EMŰK 2013–2016 - Az Erdélyi Művészeti Központ gyűjteménye
Haberstumpf-villa
2016. május 27. – szeptember 30.
1930-ban, a Barabás Miklós Céh alapításakor Szentimrei Jenő így összegezte az erdélyi művészek szándékát: „Erdélyit, európait s egyben mait adni, erdélyi gyökérből táplálkozva a legkorszerűbb európai színvonalra törekedni.” Az erdélyi képzőművészet történetében újra és újra megfogalmazódott egy, az önazonosság jegyében fogant erdélyi képzőművészeti gyűjtemény társadalmi szükséglete. Az Erdélyi Művészeti Központ – ahogy korábban neveztük, az Erdélyi Művészeti Múzeum – létrehozásának gondolata, ennek a szükségletnek megfelelően, szinte a rendszerváltás pillanatától a hazai művészeti élet egyik dédelgetett célja volt.
Az EMŰK legfőbb feladatának tartja, hogy belátható időn belül az erdélyi képzőművészet megközelítőleg egy reális, kultúraközi viszonylatban is értékelhető, konvertálható önképet alakítson ki, mind a maga, mind környezete számára. Ennek megfelelően célja az 1920 utáni erdélyi képzőművészet tárgyi emlékeinek összegyűjtése, feldolgozása és bemutatása, de ugyanakkor feladatának tekinti az alkotók hagyatékának szakmai ápolását, művészetük átmentését a jövő nemzedékei számára.
A Sepsiszentgyörgy székhelyű Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) gyűjtési területe kiterjed a történelmi Erdély és Partium, valamint Bukarest vagy bármelyik romániai helység magyar képzőművészetére, a magyar képzőművészekkel baráti, művészi kapcsolatban lévő román, szász és más nemzetiségű alkotók főként erdélyi vonatkozású munkásságára, valamint az erdélyi születésű, külföldre távozott magyar művészek alkotótevékenységére, esetenként pedig a külhoni alkotók jellemzően erdélyi vonatkozású munkásságára is. Figyelme az 1920-tól napjainkig született professzionális eredeti képzőművészeti és egyedi vagy kisszériájú iparművészeti alkotásokra fokuszál, de ezek mellett célja egy minél teljesebb képzőművészeti dokumentáció összeállítása is. Gyűjteni kívánja a vázlatokat, vázlatfüzeteket, munkanaplókat, naplókat, levelezéseket, fotódokumentumokat, videókat, hanganyagokat, kéziratokat, cikkeket stb., valamint a művészeti vonatkozású könyveket, folyóiratokat, filmeket stb.
Gyűjteménygyarapítás céljából elsősorban a művészek és leszármazottaik adományaira számítunk. Ellentételezésképpen intézményünk vállalja, hogy a gyűjteménybe felajánlott és beválogatott műtárgyakat megfelelően őrzi, gondozza, rendszerezi, lehetőségeihez mérten restaurálja, szakmai feldolgozását segítve kiállításokon és katalógusokban mutatja be. Időrendiségben, de tematikailag is rendszerező, kiemelkedő kvalitású és korszak-meghatározó műveket bemutató kiállításokkal kívánja segíteni az erdélyi (romániai magyar) művészettörténeti kutatómunkát, megpróbál hozzájárulni periodizációs kérdések és stílusbeli összefüggések tisztázásához, valamint felszínre hozni és közkinccsé tenni az erdélyi képzőművészet eddig lappangó értékeit.
Az intézmény tevékenységének központjában a műbarát közönség és annak kinevelése áll. Az Erdélyi Művészeti Központ olyan intézmény kíván lenni, ahová szívesen tér be nemcsak a képzőművészet iránt kíváncsi közönség minden rendű-rangú tagja, hanem az irodalom, a zene, a többi társművészet iránt érdeklődők is, sőt, minden kikapcsolódni kívánó ember. Különös figyelemmel kívánunk lenni az idejével többnyire szabadon gazdálkodó idősek, sérültek, valamint a jövő potenciális képzőművészet-barát nemzedéke, a gyerekek és diákok iránt.
Fokozott figyelmet kívánunk fordítani képzőművészetünk értékeinek hasznosítására az belföldi és külföldi idegenforgalom, valamint a nemzetközi kulturális csereforgalom keretében.