Maszelka János festőművész emlékkiállítása
Erdélyi magyar képzőművész, művelődésszervező
(1929. január 24., Máramarossziget – 2003. december 20., Székelyudvarhely)
1935-ben költözött a családja Székelyudvarhelyre.
Az 1940-es években rajztanfolyamra járt Haáz Ferenc Rezső múzeumalapítóhoz, a gimnáziumban rajztanára Teleky József volt, mindketten ösztönözték a művészi pálya választásában.
A főiskolára Bene József grafikus, könyvművész és festő tehetségkutató körútjának válogatása eredményeként jelentkezett, Kolozsváron.
1949–1955 között végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát, szaktanárai Ciupe Aurel, Nagy Imre, Abodi Nagy Béla, Bene József, Kádár Tibor, Miklóssy Gábor képzőművészek voltak.
1955-ben Székelyudvarhelyre tért vissza, a Gábor Áron Munkásklubban levő műteremben együtt alkotott kortársaival: Kraft Lászlóval, Nagy Györggyel, Orbán Áronnal, Sepsi Lajossal, Székely Józseffel, illetve Rösler Károllyal és Verestóy Árpáddal. A közös műteremben a város képzőművészeti életét megalapozó és fellendítő festők és szobrászok az alkotómunka mellett próbálták felkutatni és segíteni, tanítani a festeni vágyó udvarhelyieket.
1959-1961 között a Tanítóképzőben oktatott művészként. 1962-89 között a városi Művelődési Ház szakirányítója, szakköreinek koordinátora.
1974-1976 között a Gyergyószárhegyi Nemzetközi Alkotótábor igazgatója, több évben is résztvevője volt.
1978-ban megalapította és kapcsolatai révén értékes műgyűjteménnyel gyarapította a székelyudvarhelyi Képtárat.
1978-tól egyik vezetője, szervezője és gyarapítója volt a homoródszentmártoni képzőművészeti alkotótábornak.
Folyamatosan azon dolgozott, hogy a székelyudvarhelyi lakosoknak lehetőségük legyen megismerni az elődök és kortársak alkotásait. Figyelt arra, hogy ne csak a híres művészeket mutassa be, hanem a helyi és a környéken élő alkotókat is csoportos és egyéni kiállításokon való megjelenéssel segítse. A nyolcvanas évek elején heti rendszerességgel képzőművészeti szabadegyetemet működtetett a Művelődési Házban.
Négy évig a helyi múzeumnak is alkalmazottja volt, ez alatt azt az anyagot gondozta, amit ő gyűjtött. A Művelődési Háznak még sok évig nyugdíjasan is besegített plakátok tervezésével, tanácsadással. Nemcsak egyéni művészi pályáját, hanem a közkultúrát is folyamatosan szolgálta.
Több alkalommal szerepelt az udvarhelyi népszínház előadásaiban, díszlettervezőként is dolgozott a helyi népszínház mellett Tompa Miklós, Hunyadi László, Kovács Levente, Visky Árpád megbízásából. Tomcsa Sándor neki írta meg a Gyengék a borok c. egyszereplős színművét.
Képei számos külföldi és hazai magángyűjteményben megtalálhatók.
Tagja volt a Barabás Miklós Céhnek.
Tájképeiből, portréiből szervezett kiállításaival rendszeresen jelen volt a képzőművészeti életben.
Egyéni kiállításai: Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely (1968), Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Szentkeresztbánya, Csíkszereda (1971), Marosvásárhely, Arad (1973), Parajd, Székelyudvarhely (1975), Kolozsvár (1976), Székelyudvarhely, Csíkszereda (1978), Máréfalva (1980), Korond, Homoródszentpál, Csíkszereda (1981), Székelyudvarhely (1984), Székelyudvarhely (1989), Homoródszentmárton (1992), Nagykanizsa, Budapest, Székelyudvarhely (1993), Budapest (1994), Gyöngyös (1996), Budapest (1998), Székelyudvarhely (1999), Székelyudvarhely (2002), Budapest (2004), Székelyudvarhely (2009), Ráckeve (2018), Budapest (2019)
Jelentős csoportos kiállításoknak is résztvevője volt Erdély nagyobb városain kívül Békéscsabán, Székesfehérváron, Budapesten és a svédországi Kristianstadban.
2002-ben a Hargita Megyei Önkormányzat, majd a csíkszeredai Visual Art Galéria is életműdíjjal tüntette ki.
2004-ben post mortem Udvarhelyszék kultúrájáért elismeréssel tüntették ki.
„A Teremtő ad és elvesz. Maszelka János kapott egy életet, amit hittel és hivatástudattal végigjárt, elkötelezett napszámosa volt közösségünknek. Tisztességgel, becsületes munkájával szolgálta az „egy ló, két nyereg” cselekvési képletet.
Alkotói tevékenysége a Nagy Templomhoz, a természethez kötötte, a tisztaság, a jelenségek ezerarcúsága alázatossá tette a nagy teremtmény előtt, és ezt meggyőződéssel szolgálta alkotói pályáján, a kezdetektől a végig. Naponta fejet hajtva a felkínált lehetőségek előtt, hogy ezekből képi igéket teremtsen hitéhez, elvéve, vagy hozzátéve a lélek legbelső szolgálatának hullámhosszán.
Képi üzeneteiben megismerteti a nézőt az őt körülvevő jelenségekkel, felhívja a figyelmét szűk pátriánk sokféleségeire, lelkeket nyugtató szépségeire ebben a felgyorsult időben. A Nagy Templom maradt. A napórát sötét felhő borítja. Megállt az idő, nincs nézelődés, csak emlékezés. A napként ragyogó szellemet és az alkotó lelket visszaszólították. A kép eltűnt, csak egy üres keret maradt a tér és az idő végtelen falán.”
Márton Árpád festőművész
Köszönettel tartozunk az alkotások kölcsönzéséért a Maszelka családnak, székelyudvarhelyi és csíkszeredai magánszemélyeknek, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központnak, Hargita Megye Kulturális Igazgatóságának, Homoródszentmárton Polgármesteri Hivatalnak, a homoródszentmártoni Képtárnak, a Székelyudvarhelyi Művelődési Háznak és a Csíki Székely Múzeumnak.
A kiállítás megvalósítói: Haáz Rezső Múzeum és Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala;
Támogató: Maxoll Kft.
Digitális adattár
Maszelka János alkotásainak digitalizálását a budapesti Néprajzi Múzeum professzionális eszközparkja segítségével valósítjuk meg.
