Katolikus papírkincseink

Irattípusok a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárban

Az egyházi levéltári örökség egyetemes rendeltetéséről az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottsága a következőképpen nyilatkozik: „Mivel a levéltárak kulturális értékeket jelentenek, elsősorban az azt létrehozó közösség hasznát szolgálják, de az idő múlásával egyetemes rendeltetést töltenek be, az egész emberiség vagyonává válnak. Az elhelyezett anyag nem lehet elzárva azok elől, akik azt a keresztény nép története, annak vallásos, civil, kulturális és társadalmi eseményei megismerésének hasznára tudják fordítani.” A római körlevél felhívását tudatosítva a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség vezetősége 2002- től kezdődően a plébániák írott értékeinek egységes rendszerezését és feltárását indította el.

Az erdélyi püspökség, ma Gyulafehérvári Főegyházmegye, nagy területi kiterjedtsége gyűjtőlevéltárak létesítését indokolta a főesperesi és egyházközségi iratgyűjtemények összesítésére. A Kárpát-medencében egyediként, 2003 és 2016 között kilenc gyűjtőlevéltár jött létre nyolc városban, többségük főesperesi székhelyeken – ezek időrendben: Gyulafehérvár, Szamosújvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Szamosújvár (örmény), Kolozsvár és Csíkszereda.

A Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltár 2008 nyarán alakult meg a Szent Miklós Plébánia (Főesperesi Hivatal) tulajdonában lévő tanulmányi házban és 42 levéltári fondból tevődik össze: 1 főesperesség, 40 plébánia és egy filia levéltárát foglalja magába, valamint egy tematikus gyűjteményt – a főként építési tervrajzokból álló tervtárat.