Marx József fotótár

Marx József fotográfus 1914 április 23-án született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, egyetemi tanulmányait pedig Kolozsváron folytatta, de két év után besorozzák katonának. A második világháború során hadifogságba került, és csak 1948-ban térhetett vissza szülővárosába, ahol végleg letelepedett.
A fotográfiát autodidakta módon sajátította el, tehetsége azonban korán megmutatkozott: 1930- tól kezdődően vett részt nemzetközi kiállításokon, 1933-ban pedig megszerezte első nemzetközi díját. Szakmai tevékenysége meghatározó hatást gyakorolt az erdélyi fotóművészetre. 1953-ban az ország első fotóklubja az ő irányítása alatt jött létre Marosvásárhelyen. 1958-tól az Új Élet című lap hivatalos fotóriportere, ebben a szerepben lehetősége volt arra, hogy az országot bejárva minden általa fontosnak tartott témát megörökítsen.
Hat évtizedes pályafutása alatt több mint 1300 kiállításon szerepelt világszerte, mintegy 200 szakmai díjat nyerve. A Romániai Fotóművészek Szövetségének alapító tagja, emellett megnyerte a fotóművészeti világ összes jelentős nemzetközi díját: AFIAP, EFIAP, HonEFIAP. Műfaját tekintve az úgynevezett művészi sajtófotó képviselője volt.
Az életmű legnagyobb, egyben legteljesebb egysége az Haáz Rezső Múzeum birtokában található. A mintegy 27.000 fotónegatívot és diapozitívet tartalmazó gyűjtemény hatvan év folyamatos dokumentációs munkájának eredménye, és a 20. századi Erdély vizuális történetének egyik legszélesebb spektrumú, szakmailag legkoherensebb archívuma.
A gyűjtemény tematikusan több nagy egységre bontható:
- művészi fotók, amelyek hazai és nemzetközi kiállításokon díjazást kaptak
- sajtófotók, amelyek lapokban, folyóiratokban és albumokban jelentek meg
- épített örökség, erdélyi várak, városképi elemek és történeti műemlékek
- néprajzi dokumentáció, amely falusi közösségek szerkezetének és életmódjának változásait követi több évtizeden át
- színházi dokumentáció, amely Marx József hivatalos fotográfusi munkájához kötődik (Marosvásárhelyi és Szatmári Nemzeti Színház, Színművészeti Intézet)

A múzeum törekvése a hagyaték szakszerű őrzése és ennek digitalizálása, azzal a céllal, hogy elérhetővé váljon a közönség számára.