Hincz Gyula (1904–1986) életművének különleges részét képezi a háború alatt, Erdélyben készített akvarellek és olajfestmények sorozata. 1942 és 43 között a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium úgynevezett Székelyföldi ösztöndíja biztosított számára lehetőséget, hogy bejárja és felfedezze Erdély egyedi természeti és néprajzi környezetét. Sorozatának története azonban a mai napig feltáratlan, hiszen a korszak és a művek feltárását több dolog is késleltette. Egyrészt az 1990-es évekig, a 1940–45 közötti időszakot a történelem kutatás is csak szűk paradigmák között tárgyalta, másrészt a háború miatt kevés kézzelfogható forrás maradt az utókorra. Emellett a sorozatot alkotó művek ez idáig csak részlegesen voltak ismertek, mivel a korábbi kutatások többnyire csak a Magyar Nemzeti Galéria és a magántulajdonban lévő, akvarelleket ismerték. A festmények 1945 után a műterembe zárva, rejtve maradtak a nyilvánosság előtt.
A tárlat különlegességét az a tizennégy olajfestmény adja, amelyet a közönség még nem láthatott, amelyek most grafikákkal együtt kerülnek bemutatásra.