Múzeumtörténet

A székelyudvarhelyi múzeum történetét a XVIII. század második felétől követhetjük nyomon. Egyike Erdély legrégebbi hasonló jellegű intézményeinek. Kezdetei egyidősek a nagyenyedi református kollégium mellett kialakult könyvtárral, szertárakkal és az ebből kivált múzeummal, ahol elsőként Benkő Ferenc (aki előzőleg a helyi ref. kollégium professzora volt) leltározta fel a ritkaságok gyűjteményét (Raritarum et Naturalia Museum) 1796-ban.
A református kollégium gyűjteménye.

Gróf Bethlen János (1613-1678) történetíró, kancellár, Alsófehér vármegye főispánja és udvarhelyszéki főkapitány 1670. március 15-én kelt alapító levelével adományozott 1000 forinttal a székelyudvarhelyi alsó fokú (triviális) iskolát középfokú rangra emelte. Az újonnan alapított református iskola bekapcsolódott a polgári jellegű művelődési fejlődésbe.
"Az erdélyi protestáns iskolákban erőteljesen hatott a tudományok végső eredményeinek összefoglalására, a kötetlenebb vallásosság igényével fellépő és demokratikus egyházkormányzat érvényesülését követelő puritanizmus; a modern racionalizmus előfutára, a kartezianizmus, valamint a sajátos teológiai racionalizmust kialakító coccejanizmus, amely támad mindenféle skolasztikus értelmezést." (írja Hermann Gusztáv).
Legtöbb tanára németországi és hollandiai egyetemeken tanult. Szathmári Pap János (1685-1689) Descartes tanítását fogadta el. Szigethi Gyula György (1712-1720), kinek "Járt elméje azon is, hogy /a magyar nyelvet/ pallérozgatnók s a sok szükségtelen diakizálást is hánynók ki belőle" (Hermányi Dienes József), "holmi borjúkat is anatomizál vala", és a nap járásával kapcsolatos ismereteket is tanította. Kováts József (1763-1767) egyenesen Párizsból jött haza elfoglalni a professzorságot, Bázelben tanítványa volt Daniel Bernoullinak, aki a fizikát kísérletek bemutatásával adta elő. Kis Gergely (1768-1787) a régi faépület helyett felépíti a kollégium emeletes kő- és téglaépületét, amely 1772-ben lett kész. Benkő József (1787-1789) a század jelentős történésze és botanikusa. Szigethi Gyula Mihály (1797-1823) megírja a város és a kollégium történetét, drámaíró, 1801-ben "játszó szint" létesített.
Az iskola kezdeteitől tanítottak aritmetikát, 1751-ben bevezették a történelem és a természettudományok, majd a földrajz, fizika és vegytan tanítását is. A humán tárgyak oktatása során egyre több könyvre volt szükség, a természettudományok oktatásában egyre nagyobb szerepet töltöttek be a "szemléltető eszközök".
A könyvtár legrégebbi leltára 1701-ből maradt fent, az állomány ekkor még elfért egy nagy és egy kisebb ládában. Az egyre gyarapodó gyűjtemények első fennmaradt összeírását 1797-ben készítette el Zilahi Sebes János (1789-1803), amelyet professzortársa, Szigethi Gyula Mihály egészített ki: RECTORALE PROTOCOLUM BIBLIOTHECAE GYMNASII REFORM. SZ. UDVARHELYIENSIS INSERVIENS VONNOTANDIS. A gyűjtemény azonban korábban keletkezett, erre utal egy, az aranypénzekre vonatkozó bejegyzés: "Az itten előszámlálandó Numismákból még 1772-k esztendőben Mlgos Grof Torotzkai Sz. Györgyi Torotzkai Susánna Asszony, n. Grof Camerarius Boros Jenöi Székely László úr özvegye küldött Gymnasiumunknak 10 darab arany, 5 ezüst és 57 darab on és réz monétákot, melyekről két levele vagyon a tisztelt Grofnénak a Gymn. ládájában, de nintsenek Sygnificalva, hogy melyek voltak azok."
A XVIII. század végén készült protokollúm alapján meggyőződhetünk arról, hogy ekkorra már lerakták a régiségtár, a numizmatikai gyűjtemény, a fizikai-természetrajzi szertár és ásványtár alapjait. Az öt fejezetre osztott protokollúm két első része a könyvtár, a harmadik fejezete a fizikai, matematikai és mechanikai szertár, a negyedik az éremtár, az ötödik a könyvtár berendezési tárgyait klenódiumokat, címereket, a természetrajzi és régiséggyűjteményt veszi számba. A numizmatikai gyűjtemény 13 arany, 187 ezüst és 127 nem nemesfém érmét foglal magába. "A következő ezüst monétákot a legátusok által gyűlt pénzből vettem ki s tettem bé pro memoria a monétás ládába A(nn)o 1797. la 7bris J:S:Z." - jegyzi be Zilahi Sebes János 1797. szeptember 1-én, amikor 8 db. XVIII. századi érmet leltározott be, majd alább így folytatja: "Ezen numerus alatt lévő két numizmátskát hozta dominus Stephanis Kandó Magyar országi legátiójából". A székelydályai Kandó István nevét a réz érmek felsorolásánál is megemlíti a leltárkészítő. Ezekből is megtudhatjuk, hogy a kollégium diákjai már ekkor is hozzájárultak a gyűjtemények gyarapodásához.
Háborús időkben - így az 1848-as forradalom és szabadságharc utáni években - elsősorban az éremtár volt veszélyben: "1850 júliusának 20-án a levéltár melletti szoba katonai rakhelynek elvétetvén, minden éjjel katona őr volt a mellett és a levéltár mellett is; a levéltár lakatját július 20-án épnek találtuk; a mikor augusztus 20-án a levéltárba be akartam menni a lakat felbontva volt. A levéltárba az ideiglenes büntetőbíróság jelenlétében bémenvén, ott a pénzt mind ellopva találtuk. A bíróság kikérdezett engem és Illés Ferenc seniort, de katona után nem volt nyomozás" - jegyzi be az aranypénzek leltára után Szabó György rektor, hasonló bejegyzés követi az ezüstérmek jegyzékét is. Az ismeretlen tolvajok a kevésbé értékes pénzeket sem kímélték: "A réz ércek is mind ellopattak" - jegyzi meg lakonikusan az iskola rektora.
Azonban az éremtár csakhamar újra gyarapodásnak indult, továbbra is adományok útján: "Újabb időben t.i. 1854-ben ajándékozott tekintetes Török Ferenc úr Tibódból ezüst érmeket. Török Ferenc úr tibódi udvarán egy egész fazék római ezüst pénzt kapott, melyek Marcus Aurelius Antoninusig jönnek le." A 10 db római ezüstöt más, nagyobb adományok is követték. 1862-ben Zathureczky Károly adományozott 29 érmet, majd 1868, december 2-án Nagykedei Fekete Sámuel összesen 35 arany, 330 ezüst és 41 db rézérmet adományoz. "Ezen lajstromba lesorolt pénzeket és érméket két csinos készületű, bársonyozott, záros ládába behelyezve, kedves anyósommal, özvegy Kendi Ferencnével és hitvesemmel, Kendi Kándidával, mint akik több nevezetes darabokkal segítettek, egyetértőleg, örömmel és örök tulajdonjoggal ajándékozom a nemes Székelyföld fiainak általánosan, különösen pedig a Székelyudvarhelyi ev. ref. Collégyomnak, megőrzés és a történelem mezejéni mívelődés végett. Adja Isten, hogy mások is hasonló áldozatokra buzdulva, jelen gyűjtemény idővel egy Székely Múzeummá nője ki magát" - fejezi ki akaratát az adományozó a gyűjteményt kísérő nyomtatott leltárában.
A nagyon jól összeállított gyűjteményben római köztársaság- és császárkori, ógörög, középkori magyar érmék - Szent István korától kezdődően - mellett találunk bizánci aranyakat és nagyon ritka Koson-aranyakból is 10 darabot. Annak ellenére, hogy a gyűjteményt később is megkárosították (történetében hátra van még két világháború), az érmek döntő többsége ma is a múzeum tulajdonában van.
Ugyancsak a múzeum tulajdonában található az 1797-es leltárban a berendezési tárgyak között lajstromba vett vasalt tölgyfaláda is. ("Egy láda, melly két koltssal jár, melly a Théka pénzes ládája.") Fennmaradt még a klenódiumok rendjén elsőnek felsorolt cimer:"Egy ezüst tábla a falba rakva, körül márvány kőbe foglalva, melybe vagyon vésve néhai idősebb B. Daniel István úrnak tzimere, ki született 1684, holt meg 1774."
A következő fejezetben felsorolt címerek közül is leltárunkban van két darab. Az utolsó részben vannak felsorolva a természet és mesterségek "csodái", valamint a természeti ritkaságok, összesen 858 darab. Ebben a fegyverek ("Egy pánczél vagy vas ing", "Egy pais"), mestermunkák ("Varrás nélkül való ing", "egy pár kitsin patkos csizma"), kövületek ("petrificalodott fa", "petrificalodott fa levél"), természeti ritkaságok ("Egy nagy tengeri csiga") mellett kuriózumok is nagy számban előfordultak ("Egy Básta és Mihály Vajda idejebeli lapos vas, olyan ekébe való, melyet a marha szűke miatt emberek vontak, melyet a Hévízi csonka várban találván, ajándékozott Thécanak Titt. Huszár Gábor uram A.1791.", "Egy nyoltz lábú malatz", vagy a később bejegyzett "Az Attila kardja"). Itt került bejegyzésre egy értékes kőzetgyűjtemény is:"T. Prof. Szigethi Mihály úr ezen következendő 331 darab Stufákat a B. Theca számára 60 - hatvan forintokban által engedte".
     Új színnel gyarapította a kollégium gyűjteményét bögözi Solymossy Endre, aki 1881-ben lett az iskola tanára. A történelem és földrajz tanítása, jelentős közéleti tevékenysége mellett a kollégiumi kép-, érem- és régiségtár őre is. Még a kollégiumhoz való helyezése évében új leltárkönyvet nyitott. (1215 ltsz.) Gyűjtőmunkája és saját ásatásai révén lerakta a régészeti gyűjtemény alapjait. Gyűjteményének legtöbb darabja ma is megtalálható a múzeumban.