Dudás Sándor szobrászati kiállítása

2017. szeptember 20–október 20.

Érmein a portré mély pszichológiai átéléssel, egyéni megfogalmazásban, az éremművészet hagyományos és modern elemeinek összeegyeztetésével jelenik meg. Erősen vonzódik a groteszk iránt. Bronzban dolgozik, de a fa és a kő sem idegen tőle. Napokat tölt egy-egy portré-alany adatainak összegyűjtésével. nem csak az esetleges fotó vagy kép érdekli. Vallja, hogy nem a hasonlóság a lényeg, hanem a karakter, a megmintázott személy gondolatisága, szellemisége.

Saját elbeszélése szerint már kiselemista kora óta rajzol és e „firkálmányok” témája legtöbbször az ember. Az iskolai rajzóra feladatait szívesen megcsinálja társai helyett, elcserélve azt más tantárgyak házi feladataira. A középiskolában rádió, TV szerelő szakmát tanul, ahol kézügyességének nagy hasznát veszi. Jugoszlávia akkori szabadsága lehetővé teszi, hogy becsavarogja Európát vonattal, stoppal, kerékpárral. Figyeli az embereket, végigbámészkodja a múzeumokat.

1976-tól a Zágrábi Akadémia szobrásznövendékeként, Zelimir Janes tanítványaként keresi a válaszokat az akkor már őt is érdeklő izgalmas kérdésekre. Ilyenekre például: - milyen a jó szobor? mi az, hogy plasztikusság? mi az anyagszerűség? stb. nem szokta mértani pontossággal megtervezni a szobrot… hagy esélyt a véletlennek. 1981-től általános iskolai tanár Topolyán. Emellett a topolyai Umetnost konyhabútorgyár formatervezője. 1992-től családjával Magyarországon él. 1994-től a Csongrádi Művésztelep vezetője.