok-sok fotótáboros felvételből Balázs Ödön is a sajátosokat, a jellemző, megszokott képeket válogatta ki erre az alkalomra.
A természeti szépségek, a táj mellett az emberi környezet hangsúlyos. Kaszálás, szénázás, favágás, boronálás, pityókaültetés, földmunka, kézimunkázás, legeltetés, pálinkafőzés, gyümölcsszedés, sütés, vajkészítés, juhnyírás és fuvarozás látványa adja meg a hangulatát ennek a kiállítási anyagnak. Bármennyire is felgyorsult a változás az utóbbi emberöltő alatt a Küküllő mentén meg az egész Székelyföldön és Európa keleti részében, a napi munka módja még részben az évszázados tapasztalatot és gyakorlatot idézi.
Változik azonban a környezetünk, eltűntek a tehénfogatok és gépek végzik helyettünk a nehéz munkát, a kaszálástól, aratástól kezdve a gereblyélésig, fuvarozásig. Másak lettek az utcák és a házak, más ruhákat viselünk a mezőkön és a kertekben dolgozva. De még a szerszámok is megváltoztak, és kicserélődtek a bútorok, szőttesek a lakásainkban.
A meghívott fotográfusok számára bizonyára látványos ez az átalakulás. Emellett azonban az is érdekelte őket, hogy mi rejtezik a pincékben, padlásokon és általában a lakóházakban, mert a múlt és a jelen együtt él, egyik a másikat kiegészíti.
A kiállítás anyagában nagy számban vannak a munkaalkalmakat megörökítő felvételek. Ez nem is lehet másképp, hiszen Bögöz község lakói gazdálkodó emberek. A fahasogatás, állatok gondozása, a föld művelése ezen a vidéken hasonló módon történik minden faluban, hiszen a domborzati viszonyok nem is tennék lehetővé a szakosodást, a nagybirtok kialakítását, sem az egykultúrájú termelést.
Az eseményfotók mellett számos portrét láthatunk, főleg az idősebb személyek meghitt pillanatait elleső felvételeket. Azt tapasztaljuk, hogy még a pihenés pillanatai is a munkához kapcsolódnak. Ember és környezete elválaszthatatlan, akkor is, ha a szokott munkát végzik, vagy a munka ritmusát megszakítják.
A településkép és a tájfotók kimaradhatatlanok, még akkor is, ha a több száz felvételből itt csupán néhányat állíthattunk ki. A közelképek mellett a madártávlat és a fentről való fényképezés nyújt meglepő vagy legalábbis szokatlan rálátást az ábrázolt vidékre.
Egy-egy régi épület vagy munkálkodó mesterember képe mintha megállítaná az idő múlását egy rövid időre. Például a ház melletti virágzó gyümölcsfa vagy a kovácsüllőre tett tüzes vas látványával. A sok komoly, de mégis derűs emberarccal. Hasonlóan jelkép értékű a bárány meg a mosolygó fiú ábrázolása is. Az élet fontosságát és a munkálkodó ember életerejét hirdetik.
Ennek a kiállításnak a felvételei, reményünk szerint megőrződnek, hogy nemzedékek múlva is az idevalók megnézhessék, hogyan és mivel töltötték a napjaikat a most élő emberek. Minél távolabbi jövőt képzelünk el, annál fontosabbak lesznek majd ezek a felvételek.

P. Buzogány Árpád