ISIS Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 19

Minden évben megjelenik Székelyudvarhelyt egy rangos folyóirat, az ISIS. Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek. Az idei a 19. a sorban. Egy pár év óta, kétnyelvűségével nemcsak számot ad a szintén Udvarhelyt rendezett restaurátor továbbképző konferenciákon elhangzottakról, de ugyanakkor hazai viszonylatban az egyetlen olyan szakfolyóirat, mely magyar és román nyelven írt cikkeivel, angol nyelvű kivonataival tájékoztat a múzeumi, könyvtári, levéltári és az épített örökséget érintő állományvédelmi, megőrzési, konzerválási, helyreállítási és restaurálási legújabb irányokról, munkamódszerekről, alkalmazott technikákról, etikai, esztétikai, művészet(történet)i célkitűzésekről, kísérletekről és megvalósításokról. Mindezt nemzetközi és hazai restaurátorok tollából. Azt, hogy mennyire sokrétű és összetett tevékenység a restaurálás, azt már az évente megjelenő kiadvány tartalomjegyzéke is mutatja.
Az idén megjelent lapszámban Tóth Zsuzsanna (papír- és könyvrestaurátor, fa- bútorrestaurátor művész) értekezik gazdag irodalom kíséretében, sok szép fotóval és rajzzal megtámogatva az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében található Corvina-kötésekről. Írása a corvinák szisztematikus díszítés és készítéstechnikai felmérésének egyik oly eredménye, mely ezen különleges készítmények rejtelmeibe vezet be. Lengyel Boglárka (a Magyar Nemzeti Múzeum fém-ötvösrestaurátor művésze) egy gödöllői sírból, több mint egy félévszázada óta előkerült viselet darab, egy 8-9 év körüli kislány pártájának rekonstrukcióját mutatja be Pártás kislány a hódoltság korából. A gödöllői párta rekonstrukciója c. írásában. Az anyagvizsgálat, a fémfonalak, a csipke, és islógos díszek rekonstrukciójának izgalmas, de egyben varázslatos munkájába vezeti be az olvasót. Közben a rekonstrukció értelméről és hasznáról beszél és a kísérleti régészet területére kalauzol bennünket.
S bár ma már legtöbbször elektronikusan levelezünk, Németh György (az Iparművészeti Múzeum fa-bútor restaurátorművésze) egy olyan 18. század eleji, több különböző fából (dió-, körte-, szilva-, bükk-, cseresznye-, jávorfa, körtegyökér) készített, eddig ismeretlen típusú fiókos, többfunkciós írókabinet-szekrényt mutat be, mely egykori tulajdonosainak levelezési igényeinek felet meg. A restaurálása során a többszöri beavatkozás tényére, a szakemberekkel való konzultálás (Batári Ferenc művészettörténész, Kovács Petronella témavezető tanár, Morgós András, a MNM Restaurátor osztályának vezetője és Papp Kinga szakoktató, okl. fa-bútorrestaurátor) szükségességére, az analógiák felderítésének, a készítéstörténet és a bútortípus bonyolult problematikájára is felhívja a figyelmet, miközben utal a műtárgyak sokszor veszélyeztetett sorsára. Írása a Homoródszentmártoni Bíró Sámuel és vargyasi Daniel Klára levelesládái. Két rendhagyó szerkezetű kabinetszekrény a 18. század első évtizedéből címet viseli.
Moór Anikó (az Iparművészeti Múzeum textil-bőrrestaurátor művésze) Két pár 18. századi női, hímzett selyemcipő restaurálását mutatja be szót ejtve a 18. századi európai női cipődivat változásairól is. A cipők aprólékos szerkezeti leírása, anyagelemzése, készítési módozatainak bemutatása, állapotfelmérése után kerülhetett sor a tisztításra, a formára igazításra, a kiegészítések színezésére, varrókonzerválására, minimális, bontás nélküli beavatkozás során. A szerző tárolási ötletei is dicséretesek. Várfalvi Andrea textil-bőrrestaurátor művész a Magyar Nemzeti Múzeumból, Szabó Csabáné egri műtárgyvédelmi asszisztenssel és Sikéné Kovács Melindával (az egri Dobó István Vármúzeum szilikátrestaurátor művészével) A visontai Szent Kereszt felmagasztalása templom feltárásából származó 18. századi férfi öltözet (kalap, dolmány, nadrág, csizma) leletmentő konzerválásáról, valamint a kiállításra szánt két műtárgy restaurálásáról és installációjának elkészítéséről értekezik szakszerűen. Mivel a tárgyak kiállításra kerültek, a restaurátorok a kiállítás mikéntjét (hordozó anyagok, dobozolás, szállítás, installáció, a kiállítási optimális körülményeinek biztosítása) is meg kellett oldják.
Danielisz Dóra (a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építész, PhD hallgatója) „Fából csinált és zsendellyel fedett…” Faszerkezetek egykor és most. Háromszék református templomépítészetében c. alatt számunkra érdekes témát vázol fel, felsorakoztatva a faberendezések és épületszerkezetek kiemelt figyelmet érdemlő példáit (templomok belsőépítészeti kiképzése, karzatok, famennyezetek/kazettás mennyezetek és faboltozatok, mint a térlefedés szerkezetei, fedélszerkezetek és haranglábak). Utal a helyi jellegzetességekre, a már csak levéltárakban elérhető adatokra, a templomok padlásán, a harangtornyok szintjein, karzatokban elbújtatott/rejtett szerkezetekre. Írását korabeli képekkel, tervrajzokkal, szerkezeti vázlatrajzokkal, múzeumok fotótékáiból származó és saját fotóival gazdagítja.
Emődi András (a nagyváradi Királyhágómelléki Református Egyházkerület Levéltárának jól ismert levéltárosa, kutatója) egy számunkra ma már nem annyira ismert/használt, de a régebbi emberek idejét meghatározó mechanikai szerkezetek – a toronyórák – problémájára (e műtárgytípus lehetséges konzerválási/ restaurálási módozataira és bemutatásának mikéntjére) hívja fel a figyelmet tanulmányában, Tébi János nagyváradi lakatosmester toronyórái. Gondolatok régi óraszerkezetek lehetséges sorsáról címmel. Történelmi felvezetőjében az óraépítő életéről, munkásságáról szerzünk ismereteket, majd a Nagyvárad-újvárosi és a hegyközcsatári református templomokban fennmaradt toronyóráinak leszerelése, szétszerelése és pontos dokumentálása (vázlatrajzok és minden művelet utáni fotózás), valamint megtisztítása, működőképessé tétele során felmerült műtárgyvédelmi és etikai szempontokról (megéri? karbantartható? hasznosítható? kiállítható?) értekezik.
Kürtösi Brigitta Mária (festményrestaurátor művész a Magyar Képzőművészeti Egyetemről) Képzőművészeti alkotások mozaiktechnikájú rekonstrukciói címmel az anyagiság és eszmeiség között vergődő, elsősorban építészeti léptékű, rendkívül változatos technikájú alkotásokról, köztük homlokzati fém domborművekről, freskókról, táblaképekről ír. Az eredeti mű és a helyette készített/kiállított másolat viszonyáról, az „az »átírás« szabadságáról és kötöttségeiről”. Ezt követik a hazai és nemzetközi történeti példák, amelyek arról beszélnek, hogy hogyan transzformálható egy festmény, vagy akár egy szoborcsoport mozaikká? A tanulmány lényegében arról szól, hogy megvalósítják-e ezek a másolatok a hozzájuk fűzött reményeket, azaz biztosíthatják-e az eredeti alkotások tartósságát.
Puskás Éva és Sulyok László (a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség restaurátorai és gyűjteménykezelői) A Szatmárnémeti Székesegyház és Egyházművészeti Gyűjtemény bemutatására vállalkoztak gazdagon illusztrált írásukban. Ennek keretében bemutatják a székesegyház történetét egészen napjainkig, a templom műtárgyait és készítőit, a külső és belső átalakításokat, a beavatkozásokat. Ugyanakkor a székesegyház oldalán lévő emeletes sekrestye és oratórium hat helyiségében helyet foglaló művelődéstörténeti és művészettörténeti szempontból is értékes Meszlényi Gyula püspök nevét viselő – 2004 és 2008 között létrehozott – Egyházművészeti Múzeum kiállítási tárgyait.
Mátyás Viktória Beatrix festményrestaurátor művész Zalaegerszegről, egy érdekes témát feszeget Kortárs festmények esztétikai kiegészítése – elméleti és gyakorlati problémák cím alatt. Nem is gondolná az ember, hogy a (közel)jelenkori műalkotások is védelemre, helyreállításra, restaurálásra szorulnak. S mivel minden műtárgy egyedi, az esztétikai kiegészítésekről is mindig egyedi módon kell dönteni. A szerző a legszélsőségesebb irányzatoktól a napjainkban a legelfogadottabbakig mutatja be az alkalmazható eljárásokat, annak függvényében, hogy a műtárgyaknak tulajdonított értékek, vagy esztétikai és történeti szempontok mentén döntünk sorsukról, hangsúlyt fektetve a művészi szándékra is. A szerző kiemeli a művészinterjúk fontosságát, melyekből számtalan információt nyerhet, sok kulisszatitkot tudhat meg a restaurátor, figyelembe véve, hogy milyen gyors mértékben változnak a használt alapanyagok, melyeket valamilyen módon helyettesíteni kell. Ugyanakkor szükséges jónak ítéli a művész bevonását a restaurálás folyamatába.
Pápay Kornélia (a pécsi Janus Pannonius Múzeum textil-bőrrestaurátor művésze) tanulmányának címe: Beszámoló a műtárgyak esztétikai szempontból zavaró szőrmehiányainak pótlására tett kísérlet tapasztalatairól. Tulajdonképpen a címben jelzettek bemutatására vállalkozott. Témájának kibontását nehezítette a szakirodalom foghíjas volta. A hármas – etikai, esztétikai, és készítéstechnikai – feltételrendszer által meghatározott restaurálás tehát megfelelő alapanyagok (szálas anyagok, hordozó fajták, ragasztó fajták), megfelelő eszközök (kézi kártoló, nemezelőtű, szivacs, üveglap, ecset, hajvasaló, fém kötőtű), és alkalmas készítéstechnikák (szálkeverés, összedolgozás, rögzítés) összehangolását feltételezi ötleteket nyerve a képző- és iparművészet, valamint a kézművesség egyes területeiből kifejlődő hobbiművészetből.
A Károlyi Zita és Kovács Petronella által alapított és szerkesztett, Biró Gábor címlaptervével, Kolumbán Zsuzsánna technikai szerkesztésében napvilágot látott kiadvány nagyszámú lektor (Bóna István, Kissné Bendefy Márta, Kovács Petronella, Kovácsné Gőgös Ágota, Orosz Katalin, Tihanyi Balázs, Tóth Eszter, Várfalvi Andrea) és fordító (románra: András-Tövissi Júlia, Rauca-Bencze Fruzsina, Csortán Ferenc, Dezső Éva, Márton Krisztina, Mayer Elga, Cristi Ispas, Szász Erzsébet; angolra: Tóth Eszter, és a szerzők) munkáját dicséri. A kiadó a Haáz Rezső Múzeum. Felelős kiadó Mikós Zoltán. A konferenciát és a kiadvány megjelenését támogatta a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Tudományos Akadémia és Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata.

Róth András Lajos