PLAKÁTOK

Hodgyai István színházi plakátkiállítása
2018. november 29. – 2019. január 13.

A plakát a polgári fejlődés terméke, a nagyvárosi életforma része. A 19. század második felében terjedt el, amikor a nyomdatechnika alkalmassá vált nagy mennyiségű és nagyméretű falragaszok előállítására, amely grafikai és tipográfiai elemek felhasználásával készült. Elsősorban litográfiával sokszorosítottak, ez volt a legolcsóbb és legegyszerűbb eljárás. Ezek a 19. századi alkotások inkább voltak rajzok, mint a mai értelemben vett plakátok. Kezdetben az akadémizmus szellemében művelték, de hamar kialakult a plakátművészet önálló kifejezésmódja. Azok a plakátötletek, amelyek nagy általánosságban a mai alkotásokra is jellemzők, a két világháború között, illetve a második világháború után születtek olyan plakátnagyhatalmakban, mint Lengyelország, Japán, az Amerikai Egyesült Államok vagy Franciaország. Mindezek közül máig a lengyel plakátművészet a leghatásosabb. A lengyel plakátok nagyon erősek, a francia és japán alkotások sokkal esztétizálóbbak.

A plakát mint műfaj, mára már a vizuális kommunikáció klasszikus alapformájává vált. Témájuk szerint a legfontosabbak a kereskedelmi, a politikai és a kulturális plakátok. A kulturális plakátok tervezői mindig nagyobb szabadságot élveztek, mint a klasszikus reklámplakátok készítői.

A vizuális ingerek versenyében néhány éve a színházak is felvették a kesztyűt, egyre karakteresebb arculattal és modernebb plakátokkal mérkőznek a nézők figyelméért. Ma már egyre elterjedtebb, hogy a színház egy adott művésszel dolgozik, így például a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat plakátjait a jelen felvonás főhőse, Hodgyai István, színész/művész nevén Hotdog tervezi. Hodgyai 1991-ben született Székelyudvarhelyen, középiskolai tanulmányait a Dr. Palló Imre Művészeti Liceumban végzi, ahol képzőművészetet tanul, 2010-ben sikeresen felvételizik a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, Látványtervezői szakára. Szakmailag a leg markánsabban Bartha József képzőművész határozza meg Hodgyai vizuális látásmódját. Másod éves hallgatóként már plakátot tervez aktuális színházi daraboknak. Ekkor tájt jön rá, hogy a díszlettervezés talán nem az erőssége, térben való tájékozódásának hiányosságára hivatkozva, ám annál karakteresebben nyilvánul meg a plakáttervezés műfajában. Meglepően fiatalos, sőt esetenként provokatív nyelvezetet használva.

A jó színházi plakát azzal kelti fel az érdeklődésünket, hogy mond valamit az előadásról. Egy jó plakátra nézve felsejlik számos gondolat, érzet, pillanat lehetősége egy tartalmas színházi estében. Ezt a lehetőséget látták azok a színházak akik Hodgyaival ez idáig együtt dolgoztak, név szerint a következők: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház (TMT), Stúdió Színház, Yorick Stúdió, András Lóránt Társulat, Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház.

2014-ben frissen végzett hallgatóként Budapesten is megjelenik néhány plakátja. Ebben az évben kapja meg először a Communitas Alapítvány Alkotói ösztöndíját vizuálisművészet kategóriában.

Egy alkotó, a valós elismerést csak a szakmától kaphatja meg igazán.
2017-ben a Magyar Teátrumi Társaság által harmadik alkalommal megszervezett Színházat vegyenek! című színházmarketing megmérettetésen, 43 magyarországi és határon túli színház vett részt. Az évad legjobb színházi plakátja díjat Hodgyai István által tervezet TARTUFFE plakát nyeri el, a darabot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata játszotta,Keresztes Attila rendezésében. Valamint, az évad legjobb színházi nyomtatott kiadványa Dijat, Játék a titokkal társulati fotóalbummal amelyben a fotókat szintén Hodgyai készítette.

2018-ban másodszor nyeri el a Communitas Alapítvány Alkotói Ösztöndíját. A plakát tulajdonképpen a legelső eleme egy produkció létrejöttének, mert a néző sokszor már hónapokkal a bemutató előtt találkozik vele.
Feltehetjük a kérdést.

HOGY KÉSZÜL A JÓ SZÍNHÁZI PLAKÁT?
Az általános menet , hogy a plakát tervezője belefülel az olvasópróbába, meghallgatja azt a pár kulcsszót, ami a rendező szerint fontos a darab értelmezésében, de erről Keresztes Franciska által készített interjúban így vall az alkotó Hodgyai István: „A tervezés folyamata nagyjából olyan, mint a layerek [rétegek] a Photoshopban, amelyek egymásra tevődnek és megszületik a kép. Nem hiába készül a plakát ezzel a programmal. Egyik layer a rendező, a másik a tervező, a harmadik a drámaíró, a negyedik a zeneszerző stb. – mindenikük nagyon tud inspirálni. Az utolsó pedig én vagyok. S amikor mindez egymásba rakódik, megszületik a plakát, amely mindenképp az előadást kell reprezentálja, de úgy, hogy közben nem szabad elmesélje. Meghökkentő kell legyen. Kell legyen benne valami ötlet.” Egy jó helyre kitett utcai plakát igen erős hatást tud kelteni.
Bartha József képzőművész, díszlet és plakáttervező így vélekedik: „a színházi plakátnak pofonként kell hatnia ahhoz, hogy az emberek felkapják rá a fejüket. Az a cél, hogy hagyjon nyomot; ha indulatot kelt, akkor úgy, ha mosolygásra késztet, akkor úgy."
A plakátnak az előadáshoz hasonlónak kell lennie. Ugyanez érvényes a műsorfüzet esetében is, ezek ideális esetben műtárgyként is működnek. A jó színházi grafikai design – akár a plakátról, akár a hangulatában azzal megegyező műsorfüzetről beszélünk – a produkció részévé tud válni.

Nem az a jó plakát, amely elmeséli az előadást, hanem az, amelyet ha nem is ért első látásra a néző, az előadás után megérti.

Nos én kíváncsi vagyok a „Sírályra”, mert ez a kedvencem, kérem válasszák ki önök is a kedvenc plakátjukat és gratuláljunk közösen az alkotónak!

Berze Imre szobrászművész
Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum Képtára
2018.11.29.