Kitüntetés a múzeum nyugalmazott igazgatójának
Kitüntetés a múzeum nyugalmazott igazgatójának
Fennállásának 130. évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) az éves közgyűlései alkalmával rendszeresen kitünteti azon erdélyi személyeket, akik a közösség érdekében kimagasló szakmai tevékenységet végeztek. Jelen év díjazottjai között találjuk a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum nyugalmazott igazgatóját Zepeczaner Jenőt is, aki a múzeum szakszerű vezetéséért, gyarapításáért és működtetéséért Bányai János-díjat vehetett át az április 11-én, Kolozsváron megrendezett ünnepségen.
Zepeczaner Jenő szakmai tevékenysége folyamatosnak és kiegyensúlyozottnak nevezhető, egy olyan életpályát vetítve elénk, amelyben a hivatása melletti elkötelezettség a családi prioritásokat követően, kiemelt szerephez jutott. Már fiatal korában a történelemi tények minél behatóbb megismerésére összpontosított, éppen ezért történelemtanári képesítést szerzett a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetemen. Kezdetben pedagógusként törekedett ismereti átadására, de néhány év tanári pályafutását egy hosszú, nyugdíjazásáig tartó, a székelyudvarhelyi múzeum történetével összefonódó szakmai munka követte. A székelyudvarhelyi közgyűjtemény szakaszos modernizációs korszakairól beszélhetünk 1975-től, attól az időponttól, hogy Zepeczaner Jenőt múzeumvezetői tisztséggel bízták meg.
A székelyföldi múzeumok életében egy hős korszak volt a XX. század második fele, amikor ugyanis a szocialista közszemlélet és a muzeológus pozitivista szemléletének egészséges összeegyeztetésére kellett törekedni. Ekkor fektették le az udvarhelyi múzeum alapjait is. Zepezcaner Jenőnek prioritásai között ott szerepelt az állandó múzeumi székhely biztosítása, a műtárgyak gondos elhelyezése és legalább a kötelező minimum kiharcolása a kiszolgáló személyzet terén is. A városi múzeum 1978-ban az Állandó Képtár épületével bővült, ahol a Korunk hagyaték is elhelyezést nyert. Ugyanebben az időszakban további külső egységek nyíltak meg: létrejött a Tompa László és a Tomcsa Sándor emlékszoba. Ezáltal állítottak emléket a város irodalmi nagyjai számára.
Összességében 38 évig dolgozott a Haáz Rezső Múzeumban, kutatásai a legtöbb alkalommal a múzeumi szükségleteket elégítették ki, a kiállítások hátteréül szolgáltak. Amikor tehette pedig a számára kedves témák alapos elmélyítését, publikálását végezte.
Orbán Balázs élete és munkássága mindvégig foglalkoztatta. A rendelkezésre álló történelmi források kiaknázása révén e témában több cikket közölt, sikeresen tisztázva a legnagyobb székely személye körül forgó néhány tévhitet. Kutatásainak tárgyiasult eredménye Lengyelfalván, az Orbán-kúriában berendezett állandó Orbán Balázs emlékszoba is. A székelyföldi fürdők története egy kevéssé ismert téma volt, amely kiterjesztéséhez hozzájárult Zepeczaner Jenő. Kezdetben Szováta történetét kutatta, majd további fürdőhelyek kerültek vizsgálata fókuszába: Korond, Homoródfürdő, Szejkefürdő és mások. Ezen a téren elért eredményként nyugtázható a Szejkefüdőn megépült Borvízmúzeum. Nagy odaadással kutatta a székelyudvarhelyi, majd a székelyföldi céhek tárgyi emlékeit, a behívótáblákat, pecséteket és céhcímerek. Muzeológusi szempontból ezek hálás témának bizonyultak, hiszen többszöri kiállítások szervezésére is lehetőséget nyújtottak. 2009-től a Székely címer-, pecsét- és zászlótörténeti munkacsoport aktív tagja. Kitartó ösztönzése révén, 2011-ben sikerült „kiszabadítani” a kolozsvári székhelyű Erdélyi Történeti Nemzeti Múzeum raktárából a székely nemzet pecsétjét, s 133 év után ezt bemutatni minden egyes székelyföldi múzeumban.
Zepeczaner Jenő nevéhez számos kiállítás szervezése, hiánypótló forrásközlések, eredményes szerkesztői tevékenység, tudományos és ismeretterjesztő előadások sora kötődik. Tanulmányait folyóiratokban, tudományos évkönyvekben, továbbá tanulmánykötetek hasábjain olvashatjuk. Publikációi a történelemkutatás terén elért eredményeit szemléltetik.
A megszerzett szakmai és közösségi elismerések sorából említésre méltó az Erdélyi Múzeum Egyesület Honismereti Pályázatán elért III díj, amelyet 1995-ben Herman Gusztáv Mihály történész kollegájával közösen írt munkájukért kaptak. 2010-ben, a Székelyudvarhelyért Alapítvány éves díjátadó rendezvénye alkalmából múzeumigazgatója munkássága elismerése jeléül részesült kitüntetésben. 2012-ben, a Magyar Tudomány Napja tiszteletére szervezett ünnepség keretében a helyismereti források kutatása és muzeológusi munkássága terén elért eredményeiért Udvarhelyszéki Tudományért díjban részesítették.
Ha csak egyszerű egybecsengésként is minősítjük, de fontos kihangsúlyozni mennyire időszerű a megítélt Bányai János-díj, hiszen Zepeczaner Jenő hivatásának tekintette Székelyföld legnagyobb geológusának, Bányai János hagyatékának elhelyezését és megőrzését a székelyudvarhelyi közgyűjteményben. 1990-ben pedig az ő főszerkesztősége révén, a Haáz Rezső Múzeum újraélesztette Bányai János által 1931-ben Székelység címmel létesített folyóiratot. Kettőjük munkájának térbeli és időbeli távolsága ellenére a folytonosság továbbra is biztosított, hiszen a Zepeczaner Jenő által létrehozott szejkefürdői Borvízmúzeumban a Bányai János hagyatékából állandó kiállítás tekinthető meg.
Miklós Zoltán
múzeumigazgató