Harangok a Székelytámadt várban

( Tompa László u. 12. sz. )
( 2017. május 26. – )

 A középkortól kezdve szinte napjainkig Erdély számos városában (Nagyszeben, Segesvár, Beszterce, Brassó) évszázadokon át harangöntő műhelyek működtek. Székelyudvarhely nem tartozott közéjük. Hogy napjainkban a székely „anyavárost” mégis harangöntés kiemelkedő helyszíneként tartják számon az elsősorban Lázár Imre (Selwerk KFT.) vezérigazgató harangöntő tevékenységéhez kapcsolható. A színesfémöntéssel és fémforgácsolás foglalkozó cég, bár a harangöntés a tevékenységének egy kis részét képezi, műhelyéből 2000-től napjainkig több mint 200 harang került ki az elmúlt másfél évtized alatt. Többek közt itt készült el az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark számára Magyarország legrégibb harangjának hasonmása, s a magyarországi Békés város önkormányzata rendelésére, egy 1730 kg. súlyú nagyharang. A cégnek több mint húsz harangja szól már Magyarországon, s még több a Kárpát-medencében. A legtöbb azonban itthon, a Székelyföldön. Jó néhány jutott a moldvai csángó falvakban is. Itt öntötték Székelyföld legnagyobb (huszonkét mázsás) harangját, a gyergyóditróit is.

Lázár Imre harangöntő mester azonban nemcsak önti, hanem gyűjti is a harangokat. Szenvedélyének köszönhetően számos elrepedt harang megmenekült a beolvasztástól, s gyűjteménye jelenleg több mint 20 harangból áll, amelyből 13 – 14 több mint 100 kilós. E gyűjteményből 14 harangot a tulajdonos, nagylelkűen Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata és a fenntartásában lévő Haáz Rezső Múzeum kezelésében adott át, így az eddig raktárban pihenő harangok közszemlére kerülhettek (11 harangot a Székelytámadt vár délnyugati oldalán lévő Bánffy bástyán, 3 harangot a polgármesteri hivatal udvarán helyeztek el).

A kiállításra került gyűjtemény legkorábbi darabja az Oroszcsűrről (Rusciori, Reußdörfchen, Szeben megye) származó, amelyet 1742-ben öntöttek Nagyszebenben. A legnagyobb harang 745 kg súlyú, s Székelykeresztúrnak (Cristuru Secuiesc, Hargita megye) öntötték Kolozsvárott, 1970-ben. A 19. századból két harang származik, a legtöbbjüket azonban 20. század első felében öntötték, de néhány későbbi is van a gyűjteményben. Legtöbb harang feliratos, sokszor az öntőmester, a készíttető és a használó közösség neve is feltűnik ezeken (lásd részletesen az Adattárban). A harangok nagy részén különféle reliefek, medaillonok és egyéb díszítőelemek láthatók. A legdíszesebb harangok közé tartozik, a kadicsfalvi, valamint a székelyszentkirályi (Sâncrai, Hargita megye) harang. Az utóbbi 1851-ben készült Lotz Fridrich harangöntő mester műhelyében, Segesváron. Érdekeségképp említjük meg, hogy a gyűjtemény része a bukaresti református egyház egyik, 1950-ben újraöntött, harangja is.

A harangkiállítás azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy tovább növelje Székelyudvarhely város idegenforgalmi kínálatát, turisztikai vonzerejét. Ugyanakkor reméljük, hogy a gyűjtemény a történelmi egyházak bevonásával tovább gyarapodik majd, s idővel Erdély, sőt az egész Kárpát-medence legnagyobb haranggyűjteményévé növi ki magát.

Mihály János