Orbán Balázs – Utazás Keleten
Orbán Balázs elődeinek 19. századi regényes története azzal indult, hogy a török szultán, tizenkét bányamérnököt szerződtetett Selmecbányáról. Az önként jelentkezett ifjú szakemberek között volt Orbán Balázs anyai nagyapja, Knechtel János is, aki később a törökországi kincstári bányák főfelügyelője lett. Társaival együtt ő tárta fel a törökországi bányák tekintélyes részét.
A nagyreményű ifjú Konstantinápolyban feleségül vette Foresti Máriát, egy dúsgazdag görög család egyetlen leányát. Ebből a házasságból született Knechtel Eugenia, Orbán Balázs édesanyja. Idővel Knechtel Jánosban felébredt a hazatérés vágya. Megpróbálta feleségét rávenni, hogy adják el vagyonukat és költözzenek Magyarországra, de az asszony hallani sem akart erről. Itt következett a meglepő fordulat: az apa a kislányával, titokban, Konstantinápolyban hajóra szállt és Magyarországra utazott, majd Kassán nevelőintézetbe adta lányát. Ő maga visszaindult Konstantinápolyba, hogy feleségét is magával hozza. A sors azonban másként döntött: a hajó elsüllyedt, Knechtel János a tengerben lelte halálát. Az asszony, az osztrák követség segítségével sikertelenül nyomozott férje és lánya után. A félárván maradt Eugénia anyagi támogatás nélkül maradt Kassán.
Megjelent az "őrangyal", báró lengyelfalvi Orbán Pál őrnagy hitvese, gróf Dessewffy Klára személyében. A grófnő három lánya nevelkedett a kassai intézetben. Mikor értesült az árván maradt görög-magyar kislány sorsáról, megszánta, magához vette, és lányaival együtt neveltette. A feltűnő szépségű Knechtel Eugénia így találkozott az Orbán családnak a napóleoni háborúkat megjárt fiával, a délceg huszárkapitánnyal, Orbán Jánossal.
A tekintélyes korkülönbség ellenére szerelem, házasság követte egymást. Öt gyerek született. A második volt Orbán Balázs, aki 1829. február 3-án látta meg a napvilágot az udvarhelyszéki Lengyelfalván.
A Konstantinápolyban élő édesanya évek múlva kapott csak hírt lányáról. Ekkor egy viszontagságos utazás után meglátogatta őt a lengyelfalvi Orbán kúriában. A nagymamának sikerült rábeszélnie leányát, hogy családostól költözzenek Konstantinápolyba. A nagymama előre utazott, az Orbán család pedig 1846 tavaszán indult utána.
A sors azonban ismét közbeszólt. Galacon értesültek egy hajóskapitánytól, hogy Foresti Mária hirtelen meghalt. A hír hallatára a szülők vissza akartak térni, de végül engedtek gyermekeik kívánságának és tovább utaztak. Időközben a nagymama vagyonára a helyi muzulmán vallási vezetők rátették a kezüket. Az Orbán család pert indított a vagyon visszaszerzésére, amely tizenkét évig tartott. A sok kiadás ellenére az örökségnek csak egy részét kapták vissza. A per a szülőket Konstantinápolyhoz kötötte, ezért a fiatal Orbán Balázs megragadta az alkalmat, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát, és bejárta az ókori közel kelet világának néhány helyszínét. Látta Konstantinápoly márványpalotáit, Jeruzsálem kegyhelyeit, az egyiptomi piramisokat. Kószált a görög szigetvilágban, bejárta Marathon mezejét, a Thermopülai szorost és az athéni Akropoliszt. Az ekkor készített feljegyzéseiből írta később a hatkötetes "Utazás Keleten" című munkáját.
