Karácsonyi üdvözlet

Nemrég még természetesnek vettük, hogy ismerőseinknek, rokonainknak, barátainknak képes levelezőlapot küldtünk ünnepek idején. Ma már egy kicsit más a helyzet. Miközben ma is még élő hagyomány az ilyen üdvözlőlapok küldése, ezt egyre kevésbé a költséges és nehézkes postai úton bonyolítjuk, tehát nem a kiállításunkon látható, valóságos kézzelfogható képeslapokon, sokszor alkalmi bélyeggel is ellátva, a címzettet saját kézírásunkkal is megtisztelve egyben, hanem helyette ünnepi kívánságainkat, néhány kattintással, egy-két kép vagy videó-klip melléklésével, egy jól kiválasztott szövegmodul vagy idézet kikeresésével és beillesztésével elektronikus levélként, vagy telefonunkon sms-ként, esetleg mns-ként küldjük el.
     Ezért is kedves ez a kiállítás, mert egy éppen eltűnő félben lévő, karácsonyi üdvözletek küldésének ma is meglévő, de életünkből szemünk előtt kikopó szokásrendjének jelenéről és még fellelhető közelmúltjáról, egy műfaj bájáról készít itt és most egy ad hoc pillanatfelvételt, köszönhetően azoknak, akik megtisztelték a múzeumunkat azzal, hogy felhívásunkra jelentkeztek és elküldték szeretteiktől, tisztelőiktől kapott és féltve megőrzött darabjaikat.
A postai karácsonyi üdvözlet a képes levelezőlap egyik fajtája, melynek története több, mint egy évszázadot ölel fel. A nyomdai eljárásokkal sokszorosított és a postán tömegméretekben forgalmazott, illusztrált levelezőlapok az 1870-es években jelentek meg Európában.
     De a képeslap történetének a távolabbi múltban is megtaláljuk az előzményeit. A képi megformálás egyidős az emberiséggel. Egyiptomban i. e, 2000-ből fennmaradt egy freskó, amely a semita törzsek támadását ábrázolja. Ezen jól kivehető egy nyitott levél is, amelyet az írás mellett az esemény rajzával is illusztráltak. Távol-Keleten már az i. e. X. században szokás volt az üdvözleteket és jókívánságokat képekkel díszített papírlapokon küldeni. Az i. e. V. században a görög Periklész is küldött rajzzal ékesített levelet ismerőseinek.
     És, hogy szorosabban a tárgyhoz közelítsünk, Franciaországban a kolostorok apácái karácsony előtt vallási tárgyú képeket festettek kis lapokra, és elküldték azokat hozzátartozóiknak. És a történelmi példákat még sorolhatnánk.
Közvetlen előzményként pedig mindenképpen ki kell térnünk arra, hogy Angliában a XVIII. század végén, széles körben elterjedt szokás volt olyan karácsonyi üdvözlő kártyákat küldeni, amelyek az ünnepnek megfelelő rajzokkal voltak díszítve. Az első ilyen karácsonyi lapot egy Dobson nevű művész készítette 1794-ben. Egy téli tájat és fenyőfa körüli jelenetet ábrázoló lapot rajzolt, amit el is küldött barátjának. A kártya sikert aratott, így 1795-ben több kőnyomatos lapot küldött ismerőseinek. 1800-ban pedig már egy vállalkozó közvetítésével nyomdában állíttatta elő üdvözlő kártyáit.
     Feljegyezték, hogy Angliában egy Henry Cole nevű múzeumigazgató minden esztendőben levelet írt az ünnepekre barátainak. 1843-ban nem jutott ideje levélírásra a karácsonyi ünnepek előtt, ezért felkérte barátját, C. Horsley grafikust, hogy tervezzen neki egy díszes, nyomtatott kártyát. Az ezer példányban készített szép grafikát ezután kereskedelmi forgalomba bocsátotta.
Funkcionálisan a képes levelezőlap elődjének tekinthetők a köszöntőkártyáknak és a „Kunstbillet”-nek nevezett színes nyomatok, amelyeket borítékban továbbítottak családi események alkalmával. Az ilyen típusú üdvözlő kártyák használata főleg osztrák területen terjedt el, de ezek küldése a XVII. század második felétől a XIX. század közepéig szenvedélyesen űzött társadalmi szokás volt Magyarországon is.
     A levelezőlap ötletét először a német birodalmi posta főpostamestere 1865-ben vetette fel. Javasolta, hogy a rövidebb közlemények számára a levélboríték nagyságú nyílt levelet vezessék be, amelyet „postai lap”-nak nevezett. Elképzelése akkor nem valósult meg. A világ első postai levelezőlapját az osztrák –magyar postaigazgatóság adta ki 1869. október 1-én. Az Ausztria számára gyártott levelezőlapok címzési oldalán az osztrák címer és fölötte félkörívben német nyelvű felirat szerepelt. Ugyanakkor a Magyarországon forgalomba hozott levelezőlapokon a magyar címer mellett szintén német volt a felirat: „Corespondentz-Karte” . 1869 novemberétől azonban Magyarország részére már magyar felirattal- „Levelezési lap” –ellátott lapok kerültek forgalomba.
     A levelezőlap, mint postai újítás világszerte nagy feltűnést keltett. Az első napon csak a pesti központi postahivatalnál 10 ezer levelezőlap fogyott el. 1871-ben már 2,5 millió. A siker láttán a külföldi postaigazgatóságok is megmozdultak. Először a német, majd sorban a luxemburgi, svájci, angol, belga, holland, dán, finn, orosz, francia, észak-amerikai, spanyol, román és szerb posta is bevezette a levelezőlapot.
     Művészi hajlamú feladók már az első levelezőlapok piacra kerülése után saját rajzaikkal díszítették a lapok szövegoldalát. A levelezőlap és a képeslap közötti átmenetnek tekinthetők azok a levelezőlapok, amelyek az ország címerét vagy egyéb hazafias illusztrációt tartalmaztak a címzés oldalon, ilyenek voltak az első osztrák és magyar levelezőlapok.
     A magyar képeslapkiadás 1896-ban az ezredéves ünnepségek alkalmából megjelentetett millenniumi képeslap sorozattal kezdődött.
     A képes levelezőlapok készítése és története szorosan összefügg mind a nyomdatechnika mind a fotótechnika fejlődésével.
     Az ünnepi üdvözlőlapokra már a XIX-XX. századfordulón az illusztráció alá nyomtatták a „Boldog karácsonyt” vagy a „Boldog húsvéti ünnepeket” feliratot, és mellé csak a nevet és a dátumot kellett írni. Ez a szokás összefüggésben van azzal, hogy a levelezőlapok hátoldalának megosztásáig a képes oldalon kevés hely maradt az üzenet számára. Ennek ellenére az állandó, nyomtatott üdvözlő formula mellé rendszeresen hozzáírtak valami személyesebb és a családi kapcsolatokra utaló köszöntést, esetleg rövidebb közlendőt is. Az ünnepekre és a különféle alkalmakra azonban leginkább az illusztrációk utaltnak. A zöld fenyőgally és a karácsonyfa már a múlt századfordulótól a képeslapok leggyakoribb témája, holott ekkor hazánkban alig ismerték a karácsonyfa-állítás szokását. Bécsi közvetítéssel Németországból terjedt el az arisztokrácia, majd a városi polgárság körében. A falvakban azonban csak a XX. század elején és a két világháború közötti években kezdik alkalmazni.
     A karácsony Jézus születésének napja – ennek ábrázolása és a vallási motívumok a karácsonyi lapokon jelennek meg a legnagyobb számban. Magyar nyelvű karácsonyi lapokat Klökner Péter készített először 1899-ben Székesfehérváron.
     A gyermekekkel és állatokkal benépesített békét és nyugalmat árasztó téli táj hagyományos karácsonyi téma. Gyakran szerepel rajtuk az ajándékokat hozó Télapó, Jézuska, angyal is. A kommunizmus idejének fényképes, csendéletszerű üdvözlőlapjait a karácsonyi fenyőágak, gyertyák, tobozok uralják. A rendszerváltás után újra megjelentek az ünnep vallási tartalmát feldolgozó karácsonyi üdvözlő lapok. Köztük jeles művészi alkotások reprodukciói, vallásos ünnepi szokásainkat megjelenítő képek.