IN MEMORIAM SZABÓ JÁNOS

Tisztelt érdeklődők, kedves barátaim!
Szabó János eltávozása időben annyira közel van, hogy nehezemre esik múlt időben beszélni róla. Sohasem gondoltam, hogy idősebb létemre, nekem kell megnyitnom az ő emlékkiállítását, minekutána a sors kockajátéka megmásíthatatlan, és kénytelen vagyok ezt néhány mondatban megtenni.
Szabó János rövidre szabott életét, nem lehet nyugodt, kiegyensúlyozott harmóniával jellemezni. Tehetséges gyermekként Régenből a Marosvásárhelyi Zene-és Képzőművészeti Szakközépiskolába került, ahonnan érettségi után sikeresen felvételizett a Kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskola szobrászat szakára, ahol a legkiválóbb szobrász, Kós András pallérozta tovább.
A főiskola elvégzése után, mint még sok pályatársa, megélhetés végett a tanítást választotta. Később kiderült, hogy ez a pálya kedvére való. Több nemzedéket tanított, akik közül, ma már sokan alkotó művészek.
Nyugtalan, kísérletező természet volt. Egész életútját önmaga keresése jellemezte. Talán ezzel magyarázható, hogy műveinek jellege rapszodikusan változatos. Alkotói korszaka kezdetén egyértelműen érezhető Kós mester hatása, részben tematikája, részben formafogalmazása tekintetében.
Későbbi munkáiban formavilága oldottabbá válik. Alakjai nyújtottak, stilizáltak. Mindvégig megmaradt a figurális ábrázolás mellett. Bátran, frissen, nagyvonalúan kezeli a felületeket.
Köztéri szobrai nem csak méreteikben, de belső arányaikban és összegző, sommázó formavilágukban is monumentálisak. (pl. Tamási mellszobor, Benedek Elek portrékompozíció, Vasszékely, Turul-Zetelaka, Szent Ágoston - Csíkszereda, Balázs Ferenc plakett- Bögöz, Fülöp Áron mellszobor -Felsőboldogfalva, Kútdíszítő dombormű - Árvátfalva; Mikes János mellszobor – székelyudvarhelyi plébánia, Kossuth lajos, Petőfi Sándor és Nicolae Balcescu domborművek-Székelyudvarhelyen, Áprily Lajos dombormű- Parajdon valamint több kispalsztika Magyarországon).
Íme, egy csonka életút, amelynek minden kísérleti iránya, magában hordozza a továbbfejlesztés lehetőségét. Kísérletező alkotásai bizonyítják félbemaradt munkái, ahol többek között a viaszvesztéses öntőtechnikát tanulmányozza méhviasszal, vagy szurokkal. Minden irány, amelybe elindul, egy-egy tanulmány, de nem a szó akadémista értelmében, hanem saját lehetőségeinek feszegetésében. Valamennyi útirány, amelybe kísérletképpen belevágott, valahol félúton megszakadt, mert a kíváncsisága másik irányba terelte.
Egy ember életpályát sok tényező befolyásolja, amelyek közül a körülötte levők keveset ismernek meg. Gyakran tapasztaltunk személyében, kifele mutató tüskéket, de őt közelebbről megismervén meleglelkű adakozó embert véltünk felfedezni. Sokkal érzékenyebb volt, mint amilyennek kívülről látszott. Ha a szükség megkívánta, mindig a tanítványai oldalára állt, és igyekezett megvédeni őket.
Tehetséges ember volt, akit a magával hozott tálentum, alkotó művésznek predesztinált. S, hogy ezen az úton mégsem tudott teljesen kibontakozni, az éppen sokirányú érdeklődésének tudható be. Ideje legjavát a tanításra fordította, mert valószínű, hogy leginkább tanítványai között érezte otthon magát.
Így, immár sohasem tudhatjuk meg, hogy mi bújt volna még ki tarsolyából, ha az egyetemes nagy mester, ideje korán nem szólítja magához. Mindazonáltal, kénytelenek vagyunk beérni annyival, amennyit ránk örökített.

Bocskai Vince, szobrászművész
Székelyudvarhely, 2019. május 9.