„Ilyen az élet tubicám…”

Nagy György művészi munkássága kétségtelenül szerves része az erdélyi képzőművészetnek, annak a folyamatnak, amelyik már a két világháború közötti időszakban elkezdődött, a II. világháború utáni időszakban bontakozott ki, és egészen az 1960-as évekig tartott, amikor a modernitás kezdte átvenni majd később uralni a képzőművészetet. Munkáiban egyaránt felfedezhetők László Gyula, Nagy Imre és Benczédi Sándor hatásai.
A néhány kezdeti alkotástól eltekintve Nagy György nem készített monumentális alkotásokat. Életkörülményei mintegy behatárolták, a tanítás és mindennapos ingázás mellett valószínűleg kénytelen volt a könnyed és gyors technikákat választani, és a kis méreteket részesíteni előnybe.
Így történhetett, hogy munkáinak nagy része inkább rajz, ceruzával vagy tussal esetleg szénnel elkészítve. Csak néha tekintett be a színek világába, hogy utána még nagyobb lendülettel vesse bele magát a rajzba. A plasztikai kifejezés terén is nem annyira a tömegekkel, hanem inkább vonalakkal operált.
Rajzait leginkább a témakörök szerint lehetne csoportosítani, meghatározóan közös vonásuk, hogy szinte kizárólag figuratív alkotások, a néha megjelenő táj inkább, csak háttérül szolgál a szereplőknek. Rajzainak döntő többsége a falu világát mutatják be azt, amit már igen jól ismert gyermekkorából, és amivel ismét kapcsolatba került, amikor a zetelaki rajztanári állást elfoglalta. A munkába induló, a mezőn dolgozó, gyülekező, táncoló falusi emberek, falusi karakterek. Ezek közül azok az igazán jól sikerült alkotások, amelyeket a helyszínen készített szünetekben, gyűléseken és sokszor, nem is szánta végleges alkotásoknak, csak mintegy időtöltésként rajzolgatta.
A legszámottevőbb helyet az állatábrázolások, főleg a ló foglalja el művészetében. Ló- szeretete igen korai indíttatású, elmondása szerint, a családban, gyermekkorában, majdnem mindvégig volt ló.
Ez később elkísérte az egyetemre is. Diplomamunkájának témája egy lovat féken tartó ember volt, Vastagh György „Csikós” című alkotására emlékeztet. Alkotónk elmondása szerint személyes élmény alapján született.
A főiskola után folyamatosan rajzolta a lovakat a korábbi élményekből és olvasmányélményei alapján is. A rajzok között ismételten megjelennek a vízben gázoló lovasok, amelyek önkéntelenül is Tompa László Lófürösztés című versét juttatják eszünkbe. Amint egy későbbi írásából kiderül, a vers gyerekkori élmény alapján született, amikor a család szolgája a Küküllőre vitte füröszteni lovaikat. Jócskán benne van a képzőművészet is, hiszen a versben szereplő két legény Áron és Imre, akikben egyesek Tamási Áront és Nagy Imrét vélik felfedezni.
Miután Zetelakára került tanítani ismét közvetlenül figyelhette meg a lovakat az utcán vagy munka közben. Miután nyugdíjba vonult leginkább emlékezetből rajzolta meg újra és újra kedvenc lovait.
Nagy György ilyenfajta ló szeretete, a Kós Károlyéhoz hasonlítható, aki saját kedvtelésére kézzel írt könyvet készített a lófajtákról, azt rajzokkal és iniciálékkal díszítette, vagy gróf Bánffy Miklós, emlékezetes regényére, az Erdélyi történetre, amelyben rengeteg ló szerepel szemléletesen leírva.
Nagy György valamiért nem tudott, vagy nem akart a siker és az érdeklődés középpontjába kerülni. Ebben feltehetően közrejátszhatott a kezdeti évek mellőzöttsége, származása miatti hátrányos megkülönböztetés, valószínűleg nem akart újabb elutasítással szembesülni. Ennek ellenére folyamatosan vett részt csoportos kiállításokon, később, egyéni kiállítás volt 2003- ban a Tour Info galériában, 2005- ben a Művelődési házban, 2010- ben a Városi Könyvtár látvány és hangzóanyag tárában. 2018-ban, rendhagyó módon jelenlegi lakóhelyén a Református Öregotthonban volt jubileumi kiállítása.
Jelen kiállítás anyaga egy válogatás, mondhatni gyűjteményes kiállítás. A legkorábbi munkák az 1950-es évekből származnak és egészen a 2000- es évekig láthatunk munkákat. A szervezők intézmények és magánszemélyek által közreadott munkák közül válogathattak. Olyan intézmények, mint a Városi Könyvtár, a Zetalaki Művelődési ház, a Homoródszentmártoni Alkotótábor, a Református Öregotthon adták kölcsön a tulajdonukban levő munkákat. Több magánszemély ajánlotta fel rajzait, mint például Nagy Péter, Nagy Pál, Hegyi Sándor és családtagjai, egykori gyermekkori barátja Kerekes Károly.
Nagy György életművében nehéz lenne korszakokat, alkotói szakaszokat elkülöníteni. Jelen kiállítás anyagát is inkább témakörök, motívumok köré csoportosítanám. Egyes motívumok ugyanígy megtalálhatók az 1960- as, 70-es, 80-as években készült munkákban, mint később a 2000- es években készült rajzokon, kedvenc témáit újra és újra megrajzolta egészen a mai napig.
A külső terem munkái leginkább falusi karaktereket vonultatnak fel de itt ott vidám kocsmajeleneteteket is láthatunk, amik az egykori spanyol bodegones képeket juttatják eszembe.
Egy igen gazdag, mindezidáig talán kevés figyelmet kapott és kevésbé méltatott tematika a nők ábrázolása, a női aktok bemutatása. Az 1960- as években szalonképesnek számító anya- gyerek ábrázolás mellett, megjelennek néhány vonallal megrajzolt vagy igényesen kidolgozott női aktok is. Én ébredező gyerekként szemléltem az 1970- es évek strandoló nőit, Nagy György meglett férfiként. Valóban ilyen szépek voltak akkor is a nők és ilyen szépek most is.
A belső teremben szintén kedvenc témáit láthatjuk, a már emlegetett ló fürösztést, a többször ábrázolt Csodaszarvas mondát, táncoló párokat. Megjelennek linómetszetben kidolgozott munkák is. Fekete fehér összhatásuk, az ókori görögök frízeit juttatják eszembe. Ló ábrázolásai egyúttal fizikai és lelkiállapotokat is bemutatnak. Ezek a ló ábrázolások, az élet különböző stációit juttatják eszembe. A fiatal csikó után a szabadon száguldó, szilajul birkózó lovakat, nemsokára egy csikós tereli, de még részben szabadok. Ezek a gyermekkor és a fiatalság évei. Aztán következik a kemény munka időszaka, a nehéz szekeret húzó, a kemény favontatásba belefeszülő lovak, a dolgozó lovak mellett, még egy huszárló is megjelenik. Végül elérkezünk az élet utolsó korszakához, egy meggyötört megfáradt ló képében.

Kelemen Albert