Haáz Rezső festménnyel gazdagodott a Képtár gyűjteménye

Haáz Rezső festménnyel gazdagodott a Képtár gyűjteménye

 Néhány héttel ezelőtt, a Németországban élő Vánky Kálmán, levélben felajánlotta, hogy a Haáz Rezső Múzeum Képtárának adományozza azt a képet, amelyet róla festett Haáz Rezső 1946-ban. E felajánlást követő levélváltásban megejtett egyeztetés után, a napokban épen és sértetlenül, postán megérkezett az adomány. 

A papírra, pasztellel festett portré egy fiatal, 16 éves fiút ábrázol. Kulcsszavakkal így írható le a 37x42 cm méretű alkotás: mellkép, félbalprofilba állított fej, balra fésült barna haj, magas homlok, barna szemek, jobbra irányuló tekintet, egyenes vonalú kissé pisze orr, zárt, összeszorított már-már konok száj, kerek állvonal, fehér ing és barnásszürke háttér. A kép bal alsó sarkában (a nézőnek jobb) ez olvasható: Haáz R. 1946.

A Vánky név, az egykori Székelyudvarhelyen, a város egyik köztiszteletnek örvendő és megbecsült családját jelentette. Az utóbbi évek, évtizedek során a család tagjai, vagy elköltöztek, vagy elhaltak. Emléküket, ma már csak a Benkő József és a Tamási Áron utcák sarkán álló tornyos épület, a Vánky-ház, őzi.

Vánky Kálmán – az adományozó – 1930-ban született Székelyudvarhelyen és az itteni Református Kollégium elvégzése után, Kolozsváron folytatta tanulmányait a Bolyai Egyetem Természettudományi Karán. Egyetemi tanulmányait Bukarestben fejezte be, és mint kutató 4 évet dolgozott a Román Tudományos Akadémia Agronómiai Növénykortani Kutatóintézetében. Ott ismerte meg és kezdte el tanulmányozni az üszöggombákat, melyeket saját bevallása szerint „változatosságuk és spóráik szépsége miatt” kedvelt meg.

Laikusok számára talán nem bír nagy jelentőséggel az, ha valaki mikológiával (gombatan) foglalkozik, ám a biológia ezen önálló tudományágán belül az üszöggombák tanulmányozása különös jelentőséggel bír. E gombaféle fajai veszedelmes növényi korokozók. Szervezetük felépítésének ismerete, életműködésük vizsgálata úgy mezőgazdasági, mint gazdasági szempontból nagy fontossággal bír ugyanis megjelenésük, elterjedésük mértéke döntő módon kihat az olyan létfontosságú kultúrnövények terméshozamára, mint a búza, árpa, kukorica, …

1957-ben beiratkozott a marosvásárhelyi Egyetem Orvostudományi Karára, ahol 1961-ben orvosi diplomát szerzett. Kezdetben körorvosként Székelyudvarhelyen, majd 1964-től balneológus szakorvosként Borszéken dolgozott 1969-ig, amikor elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. Ott háziorvosi praxist folytatott 1986-ig mialatt nem hagyott fel az üszöggombák gyűjtésével és tanulmányozásával. 1985-ben növényrendszertanból PhD fokozatot szerzett az Uppsalai Egyetemen. Doktori disszertációján alapuló első könyve 1985-ben jelent meg A Kárpát-medence üszöggombái címen. Ennek továbbfejlesztett, Európa egészére kiterjedő, angol nyelvű, Stuttgartban és New Yorkban 1994-ben kiadott változatával (European smut fungi) már korábban megtisztelte a Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárát. 1986-tól 1995-ig, nyugdíjazásáig, a németországi Tübingeni Egyetem Botanikai Intézetének Speciális Botanika és Mikológia Tanszékén dolgozott és végzett kutatásokat. Nyugdíjba vonulását követően, 2013-ig, otthoni, jól felszerelt laboratóriumában folytatta kutatásait.

Hatvan év kitartó munkájával, Vánky Kálmán létrehozta a világ legmodernebb és legnagyobb – több mint 22000 példányt tartalmazó – üszöggomba gyűjteményét, herbáriumát (HUV), amit 2013 augusztusától az ausztráliai Brisbane-ban (BRIP) gondoznak szakszerűen és biztosítják a hozzáférést tudományos kutatások céljára. 10 könyvben és 232 tudományos közleményben ismertette, illetve foglalta össze kutatási eredményeit. Munkássága elismeréséül egy új üszöggomba-nemzetség és több új faj viseli a nevét.

A Magyar Tudományos Akadémia 2001-ben tiszteleti tagjává választotta, majd 2014-ben Arany János-éremmel tüntette ki.

Nem tekinthető mindennapinak az a körülmény, ahogy a kép megfestésre került. Az adományozó visszaemlékezése szerint Haáz Rezső 1946-ban mind a négy Vánky testvérről – Kálmán (1930), Farkas (1931), Szabolcs (1932) és Réka (1935) – készített egy-egy portrét. Az egykori múzeumalapító, rajztanár e portrék megfestésével fizetett dr. Vánky Kálmán fogorvosnak, azért amiért a Haáz család minden tagjának kezelte és ápolta a fogait. A négy portré közül már csak a Kálmánt és Rékát ábrázoló képek léteznek, a másik két kép sorsa nem ismert.

Elmélyedve az arckép részleteiben és ismerve Vánky Kálmán eddigi életútját, óhatatlanul feltevődik a kérdés, hogy vajon a megfestett 16 éves fiúnak milyen tervei, vágyai és elképzelései lehettek akkor, amikor modellt ült, és milyen mértékben váltak azok valóra? Ezekre a kérdésekre pontos választ soha nem fogunk kapni. Válasz, válaszok híján viszont elégedjünk meg ars poétikának is beillő kijelentésével, miszerint: „Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mindig azt tettem, amit szeretettem, vagy talán, mindig azt szerettem, amit tehettem.”

Azon túl, hogy az intézmény gyűjteménye egy műtárggyal lett gazdagabb, és ezzel párhuzamosan érdekes adalékkal bővült az eddig ismert Haáz Rezső életrajz, Vánky Kálmán részéről tiszteletre méltó ez a gesztus, ami egyben azt is jelzi, hogy nem felejtette el azt, hogy honnan indult.

Az adományt köszönjük.

 Veres Péter