CSALÁDFA Haáz Rezső Múzeum Képtára

CSALÁDFA
Haáz Rezső Múzeum Képtára
2016. február 24 – március 31.

Tamás Borbála kiállítása elé

Kapcsolatok, összefüggések, hálózatok, kötések, rendszerek. Első látásra Tamás Borbála festményei ilyen és ehhez hasonló fogalmakat juttatnak eszünkbe. Több festményének felépítésében, „architektúrájában” esetenként hangsúlyosan, vagy visszafogottan kubizmusra utaló jegyek bukkannak fel. Színvilága visszafogott, néha komor, már-már drámai, de nem gyászos. Sok esetben a szürke számos árnyalata teremt harmóniát a festményeken.

Székelyudvarhely, Temesvár, Erfurt, Kolozsvár a stációi Tamás Borbála eddigi művészpályájának és többek között olyan tanárok bábáskodtak festészetének kialakulásában, mint Török Ferenc, Dacian Andoni, Lelah Fergusson és Marius Bercea. Jelenleg mesteri tanulmányait folytatja a kolozsvári Művészeti Egyetem festészet szakán és ezzel párhuzamosan a Babeº-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok szakának hallgatója is.

Meghatározó szerepet töltenek be jelen kiállítás anyagában a Struktúrák és a Családfa sorozatokat alkotó festmények.

Az „elsőszülött” Struktúrák sorozat darabjait a festőnő valójában egy kísérlet eredményeinek tekinti, melynek során arra volt kíváncsi, hogy az olajfestésben milyen technikai, formai és színtani lehetőségek rejlenek a geometriai formák, vázak, felépítmények megjelenítésénél. Milyen az, ahogyan egymásra épülnek, rétegződnek különböző formák, alakzatok, és hogyan illeszkedhetnek, alkalmazkodhatnak, idomulhatnak ezekhez az emberi formák?

A Családfa sorozat a Struktúrák és a művésznő pszichológiai tanulmányai során szerzett tapasztalatainak, ismereteinek találkozásából született. A mindennapi értelemben vett családfák klasszikus szerkezetére utalva jelennek meg azok a folyamatok, melynek során gének segítségével az emberek egyes tulajdonságai átadódnak a következő generáció egyedeinek. Általában elfogadott az a nézet, hogy az öröklődés folyamata bizonyos szabályszerűséget követve történik, ám az, hogy egyes tulajdonságok hogyan, milyen mértékben, vagy milyen formában öröklődnek, vagy tűnnek el, az kiszámíthatatlan. Valójában ezeknek az ambivalens állapotoknak, helyzeteknek, folyamatoknak a lenyomatai a Családfa sorozat festményei. Annak ellenére, hogy léteznek bizonyos lazán szervezett struktúrák, vázak, amelyek arra hivatottak, hogy rendezettséget, irányt határozzanak meg, ezek csekély mértékben befolyásolják az öntörvényű folyamatokat.

Ez utóbbi sorozat képeire jellemző sötétebb tónusoknak, az esztétikai szempontokon kívül nem tulajdonít más jelentőséget a festőnő. Kihívást jelentett számára a szürke számos tónusának kikeverése és alkalmazása. Török Ferenc, egykori tanárának régi utasítását követte, mely szerint a festő számára egyik legizgalmasabb kihívás a „kevés színnel színesen” festeni.

Tamás Borbála festményein a művészet és tudomány érdekes találkozásának lehetünk a szemtanúi. A művek, nemcsak egyszerű, szuggesztíven ható, dekoratív felületek, hanem kifejezik azt az érdeklődést, csodálatot és tiszteletet is, amelyet a festőnő érez a világ legösszetettebb és legnagyszerűbb struktúrája, a családfa iránt.

Előre nem tudjuk, hogy Tamás Borbála művészete a jövőben hogyan alakul és milyen irányba halad tovább. Azonban a megkezdett út egy izgalmas és érdekes, állandó kihívásokkal szegélyezett művészpályát vetít előre. Ezt jelen tárlat anyaga is alátámasztja.

Veres Péter