Március 15 az erdélyi képzőművészetben

Kiállításunk a 1848–49-es magyar szabadságharc felejthetetlen nagy vezéregyéniségeinek, de nemcsak nekik, hanem a történelem heroikus napjainak nagy ívű színdarabjában szerényebb epizódszerepet betöltő mindennapi hősöknek is emléket állít. A kiállításon látható képzőművészeti alkotások a székelyföldi múzeumok gyűjteményeinek olyan darabjai, amelyek művészi kvalitásuk mellett, történelmi értékőrző funkciójuk révén is becses relikviák.
A kiállítás törzsanyagát a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárában, a Jánó Mihály kollegám által a szabadságharc 160. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítás anyaga képezi, éspedig a Háromszék és egyben az egész Székelyföld védelmében fegyvert fogó, a magyar szabadságharc ügyéért küzdő több tízezres sereg néhány szereplőjének festményen megörökített portréja.
Ilyen zaláni Apor József 1848—49-es honvédtiszt beszédes miniatűr arcképe. A büszke tartású férfiú csuklóján rabláncot visel. A festmény hátán olvasható felirat szerint Apor József 1851—1856 között az aradi vár foglya volt. Portréját fogolytársa, Rákóczy Hugó festette.
Egy másik kis képen, annak felirata szerint „Potyó Ferencnek valódi képét, nemzeti öltözetben” látjuk. A 34 éves daliás fiatalember egyik kezét kardja markolatán tartja, másik kezét a magasba lendíti, mintegy hősi pózban mutatva magát. A képet egész közelről megnézve vehetjük észre, hogy magasra tartott kezében nem mást, mint szíve hölgyének miniatűr portréját mutatja.
      Láthatjuk Freiszler nevű festőnek Papolczi Kiss Sándor honvédezredest megörökítő portréját.
Kiss Sándor 1849 júniusában, 4500 emberével a Tömösi-szorost védelmezte, a behatoló 28000 fős orosz sereg ellen. A hagyomány szerint, miután megsebesült, egy székre kötöztette magát és úgy vezényelte tovább katonáit. Egyes források szerint Kiss Sándor orosz fogságba esett, ahol később önkezével vetett véget életének, mások szerint pedig a helyszínen halt hősi halált. Mindenesetre a kép felirata szerint „megsebesült és elfogatott 1849. június19. a tömösi csatában, meghalt Csernoviczben 18.. és itt két pont következik
A maga naivitásában különleges, Fűzi József rózsafüzérrel övezett egészalakos ábrázolása”
Különösen hat a szerény méretű ábrázolások között, az 1831-ben festett, a császári udvar portréfestészetének teljes kelléktárát a maga pompájában felvonultató bécsi Ruprecht Johann által festett, nagyméretű, módosan keretezett portré - ahogy a rajta levő felirat tudósít - Cserey Ignác honvédezredes gárdistakori arcképe. 
    Nagyajtai Cserey Ignác 1830-ban magyar gárdistaként Bécsben részt vesz Ferenc József keresztelőjén. 1848. április végétől már a nemzetőrség szervezésére felállított Országos Nemzetőri Haditanács Gyalogsági Osztályának főnöke. Október 1-jétől Kolozsváron alezredes. December 31-től az egyesített nagyváradi és kolozsvári hadmegye parancsnoka Nagyváradon. 1849. november 15-én Aradon golyó általi halálra ítélik. November 24-én büntetését hét év várfogságra enyhítik.
Ugyancsak kivételes kvalitású képek a neves erdélyi arcképfestő, Sikó Miklós kiállításunkon bemutatott portréi. A képek különleges, bőr és selyem kombinációjával készült tokban vannak, hiszen nem fali képnek, hanem szállításra is alkalmas emlékképnek szánták. Szentiványi Ignác és neje arcképei igazi remekművek.
Bölöni Sikó Miklós Barabás Miklóshoz hasonlóan a XIX. század, egyik jelentős székelyföldi, de a tágabb földrajzi környezetben is ismert arcképfestője volt. Sikó Miklós 1849. januárjában maga is főhadnagy lett a marosszéki önkéntes nemzetőrzászlóaljból alakuló honvédzászlóaljnál.
A Csíki Székely Múzeum által kölcsönzött Amerikában készült Kossuth Lajos dagerrotípia a kiállítás egyik fontos ereklyéje, történelmünk e nagy alakjának hiteles vonásait őrzi. 1852-ben készült.

Ha a szabadságharc kultusza a mindenkori hatalom politikai szándékának megfelelően idei-óráig torzulásokat is szenvedett, népünk szívében újra és újra lángra lobbanva, nemzetünk legjobb énjét képviselő, lelkileg is emelkedett alkotásokra serkentette íróinkat-költőinket, művészeinket. 
Többek között a budapesti Nemzeti Galéria Tetemrehívás című képének festőjeként ismert Gyárfás Jenő, kétségkívül, a székelyföldi festészet egyik legnagyobb alakja volt. A Gábor Áron halála című történelmi tablója pedig, a műfaj egyik kései, talán egész festészetünkben legutolsó jelentős reprezentánsa. Gyárfás Jenő itt látható három festménye, ehhez a képhez készült három jellemző tanulmány. A segesvári történeti múzeumtól kölcsönöztük Nagy Pál Székelykeresztúrtól… Fehéregyházáig című, az ismert egyetlen hiteles Petőfi dagerrotípiát felhasználó, a hetvenes évek kortárs plakátművészetének hangján megszólaló olajfestményét.
A székelykeresztúri Molnár István Múzeum képzőművészeti gyűjteményének darabjai szerencsésen egészítik ki a kiállítás anyagát, a szabadságharc emblematikus alakjának a forradalmár Petőfi Sándornak kultuszát éltető olyan fontos alkotásokkal, mint amilyen Macskássy József szenvedélyes olajkompozíciója, Szotyori Anna bensőséges nőszempontú grafikája, Márkos András köztérre készült szobrának pályázati előtanulmánya és az alkotómunka elmélyültségéről tanúskodó vázlatlapja és végül, de nem utolsó sorban Gy. Szabó Bélának a legendás keresztúri körtefát fokozott érzékenységgel szinte megszemélyesítetten megörökítő szénrajza.
És legvégül ünnepi tárlatunkon mintegy hangulatidézőként múzeumunk gyűjteményéből néhány korabeli tárgyat is kiállítottunk, többek között egy a 1848-49-es szabadságharcban részt vett székelyudvarhelyieket megörökítő fényképet is.