ÍRÓI FOGÁSOK

Terítéken az irodalom
2019. május 29. – augusztus 9.

A gasztronómia napjainkban népszerűbb, mint valaha. Tucatjával jelennek meg szakácskönyvek, naponta indulnak gasztroblogok, a tévéből és a rádióból áradnak a főzőműsorok. Miközben mindent elárasztanak az egészséges táplálkozás jegyében hirdetett diéták és fogyókúradivatok, addig az étkezési zavaroknak egyre többféle típusa alakul ki, s megrázóan nő a száma azoknak is, akik nem jutnak elegendő vagy megfelelő táplálékhoz.
Az evés elemi szükséglet –, íróink számára pedig örök téma. Étel és irodalom, evés és nyelv, élmény és emlék között az átjárás közvetlen. A világirodalom leghíresebb süteménye, Proust madeleine-je az emlékezés hosszú folyamatát indítja el; a magyar irodalomban ezt a szerepet a főtt marhahús és a velőscsont tölti be.
A szépirodalmi szövegekben előforduló ételek és étkezések leírásai egyrészt segíthetnek az adott korszak társadalmi, kulturális és gasztronómiai jellegzetességeinek megismerésében, másrészt komoly poétikai szerepük is lehet a szövegen belül. Nem mindegy ugyanis, hogy egy szereplő mit, hogyan, mikor és kivel eszik. Az ételek és étkezés módjai jelezhetik a szereplők társadalmi státuszát, tanúskodhatnak vallási hovatartozásukról, kiemelhetik személyiségjegyeiket, de telítődhetnek erotikus utalásokkal is. Sőt: a gasztronómiai motívumok következetes alkalmazása egy szerző egyéni stílusának meghatározó elemévé is válhat –, mint Krúdy esetében.
Kiállításunk az evés és az irodalom lehetséges összefonódásait olyan fontos témákon keresztül mutatja be, mint a szakralitás, a nemzeti identitás, az erotika, a halál, az éhezés, az evés élvezete vagy éppen az evési furcsaságok és zavarok. Valamennyiben a sokszínű magyar irodalom gasztronómiai gazdagsága bontakozik ki.