Harmincnyolc évi múzeumi tudományos munkáját ismerték el

Harmincnyolc évi múzeumi tudományos munkáját ismerték el

2012. november 10-én, a Magyar Tudomány Napja tiszteletére szervezett ünnepség keretében Zepeczaner Jenőt a helyismereti források kutatása és muzeológusi munkássága terén elért eredményeiért az Areopolisz egyesület és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont Az Udvarhelyszéki Tudományért díjban részesítette. A díjat a tudományos munkásságot elismerő oklevél és egy bronz kisplasztika alkotja, az utóbbi Sánta Csaba szovátai szobrászművész alkotása.

Eredményekben gazdag történelemkutatói munkássággal büszkélkedhet városunk közismert személyisége: Zepeczaner Jenő.
A Haáz Rezső Múzeum egykori igazgatójának élete Marosvásárhelyről indult, középiskolai tanulmányait Szovátán végezte, történelemtanári képesítését a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetemen szerezte. Néhány év történelemtanári munkásság után az udvarhelyi múzeum munkatársa, majd 1975-től igazgatója lett. Nevéhez számos kiállítás szervezése, gazdag szerkesztői tevékenység, tudományos és ismeretterjesztő előadások sora kötődik. 2009-től a Székely címer-, pecsét- és zászlótörténeti munkacsoport aktív tagja. Tanulmányait folyóiratok, mint a Korunk, a Művelődés és a Székelyföld, tudományos évkönyvek, mint az Areopolisz tanulmánykötetek vagy a Csíki Székely Múzeum Évkönyvei, továbbá tudományos tanulmánykötetek hasábjain olvashatjuk.
Önálló kötetei, forrásközlései és tanulmányai a történelemkutatás terén elért eredményeit szemléltetik. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmét tárgyaló, valamint céhtörténeti írásai hiánypótló kutatói tevékenységét bizonyítják.
Kutatásairól, tevékenységéről a következőképpen vall Zepeczaner Jenő: „38 évig dolgoztam a székelyudvarhelyi múzeumban, kutatásaim a legtöbb alkalommal a múzeumi szükségleteket elégítették ki, a kiállítások hátteréül szolgáltak. Máskor én választottam témát, ami közel állt a szívemhez.
Körülbelül 3–4 kérdéskörben próbáltam újat felfedezni. Mindig nagy élvezettel olvastam a forrásokat, levéltári dokumentumokat, amelyek sokszor száraznak tűnhetnek azok számára, akik nem élik bele magukat. Történészek sokszor mondják, hogy: milyen izgalmas témát találtam…, de ez csak számukra izgalmas.
Kutatási témáim közt említhetem Orbán Balázs életét és munkásságát. Elmondhatom, hogy sikerült egy pár olyan dolgot tisztáznom, ami tévesen ment át a köztudatba. Összesen megközelítőleg 13-14 cikket és tudományos tanulmányt sikerült közölnöm e témában.
Egy más téma a székelyudvarhelyi, majd a székelyföldi céhek tárgyi emlékei, a behívótáblák, pecsétek és céhcímerek. Az összegyűjtött anyagból kiállítás is készült, és annak ellenére, hogy a levéltárat Csíkszeredába vitték, sikerült néhány olyan dolgot publikálnom, ami nem jelent meg addig sehol.
A székelyföldi fürdők története ugyancsak egy kevéssé ismert téma volt, amivel többet foglalkoztam. Kezdetnek sikerült Szováta történetét kutatni, melynek eredményeként megírtam, majd közzétettem az említett helység történetét. Később más fürdőkről is írtam, mint Korond, Homoródfürdő, Szejkefürdő stb. E kutatások eredményei főként tudományos tanulmányok által hasznosultak.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcra vonatkozó kutatásaim eredménye 1999-ben megjelent kötetem, majd 2005-ben dr. Pál-Antal Sándor akadémikussal közösen közöltük az udvarhelyszéki forradalomra vonatkozó levéltári dokumentumokat is.
Minden kutatott kérdéskör eredménye más és más formában materializálódott. Orbán Balázsra vonatkozó kutatásaim a lengyelfalvi emlékházban lettek felhasználva, céhes kutatásaim több kiállítás alkalmával, a fürdők történetére vonatkozó kutatásaim a szejkefürdői kiállításban.
Egy másik terület, amiben sikerült újat alkotnom, a fényképezés volt. Munkám során szembesültem a gondolattal, hogy bizonyos tárgyakat érdemes vagy meg kell örökíteni. Mivel nem tudok rajzolni, ezért a fényképezőgépet vettem a kezembe. Tagja voltam a fotóművészek szövetségének is.
Kutatásaim másodrendűek voltak, és erre tanú mindenki, aki a múzeumban dolgozik, mert a múzeumi munka olyan, hogy nem sok időt hagy. Főként kis múzeumok esetében van ez így, ahol mindenes a muzeológus.
Amióta nyugdíjba mentem, kicsit felszabadultam, több időm van kutatni. Munkámat, de az udvarhelyi történészek munkáját általában megnehezíti, hogy a levéltárak, a forrásanyag, amiből dolgozni kell, több városba vannak, utazni kell. Ezen újabban könnyít a tény, hogy lehet fényképezni a levéltárakban. Így össze tudtam állítani egy gazdag dokumentumtárat, amiből még sok évig tudok dolgozni. A közelmúltban leginkább a székely szimbólumokhoz kötődően végeztem kutatásokat, közöltem tanulmányokat, vettem részt kiállítások összeállításában. Itt meg kell említenem az Üzenet a múltból című kiállítást, melynek keretében kiállításra került a székely nemzet pecsétnyomója is."

dr. Kolumbán Zsuzsánna
Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont