IDŐFAGGATÓ

IDŐFAGGATÓ
Fotókiállítás Sztojka Ferenc hagyatékából

Az alaphelyzet adott volt. A Sztojka család jóvoltából ugyanis nemrég került a Haáz Rezső Múzeum fotótárába Sztojka Ferenc hagyatéka, amely több ezer fekete-fehér fényképnegatívból és diapozitívból áll. Az adományt több tucat CD egészíti ki, amelyek digitalizált formában is megörökítették a tekercsek, filmszalagok tartalmát és olyan felvételeket is tartalmaznak, amelyek negatívjai nem kerültek be a hagyatékba.
A 86 éves korában, 1996. január 4-én elhunyt Sztojka Ferenc Székelyudvarhely egyik legismertebb fényképésze volt és az általa készített számos felvétel a város és a környék XX. századi történetének egy-egy fontosabb eseményét örökítette meg. Országos szinten is azon első fényképészek között tartjuk számon, mint aki a színes fényképezés technikáját kitapasztalta, megtanulta és művelte. Mindezt több ezer színes diapozitív és papír alapú színes fénykép jelezi.
Fiatalon, középiskolás korában kezdett el fényképezni id. Kováts István fényképész biztatására. A II. világháborút követő években szállítási vállalatát és három házát államosították. Ezekre az eseményekre így emlékezett vissza: „Mindez engem nem zavart nagyon, s ezt a természetjárásnak és a fotózásnak köszönhettem. Én a bajok elől a fotográfiához, a természethez menekültem, ott már nem parancsolt senki.”
Belépett az 1950-es években alakult székelyudvarhelyi fotóklubba, melynek később vezetőjévé választották. Az ő kezdeményezésére vette fel a klub az Orbán Balázs Fotóklub nevet és sok udvarhelyi fényképész itt sajátította el a szakma alapjait. Mint ember, és mint fényképész élete során sok hírességgel találkozott, vagy került szorosabb kapcsolatba és minden adódó alkalommal, tisztelettel és a nagyrabecsülés hangján emlékezet meg róluk (Márton Áron püspök, Nagybaczoni Nagy Vilmos hadügyminiszter, Tamási Áron író, Zsindely Ferenc közlekedési és kereskedelmi miniszter, Haáz Rezső múzeumalapító rajztanár).
Sztojka Ferenc fényképei számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek, és több olyan fotóalbumba választották be munkáit, amelyek nemzetközi szinten is szakmai sikert arattak.
Ha tematikailag vizsgáljuk az adományt, akkor azt mondhatjuk, hogy nagyon változatos képanyaggal állunk szembe.
Legnagyobb számban természetfotókkal találkozunk. Ezeknek zömmel a Hargita és az Udvarhely környéki tájak szolgálnak alapul, de nem ritkák az olyan képek sem, amelyek az ország más vidékein, vagy külföldön készültek.
A természetfotók mellett érdekes és ma már történelmi jelentőséggel bíró felvételeknek számítanak azok a fényképek, amelyek az egykori Márton Áron püspökről készültek.
Az 1957-ben házi őrizetbe kényszeríttet Márton Áron 1967-ben szabadult. Ezt követően székelyföldi bérmaútjai valóságos diadalmenetté váltak. Ezekre az utakra, –a régi ismeretség és barátság okán – Sztojka Ferenc amikor csak tehette elkísérte Áron püspököt. Márton Áron magatartásával, szavaival és tetteivel úgy Sztojka Ferencnek, mint az akkori erdélyi magyarságnak azt a szellemi iránytűt jelentette, amely a legsötétebb elnyomásban is a jó és követendő irányt mutatta.
Külön csoportba sorolhatók azok a felvételek, amelyek a közelmúlt Udvarhelyének egy-egy részletét, pillanatát tárják elénk, örökítik meg. Jelen kiállítás anyaga is ebből a csoportból való.
A kiállított felvételek legtöbbje a színes diapozitív technika hőskorában készült és azok digitális másolatát tekinthetik meg a nézők. Ennek köszönhető, hogy a képek minősége nem mindig a mai elvárásoknak felel meg. Sztojka Ferenc e színes technikai eljárás egyik országos úttörője volt. Ezt támasztja alá, az is, hogy a hagyatékban gyakran találkozunk olyan felvétel sorokkal, amelyek ugyanabból a pontból, ugyanarról a helyről készültek. Nagy valószínűséggel más-más paraméterekkel. Vélhetően így kereste, így próbálta kikísérletezni az optimális beállításokat az adott fényviszonyoknak megfelelően.
Jelen válogatás tulajdonképpen Székelyudvarhely közelmúltjába enged bepillantani. Az 1950-es, 60-as és 70-es éveket már egy sánta emberöltő távlatából szemléljük. Az idősebb generációnak ezek az évek voltak a legszebb évek, mert akkor voltak fiatalok, és elhalványulnak azok a nehézségek, megpróbáltatások, amelyek az akkori korszak rendszerének velejárói voltak. A fiatalabb generáció számára viszont mindez már tömény történelem.
Minden egyes kép valójában az emlékezés egy-egy szelepét nyitja meg az udvarhelyiekben. Rácsodálkozunk arra, hogy a régi Orbán Balázs síremlék előtt milyen pagodaszerű építmény állott. Elmélázunk azon, hogy a Kannásné-fája vajon hány éves lehetett? Mosolyogva nyugtázzuk magunkban, hogy Maszelka János, Finta Béla bácsi, Kányádi Sándor, Banner Zoltán milyen pimaszul fiatalok voltak egykor. Az új korház alapkőletétele eszünkbe juttatja, hogy milyen nehéz volt egy ilyen nagy beruházást megszerezni a város számára, akkor, amikor a pénzek sorsa az épülőfélben levő megyeközpontban és Bukarestben dőlt el. Aztán egy-egy kép láttán eszünkbe jut, hogy Udvarhelyen volt egykor egy Gábor Áron hűtőgépgyár és egy Cérnagyár is, amelyek több ezer udvarhelyi és környékbeli embernek biztosítottak munkát és megélhetést.
Jelen kiállítás, ebben a kulturális-rendezvénydömpingben csak egy villanás. Ám mégis arra kérem Önöket, udvarhelyieket, hogy ha a kiállításon látott képek valamelyike olyan érdekes eseményt, történetet juttat eszébe amit szívesen megosztana másokkal is, azt írja le és juttassa el Múzeumba. Az arra érdemes írásokat közétesszük a Múzeum honlapján.
Ha valaki a lokálpatriotizmus szellemét látja lebegni e képek fölött, akkor igaza van, mert e kiállítás Udvarhelyről szól udvarhelyieknek. Azoknak az embereknek, akik a Budvár, a Rez és a Szarkakő háromszögében élik életüket és végzik munkájukat.

Veres Péter