MÚLTUNK EMLÉKEI A LEVEGŐBŐL

MÚLTUNK EMLÉKEI A LEVEGÕBÕL

- régészeti légifényképezés Udvarhelyszéken -

 A régészeti célú légifényképezés módszerei az I. világháború repüléseinek gyakorlati megfigyelései alapján bontakoztak ki. A régi korok letűnt emlékei iránt érdeklődő pilóták észrevették, hogy a magasból olyan történelmi objektumok maradványai fedezhetők fel, amelyek a földfelszínen haladva nem láthatóak, és a madárperspektíva nagyobb összefüggések felismerését is lehetővé teszi.

A következő évtizedek folyamán tovább fejlődött a módszer és létrejött az archeológiai lelőhely-felderítés speciális tudományága, a régészeti célú légifényképezés. Az elpusztult, föld alá került történelmi emlékek fizikai tulajdonságai általában hatást gyakorolnak a növényzetre. A betemetett falak fölött a növények színezete – a gyengébb vízháztartás miatt – világosabb lesz, mint a környezeté (negatív jelek), míg a betöltődött árkok, gödrök és más földbe ásott objektumok (temetkezések) feldúsult szerves-anyag tartalma a növényzet színének elsötétedésével jár (pozitív jelek). A télidőben végzett légifényképezés az erdővel fedett területek felderítésében játszik fontos szerepet, illetve a földfelszín fölé ma már alig magasló épített emlékek (falak, földsáncok) maradványainak azonosításában (az objektum árnyéka a fehér hóban azonnal szembeötlik). Friss, vékonyabb hótakaró esetében a betöltődött régészeti objektumok földjében élő mikroorganizmusok által leadott hő okozta olvadás hatására kirajzolódhat a jelenségek formája.

A Nyugat-Európában évtizedeken át nagy hatékonysággal alkalmazott régészeti légifényképezés néhány éve Európa keleti felében, így Erdélyben is egyre szélesebb körű felhasználásnak örvend a szakemberek körében. Alkalmazásának megvannak a korlátai, pl. a földművelés alól kivont, „elvadult” területek növényzete kevésbé jelzi a föld alatti emlékeket, mint a gabonaföldek, nagyon csapadékos időszakban pedig nem érdemes fényképezni, hisz a növényzet vízellátottsága kiegyenlítődik, és nem reagál a felszín alatt rejtőző jelenségekre.

Udvarhelyszéken főként a római limes őrtornyainak a felderítésében alkalmazták a módszert, valamint a középkori várak, földsáncok és templomok kutatásában végeztünk felderítő jellegű repüléseket, mindeközben felfigyelve más jelenségekre is (pl. világháborús lövészárkok). A módszert jó eredménnyel és hatékonysággal alkalmaztuk a székelyföldi ún. hosszúsáncok kutatásában és a középkori várak környezetének felderítésében.

Legutóbb – szintén kísérleti jelleggel – az Udvarhelyszéken található több tucat ’őr’, ’les”, ’vigyázó’ típusú helynevekkel jelölt pontokon fényképeztük, arra keresve a választ, hogy a székelység önvédelmi rendszerének e helyszínein állhattak-e valamilyen mesterséges építmények. A fényképfelvételek kiértékelése és a hitelesítő terepbejárások elkezdése után előzetes eredményeink azt mutatják, hogy a homoródújfalvi Õrhegy kimagasló pontján látható világháborús lövészárkoknak előzményük is van, mely a felszíni terepforma alapján egy elpusztult – fából épült – őrtorony maradványait sejteti. A helyszínen a késő középkorban vagy a fejedelemség korában épült őrtorony paramétereiben hasonlíthatott a mai magaslatokra épülő kilátókra.

A légifényképezés költségeit a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete és az RMDSZ támogatta.

Sófalvi András

Földsánc részlete az Illyésmező fölötti Csere-tetőn	A bekecsi kápolna maradványait jelző terepidomok	Az „Ördög útja” a zetelaki lázon
Római burgus maradványa Homoródfürdőn	Firtos vára	Budvár sáncai
Homoródújfalu – Õrhegy, katonai objektumok	Székelydobó – Leshegy, kilátó	A Kakasbarázda a Rika-erdőben