Fegyver gyűjtemény

A Haáz Rezső Múzeum fegyvergyűjteményének alapanyaga – a történelmi és numizmatikai gyűjteményhez hasonlóan – a székelyudvarhelyi Református Kollégium 18–19. századi régiségtárából nőtte ki magát. A tárgyak adományozóinak kilétét ritka esetben ismerjük, de tudjuk azt, hogy a 18–19. század során a Kollégium elsősorban az erdélyi református nemesség patronátusának köszönhette fennmaradását. Ez a nemesi támogatás nem csupán anyagi jellegű volt, hanem jelentős könyvgyűjteményeket, régi pénzeket, fegyvereket és egyéb érdekes régiségeket is adományoztak. Ilyen módon kerülhettek a gyűjteménybe az első fegyverek is, amelyek jellegükből adódóan valamikor az egykori katonáskodó nemesi családok tulajdonában álltak. Ennek az alapgyűjteménynek a legértékesebb részét teszik ki a 18–19. századi huszárszablyák, egy 16–17. századi magyar huszár tárcsapajzs, egy 17–18. századi rákfarkas sisak és lovassági mellvért, két 18–19. századi balkáni, oszmán gyártmányú díszjatagán, kovaköves és kémiai gyújtású vadász- és katonai puskák, valamint pisztolyok.
Típusaik alapján a fegyvergyűjteményt három fő kategóriába soroljuk: szálfegyverek, lőfegyverek és kiegészítők (hüvelyek, lövedékek, mellvért, láncing, sisakok).
A szálfegyverek esetében a legrégebbi és legjelentősebb darab egy 12–14. század közé datált úgynevezett nyugati típusú, kétélű kard, amely restaurált, jó szerkezeti állapotban maradt fenn. Valószínűleg a középkorból, kora újkorból szțrmazik 2-3 lándzsahegy is, de ezek pontos datálása még várat magára. Különleges darabnak számít a 16–17. századra tehető lovassági hegyestőr is, amelyet az ellenség vértjének illesztési pontjai közé mért szúrásra használtak. A 17–18. század fordulójáról származik egy úgynevezett Fringia-típusú szablyánk, amelyet főként a Thököly-korban és a Rákóczi-szabadságharcban használtak. A Habsburg-korból fennmaradt legszebb szálfegyverünk az úgynevezett „Máriás-szablya”, egy 18. század közepéről, második feléből származó magyar huszártiszti fegyver, amelynek pengéjére Szűz Mária alakját vésték, egy imádság kíséretében. A 19. századból fennmaradt legfontosabb darabunk egy M 1827-es, szétnyitható markolatkosarú szablya, amelyet a könnyűlovasság használt, többek között az 1848–1849-es szabadságharcban is. Az Osztrák-Magyar Monarchia korából gyűjteményünkben található egy M 1904-es huszártiszti szablya, áttört markolatkosár-díszítéssel.
A lőfegyverek esetében kiemelhetjük a szép kivitelezésű kovaköves gyújtású pisztolyunkat és vadászpuskánkat, mindkettő a 18. századra, esetleg a 19. század elejére datálható. A kémiai gyújtású, úgynevezett „perkussziós” lőfegyvereink többsége csappantyús, illetve rendelkezünk egy db 1844 M Augustin-típusú gyutacsos puskával, amely az 1848–1849-es szabadságharc során is elterjedt volt. Ugyancsak a szabadságharchoz köthető egy csppantyús puskánk, amely a leltárkönyv és a tárgyra ragasztott eredeti címke szerint magyar „honvéd fegyver” volt.
A kiegészítők közül ki kell emelnünk a már említett rákfarkas huszársisakot, egy 1830-as évekbeli osztrák csákót, Haberstumpf Károly Artúr cs. és kir. tüzértiszti csákóját, egy-egy I. és II. világháborús magyar és német rohamsisakot, egy kókuszdióhélyba burkolt német (talán Afrikakorps) kulacsot, a lövedékek közül egy 20. századi szárnyasaknát, valamint a huszársághoz köthető darabok közül egy gazdagon díszített, 1788-as tölténytáskát, és a már szintén említett, kuriózumnak számító 16–17. századi tárcsapajzsot.
A fegyvergyűjtemény 2025 végén összesen 149 darab tételből állt.