MEGISMÉTELT PILLANAT
MEGISMÉTELT PILLANAT
Orbán Balázs és Veress Ferenc XIX. századi fotográfiái,
valamint Fekete Zsolt kortárs fényképei
Haáz Rezső Múzeum
2013. február 3 – március 13.
Orbán
Balázs születésének 184-ik évfordulója alkalmából a Haáz Rezső Múzeum
egy kiállítással adózik „legnagyobb székely” emlékének.
A Megismételt pillanat című fotótárlaton Erdély nevezetes építészeti emlékei és természeti
nevezetességei egymással párhuzamba állítva tekinthetők meg Orbán Balázs
és Veress Ferenc XIX. századi fotográfiáin valamint Fekete Zsolt
kortárs fényképein.
Fekete Zsolt marosvásárhelyi fotóművész 1999 és
2012 között ellátogatott az Orbán Balázs és Veress Ferenc által
megörökített helyszínekre, hogy megkeresve gondosan az eredeti képek
készítéséhez szükséges legközelebbi látószöget, napszakot és
fényviszonyokat, újra lefotózza ezeket és az eredeti, korabeli
fotográfiák digitálisan feldolgozott változatával együtt mutathassa be.
Mivel közben a fotográfiában megtörtént az analóg technikáról a
digitálisra való átállás, a művész számos, régebben készült fényképet
újra készített digitális fényképezőgéppel. A képpárok így sok esetben
triptichonokká egészültek ki. A kiállítás így Erdély másfél évszázaddal
ezelőtti és mai, XXI. századi arcát egymással párhuzamba állítva, egy öt
generációra kiterjedő történelmi időt és egy rövidebb, technikai jelen
időt mutat be, miközben minket hatalmába kerít a fotográfiának a tér és
idő viszonyából fakadó sajátságos mágiája.
Kastélyok, templomok,
várak, udvarházak, hegyek völgyek, erdők mezők bukkannak fel a régi és
az új felvételeken, és mindannyiszor akaratlanul is azt fürkésszük mi
változott az idő múlásával? Sok fotó esetében épp a változatlanság a
meghökkentő. A torockószentgyörgyi várrom pont ugyanúgy nézett ki Veress
Ferenc 1870-es években készült felvételén, mint Fekete Zsolt 2003-as és
2007-es fotóján. A képek közti különbség szinte csak a technikában
rejlik. A Székelykőt ábrázoló, 2003-as és 2010-es felvétel szintén
megszólalásig hasonlít Orbán Balázs képéhez, épp csak a házakat fedi
szalma helyett cserép. A kerelőszentpáli Haller kastély képe az elmúlást
ábrázolja megkapóan. Orbán Balázs fotóján, a domb tetején magasodó
épület még virágzó korát éli, míg Fekete Zsolt 2004-es képén már egy
düledező, beszakadt tetejű romként látható.
„Tanulom az elmúlás derűs elfogadását – vallja Fekete Zsolt. A
fizikai utazás során sikerült lefényképeznem az elődeim által
megörökített helyeket és közben végigkísért kiváló szellemiségük is,
amelyből mind a mai napig táplálkozom. Szeretném, ha a kiállítás a
vizuális élményen túl ezt is közvetítené, és a látogatók a termeken
áthaladva, ezt a belső utat is végigjárnák.”
„A legtöbb kép soha
többé nem ismételhető, ez az időről szóló egyik alapvető tapasztalatunk.
Az emberek elmozdulnak vagy eltűnnek, a fények változnak, a hely
átalakul, az emlékezet csorbul. És mégis megmarad valami” – írja Vida
Gábor Fekete Zsolt 2010-ben megjelent Az idő fényképe című albumának előszavában. „Meglepő, hogy a képpárokon nem minden esetben az enyészet által válik
láthatóvá az idő. Egyes tájfotókon mintha megpihenne, képi
mozdulatlansága megdöbbent, máshol felújít, frissre meszeli a templomot
(Aranyosgerend) fákat ültet (Csíksomlyó)” – mondja Fekete Zsolt,
akinek képei a ma emberének Orbán Balázs és Veress Ferenc felvilágosult,
humanista, európai szellemiségét közvetítik.
A kiállítás nagyobb
részében a régi és az új képek egymás mellett kavarognak. Szemben a
kiállítás egyik kompozíciójával, itt a szigorú kronológia helyett a múlt
és a jelen vegyes egymás mellé rendezésével szembesülve elveszítjük
időérzékünket, nem tudjuk, mi a régi, mi az új. Szinte nem is releváns,
hogy a Kirulyfürdőnél járó kedves anyával és csemetéjével Orbán Balázs
találkozott-e 1867-ben, vagy Fekete Zsolt 2006-ban. Ahogy a kiállító
fogalmaz: „Az ismétlésből adódó formai kötöttségek ellenére próbáltam
olyan fényképeket készíteni, amelyek önmagukban is hordozzák azt a
különleges képi nyelvet, amely a vizuális művészetekben csak a fényképre
jellemző. Ezt az ismételt és ismétlő közötti párbeszéd csak fokozza.”
A
kiállításnak a hely szellemiségéből fakadó kivételességét, a tárlókban
kiállított eredeti Orbán Balázs fotográfiák, metszetek és szabadkézi
rajzok is hangsúlyozzák.