MINDENT ISTEN NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE

Jezsuiták Erdélyben

„Omnia ad maiorem Dei gloriam! Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” hangzik a Jézus Társaság jelmondata már öt évszázada. 1521-ben, a zord baszk hegyek között álló Loyola várában, egy sebesült fiatal nemes úr, Iñigo Lopez, hosszas lelki őrlődés után Istennek ajánlotta életét. Megtérése nem csupán saját életében hozott fordulópontot, hanem elindította őt azon az úton, amely a jezsuita rend 1540-es megalapításához vezetett. A Jézus Krisztust példaképként maga elé állító Társaság sok szempontból eltért a hagyományos szerzetesrendektől. Örök engedelmességet fogadva a Szentatyának, térítő missziókat indítottak a világ minden tájára, iskolákat, kórházakat alapítottak, lelkigondoztak, tanítottak szegényeket és gazdagokat, keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt. A Jézus Társaság kisebb-nagyobb megszakításokkal a 16. század végétől Erdélyben is jelen volt, gazdagítva a magyar szellemi örökséget. Városunkban 1593-ban kisgimnáziumot (a mai Tamási Áron Gimnázium elődjét), majd a 17. században rendházat alapítottak. A rend tevékenysége és széles körű eredményei azonban túlmutatnak az egyházi kereteken. Az évszázadok alatt olyan tudományos, kulturális és humanitárius tevékenységet fejtett ki, amely ma az emberiség közös szellemi és anyagi örökségének része.