Női dísznyereg restaurálására

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiumának anyagi támogatása révén teljesítette a 505103/00322 számú pályázati azonosítóval ellátott nyertes pályázat kötelezettségeit, és sikerrel bonyolította le a „Női dísznyereg restaurálására” címmel benyújtott pályázatba megfogalmazott célokat.
A Haáz Rezső Múzeum tulajdonát képező női nyereg konzerválására-restaurálására 2025 nyarán került sor. A gazdagon díszített nyereg egykori tulajdonosa, datálása ismeretlen. Felépítése, készítéstechnikája és anyaghasználata alapján azonban valószínűsíthető, hogy a 19. század második fele után készülhetett. Az igényes, virágornamentikával gazdagon díszített nyereg feltételezhetően egy magas rangú hölgy használatában állhatott. A nyereg konzerválásának célja a károsodások kezelése volt a tárgy jövőbeli megőrzéséhez, a restaurálás pedig a nyereg esztétikai képének egységét hivatott helyreállítani. A konzerválás- restaurálás eredményeképp, a tisztítással és kiegészítésekkel, a nyereg alkalmassá vált kiállításra is

• A nyereg adatai
A tárgy megnevezése: dámanyereg
Datálása: ismeretlen, feltehetően a 19. sz. második fele után készülhetett
Készítője és készítési helye: ismeretlen
A tárgy anyagai: fa nyeregdeszkák és nyeregvillák, a villákat megerősítő vaspántok, vászon, bársony, len varrócérna, növényi cserzésű marha-és kecskebőr, timsós cserzésű, fehér színű bőr, kovácsoltvas szegek
Mérete: 55 cm (h) x 44 cm (ma) x 37 cm (sz)
Leltári szám: V. 241

• A nyereg leírása
Az aszimmetrikus formájú nyereg a történeti női nyergek felépítését követi, kényelmes, széles ülésrésszel és három szarvval ellátott (két kápaszarvval/gombbal és egy ugratószarvval), melyek elősegítik a lovas számára a könnyebb irányítást és stabil oldalvást ülést a lovon. A nyereg első és hátsó kápából, két kápaszarvból és egy lefelé hajló ugratószarvból, nyeregdeszkákból és nyeregvillákból, nyeregszárnyakból, nyeregpárnából, nyeregtáskából, hajlós kulcsokból, hevederekből épül fel. A nyereg baloldalas kiképzésű. A bal oldali nyeregszárnyat, ahol eredetileg a kengyelszíj és kengyel is helyet kapott, utólag levágták, kinézetele csupán feltételezhető. Az analógiákból kiindulva, a bal oldali nyeregszárny nagyobb lehetett, mivel ez arra is szolgált, hogy a lovas lába ne érhessen a ló szőréhez.
A nyerget a nyeregszárnyakon, az ülésszegélyen és a kapaszkodó szarvakon sötét vöröses-barna színű bőr fedi, míg az ülésrészt fehér színű bőrrel borították. A bőrfelületeket domborított növényi ornamentikával díszítették, a minták körvonalait varrással hangsúlyozták. A díszítés szabad vonalvezetésű, változó leveles-virágos mintát képezve. A nyerget bal oldalt egy kis fedeles nyeregtáskával látták el, melyet bársonnyal béleltek. A táska fedelét szintén bőrdomborítással díszítették. A bőrfelületek rögzítésére, a ragasztáson, varráson túl, kovácsoltvas szegeket is használtak. A nyerget hajlós kulcsokkal látták el a szügyelő becsatolásához. A nyeregdeszkák és nyeregvillák fából készültek, melyeket vászonnal borítottak. A nyeregvillákat két, fekete bevonattal ellátott vaspánttal erősítették meg a belső (ló háta felőli) oldalon, míg kívül kecskebőrrel borították.

• Történeti adatok
A Haáz Rezső Múzeum gyűjteményében őrzött női nyereg történetéről nem ismertek adatok, egy korábbi leltárkönyv bejegyzésén kívül, mely a nyerget Bornemissza Anna (1630-1688) erdélyi fejedelemasszonynak tulajdonítja. A nyereg formájából, kiképzéséből kiindulva azonban, valószínűsíthető a későbbi, 19. század második fele utáni készítés. A második szarv (lefelé hajló) megjelenése a női nyergeken Jules Charles Pellier francia lovasoktatóhoz köthető, aki 1830-as években újította ily módon a nyeregfelépítést, ezáltal biztosítva a lovas bal lábának stabil helyzetét és magával hozva az ugratás lehetőségét is. A történeti analógiák közül említésre méltó a bécsi Naturhistorisches Museum-ban őrzött Sissi-nyereg (1855 körül készült), mellyel formájában, anyaghasználatában és díszítésében sok hasonlóságot mutat ez a nyereg. Itt megfigyelhető az úgynevezett papucskengyel alkalmazása, ami a 18-19. században gyakori adaléka volt a női nyergeknek. Elképzelhető, hogy a tárgyalt nyereg kengyelének is lehetett ilyen kiegészítője.

• Anyaghasználat és készítéstechnikai bemutatás
A dámanyereg váza fából készült, két vaspánttal megerősítve. A vaspántokat fekete bevonattal látták el. A nyeregdeszkákat vászonnal (len vagy kender) vonták be. A nyeregpárnát, nyeregszárnyakat, a kápaszarvakat és az ugratószarvat bőrrel borították. A bőrborítást több darabból varrták össze. A növényi mintát domborították, majd alápárnázták. A párna tömőanyagát vászonnal borították, majd a minták kontúrjai mentén varrással rögzítették a vásznon keresztül a bőrhöz. A nagyobb kényelem érdekében a bőrszárnyakat és ülésrészt kipárnázták, melyhez lenvászonba varrt állati és növényi eredetű tömőanyagot használtak (feltehetően disznószőrt és kendert). Az ülésbőr fehér színű, timsós cserzésű bőrből készült, a nyeregszárnyakhoz, a szíjjakhoz és a szarvakhoz pedig növényi cserzésű, feltehetően vassóval színezett marhabőrt használtak. A nyeregtáskát bársonnyal bélelt, növényi cserzésű, világos vöröses-barna kecskebőrből készítették, ahogy az első nyeregvilla borítását is. A bőr rögzítését ragasztással, varrással és kovácsoltvas szeges rögzítéssel oldották meg. Ragasztóanyagul nagy valószínűséggel enyv szolgált, míg varrócérnául lenfonalat használtak. Az ülésbőr barkarajzolata nem volt tanulmányozható, azonosítható. Szokás volt ülésbőrnek szarvasbőrt is használni, mert az kevésbé csúszós felületű.

• A nyereg állapotfelmérése
A nyereg elsősorban használatból adódó károsodásokat, kopásokat mutat, felületén az idők során kosz- és szennyrétegek rakódtak le. A baloldali bőrfülből egy jókora darabot utólag levágtak, a kengyellel együtt. A vágás mentén a tömőanyagot összefogó lenvászon elszakadt, hiányos lett.
A többi bőrfelületen is észlelhetők voltak kisebb-nagyobb, szakadások, hiányok. A vászonborítás a nyeregdeszkákon kisebb hiányokat mutat, felületén különböző, ismeretlen eredetű foltok keletkeztek. Néhány helyen, a fa nyeregdeszkákon, nyeregvillákon rovarrágás nyomai is láthatóak, kirepülő nyílások formájában, melyek a fára helyezett rétegeken, vásznon és bőrön, is áthatoltak. A bőrfelületek helyenként veszítettek nedvességtartalmukból és merevvé váltak, deformálódtak. A vastag marhabőrszíjjak is merevebbé váltak, felületük megtöredezett.
Az első fa nyeregvilla két vége eltörött, hiányossá vált a vászon és bőrborítással együtt. A károsodást a vas alátámasztó pánt végeinek deformációja okozta, mely a nagy feszültség miatt töréshez vezetett. A vaspánt felületén a fekete bevonat helyenként lekopott, a szabadon maradt vas felületek korrodálódtak. Az első kápa alatt, a baloldali bőrfül tövénél utólagos szegek találhatók.

• A konzerválási-restaurálási terv
A nyereg összetett tárgy, melyet egységében, szétbontás nélkül ajánlott konzerválni-restaurálni, figyelve az összetevők különbözőségére és védelmére a kezelés során. A fa váz jó megtartású, a rovarrágás benne nem aktív, ezért nem indokolt az ilyen irányú beavatkozás. A szakadt, hiányos bőrfelületeket szükséges megerősíteni, kiegészíteni a további károsodások elkerülése érdekében. A megcsonkított bal oldali bőrfül esetében viszont a kiegészítés nem megalapozott az eredeti forma, kiképzés ismeretének hiányában. Itt csupán a vágott bőrszélek alátámasztása, rögzítése a cél a további sérülések megakadolyázására és egyben a tárgy esztétikájának javítására.
A konzerválás-restaurálás előkészítését anyagvizsgálatok előzték meg a megfelelő kezelés kiválasztásához.
Anyagvizsgálatok
A bőrborítás a szőrtüszők mérete és elrendeződése alapján (barkarajz) marha-és kecskebőr. A bőr kémhatása pH 5-ös, megfelelő (a mérés Merck finomskálás indikátorpapírral történt). A bőr ragasztóanyagát az ugratószarv esetében lehetett vizsgálni, itt a bőrt közvetlenül a fémre ragasztották, enyvvel (sárgás, nyúlós állagú, hideg vízre duzzadó, meleg vízben oldódó). A bőr rögzítésére és díszítésére használt varrófonal anyaga len. A vízre érzékeny növényi és timsós cserzésű bőrök kezeléséhez tisztítási próbák történtek a bőr sötétedésének, foltosodásának, kiszárításának elkerülése érdekében. A növényi cserzésű bőrnél a csökkentett víztartalmú, alkoholos tisztítókeverék volt a legmegfelelőbb, míg a tímsós cserzésű, fehér színű ülésbőrön csupán a foltbenzines pakolás bizonyult eredményesnek.
A tervezett lépések
Az állapotfelmérés és anyagvizsgálatok alapján az alábbi konzerválási-restaurálási lépések voltak javasoltak:
- a nyereg száraz tisztítása, portalanítása porszívó, puha ecset és latex szivacs használatával
- a fémpántok korroziójának eltávolítása, a vas passziválása, felületvédelme és az utólagos, zavaró vasszegek és drótok eltávolítása
- a sérült fahordozó töréseinek megerősítése ragasztással
- a bőrfelületek kíméletes nedves, oldószeres tisztítása, párásítása a tisztítási próbáknak megfelelően
- a hiányzó kisebb bőrfelületek kiegészítése. A jobb oldali, nagyobb bőrhiány esetében csupán a bőr szakadásszéleinek a rögzítése a cél a további károsodások elkerülése érdekében. A hiányzó nagykiterjedésű bőrfül kiegészítése, rekonstrukciója a díszítésminta ismeretének hiányában nem javasolt
- a nyereg számára alátámasztó posztamens és savmentes védődoboz készítése a megfelelő, biztonságos mozgatás és tárolás érdekében.

• A konzerválás-restaurálás lépései
1. Száraz tisztítás: porszívó, porecset, latex szivacs, az ép barkájú részeken vinyl radír használatával történt. A makacsabb, vastagabb szennyeződések, lerakódások eltávolítása szikével valósult meg.
2. A fémpántok tisztítása: a korróziós rétegek fellazítása komplexképző (EDTA dinátrium-só vizes oldata) és metilcellulóz sűrű pasztájával történt, majd a fellazult rétegek eltávolítása szike segítségével. A kezelés során a bőrrészek védelme polietilén fóliás kimaszkolással volt lehetséges. A felületek zsírtalanítására vizes-alkoholos, illetve foltbenzines áttörlés szolgált. A megtisztított fémrészek oxidációjának megelőzése érdekében az érintett felületek 10%-os csersav oldatos passziválást kaptak, majd felületvédelemként Paraloid B 67 4%-os nitrohígítós oldatos bevonatot.
3. A fa hordozó kezelése: a fa nyeregvilla töréseinek ragasztása D3 poli(vinil)-acetát ragasztóval történt.
4. A bőrfelületek nedves tisztítása: a növényi cserzésű, barna színű bőrrészek tisztítása vattatamponos áttörléssel, az alábbi tisztítókeverékkel történt: 15 ml pataolaj, 40 ml foltbenzin, 40 ml izopropil-alkohol, 1 g zsíralkohol-szulfát (felületaktív anyag), 15 ml desztillált víz. A fehér ülésbőr esetében a felületre foltbenzinnel átitatott fürészporos pakolás került, polietilén fóliával letakarva. Két óra várakozás után, a fóliát eltávolítva, fokozatosan száradt ki a pakolás és a bőrfelület is, ezzel elkerülve a bőr túlzott kiszáradását, merevvé válását. A maradék fürészpor eltávolítása porszívóval történt.
5. A bőr párásítása, formára igazítása: a merevvé vált bőrszíjjak és a jobb nyeregszárny alsó, deformálódott, merev részének esetében kíméletes, helyi párásítás, puhítás és szárítás történt. A bőrfelületre első rétegként száraz szívópapír került, melyre következett a nedves szívópapír réteg, végül a polietilén fólia. Erre a rétegelésre azért volt szükség, hogy a vízpára fokozatosan, kíméletesen fejthesse ki hatását. Alátámasztásként és a formára igazítás céljából a párásított bőrfelületek két oldalról szürkelemez csíkok közé préselve maradtak a bőr kiszáradásáig. A szürkelemezek rögzítésére erős csipeszek szolgáltak.
6. A sérült bőrrészek javítása, kiegészítése: a szakadások ragasztásához sűrű rizskeményítő szolgált, az erősebb ragasztóanyagot igénylő helyeken pedig nyúlbőrenyv. Az alátámasztás és kiegészítés megfelelő színűre színezett, azonos fajtájú bőrrel történt. A kiegészítő bőrök színezése CIBA IRGADERM fémkomplex színezékkel valósult meg. Egy kiegészítés esetében a virágmintát is rekonstruálni kellett, ez az eredeti készítéstechnikának megfelelően, kéttűs varrással, lencérnával történt. A len cérna színezésére Solophenyl Braun RL CIBA- GEIGY direkt színezék szolgált. A ragasztott felületek rögzítését a ragasztás alatt szürkelemezek és erős csipeszek segítették.
7. Alátámasztás, védődoboz: a nyereg számára a jobb szemlélhetőség érdekében polikarbonát lapból alátámasztó doboz készült és a szállításra alkalmas faláda.

• Összegzés
A nyereg a kezelések eredményeképp szépen megtisztult, esztétikai képe nagy mértékben javult. A károsító szennyeződések, korróziós termékek eltávolításával, a szakadások megerősítésével és a merev részek puhításával a tárgy állapotán sikerült javítani, és ezáltal a nyerget megőrizni a jövő szemlélői, kutatói számára.

• Tárolási javaslatok
A nyerget közvetlen napfénytől mentes, száraz és jól szellőző helyen javasolt tárolni, viszonylag stabil hőmérsékletű és relatív páratartalmú térben (T 18-22 °C, RH 45-55%).

• A restaurálást végezte
András-Tövissi Júlia, restaurátor
PLANT STUDIO Kft.

A nyereg fényképes dokumentációja