Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 21

A Haáz Rezső Múzeum kiadványaként jelent meg az ISIS. Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 21. száma, mely a korábbi években az Erdélyi Magyar Restaurátor Továbbképző Konferencián elhangzott és bemutatott előadások szerkesztett változatát tartalmazza.

Mindig nagy várakozás előzi meg az egyetlen romániai, kétnyelvű restaurátor füzetek megjelenését. A Székelyudvarhelyt megjelenő Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 21., közel 200 oldalt kitevő legújabb számát forgathatjuk kezünkben. A kiadvány mindenkori szerkesztője Kovács Petronella, aki egyben lektoráló és fordító is. A lap tudományos mivoltát mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy a restaurálási szakma közismert nagyjai – köztük Galambos Éva, Görbe Katalin, Guttmann Márta, Kissné Bendefy Márta, Kovács Petronella, Morgós András, Olimpia Coman-Sipeanu és Szász Erzsébet – lektorálták. A fordítást is nagyrészt szakemberek – András Karola, András-Tövissi Júlia, Csortán Ferenc, Guttmann Márta, Popa Dániel, Ziegler Ágnes (románra); Kissné Bendefy Márta, Kovács Gorboi György, Kovács Petronella, Márton Krisztina (angolra) – végezték. A kiadvány megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia és Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.

Legújabb számunk nekrológgal kezdődik, melyben a helyi és nemzetközi közösség a Haáz Rezső Múzeum egykori intézményvezetőjétől, Zepeczaner Jenő (1947–2022) nyugalmazott igazgatótól búcsúzik. Az elhunyt fontosnak tartotta és felkarolta az Erdélyi Magyar Restaurátorok Továbbképző Konferenciáját, majd az Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek megalapítását, és munkássága során mindvégig támogatta és pályázatokkal segítette azok életben tartását.

Az idei tartalomjegyzék is gazdag és egyben utal a konferenciák sokrétű tematikájára, melynek keretén belül a legfrissebb információkhoz (új eljárások, bevált technológiák, új etikai megközelítések, gyakorlati tapasztalatok, módszertani kérdések, új felhasználható vegyszerek) juthat az olvasó. Így az alábbi tanulmányok sorakoznak egymás után: A gelencei Szent Imre templom falképeinek festéstechnikája (Nemes Erika Tímea, okl. festőrestaurátor művész Maros Megyei Múzeum – Marosvásárhely); A brassói Fekete templom miseruha-gyűjteménye. Jelentőség. Megőrzés. Kutatás (Ziegler Ágnes, művészettörténész, műtárgyvédelmi osztályvezető, Á. H. Szász Evangélikus Templom – Brassó); A fagyasztva szárítás elmélete és gyakorlati tapasztalatok vízzel telítődött fatárgyak konzerválása esetén (Madarász Andrea, fa- bútorrestaurátor művész – Budapest); Egy 18. századi női nyereg restaurálása (Sipos Tamás, okl. papír-bőrrestaurátor művész, bőrműves Néprajzi Múzeum – Budapest); A gyergyószentmiklósi Szent Miklós templom Kolonics orgonájának helyreállítása, restaurálása (Pap Zoltán, orgonaépítő, restaurátor – Székelyudvarhely); Homoródalmási kamarásasztal restaurálása (Kovács Levente Zsolt, fa-bútorrestaurátor művész – Csobánka). A címek mögött alapos, jól kidolgozott, komoly tudományos hivatkozásokkal ellátott szakdolgozatok állnak rengeteg képpel, grafikonnal, szerkezeti rajzzal, munkafázisokat bemutató illusztrációkkal, restaurálás előtti és utáni, analógiákat, összehasonlítható mintákat, párhuzamokat kereső korabeli műalkotások felvételeivel, egykor használt és ma alkalmazható anyagok laboratóriumi vizsgálataival. A szakember (de a nem hozzáértő olvasó számára is) hasznos és olvasmányos formában, egységes szerkesztési elveknek megfelelően megírt tanulmányok önmagukban is – de így összesítve mindenképp – felérnek egy-egy szakkurzus anyagával.

A restaurálás fázisainak tárgyalása során képet nyerünk az adott műtárgyak felépítéséről, alkotó elemeiknek anyagáról, a készítésük technológiájáról, az idők során elszenvedett károsodásaikról, hiányaikról, és az ezek által igényelt – legújabban megjelent vagy kidolgozott – szükséges kezelési lehetőségeikről. Az írások mindegyikének végén részletes szakbibliográfia sorakozik, melynek gazdagsága szintén utal a restaurátorok által és iránt támasztott igényre, hogy ismert és felhasznált legyen/lehessen a nemzetközi szakirodalom kínálta tudás. Az ISIS folyóirat ezen száma, akárcsak a megelőzők is, felzárkózni kíván az említett nemzetköziséghez azáltal, hogy minden egyes cikk teljes román nyelvű fordítását és angol nyelvű kivonatát is tartalmazza, rögzítve a szerzők és a konferencián résztvevők elérhetőségét és munkahelyét is.

A restaurátori munka összetettségére utal az a tény, hogy mindegyik – tanulmányba foglalt – restaurálandó munkadarab aprólékos tárgyleírásnak, eseménytörténelmi beágyazottságnak, készítés- és használattörténeti, művészeti és művészettörténeti elemzésnek, kis beavatkozási és hatástanulmányi vizsgálatnak, de még tárolási és mozgatási javaslatnak/ajánlatnak is örvend. A javasolt vagy elvégzett helyreállítások, kiegészítések, a bármikori visszafordíthatóság, valamint az elvi felülbírálhatóság jegyében fogalmazódnak, illetve valósulnak meg.

A folyóirat aktuális számában közölt értékes írások között személy szerint igazán kivételesnek találom Pap Zoltán tanulmányát, mert az általa új életre keltett tárgy (orgona) mindennapjainkban is használt hangszer marad.

Róth András Lajos
történész, muzeológus