PORTRÉK–METSZŐK–METSZETEK

PORTRÉK–METSZŐK–METSZETEK
2013. október 9 – december 31.

A Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára könyveiben található többféle típusú portrémetszet tekinthető meg a Haáz Rezső Múzeumban megnyílt tárlaton. Az ábrázolt egyházi vagy világi személyiség képén feltűnik neve, kiléte, társadalomban betöltött szerepe, elismertsége, életrajzi adatai. Az ábrázolás lehet a képzelet szüleménye, de gyakran az egyetlen fennmaradt hiteles arckép. A portrén túl, helyismereti, viselet-, egyház-, ideológia-, architektúra-, stílus-, díszítéstörténeti információkat is felfedezhetünk.
A metszetek árulkodnak a választott sokszorosító eljárásról, a művész(ek) rajztehetségéről, a metsző rátermettségéről, a nyomdász felkészültségéről, a kiadói vállalkozás nagyságáról. Szerencsés esetben a művészek nevéről is. Erre utalnak a „delineat” (előrajzolta), „pinxit” (festette), „sculpsit” (metszette), „excudit” (nyomtatta) latin kifejezések valamelyike.
A falakon a metszetek kinagyított másolatai vagy azok részletei, míg a tárlókban az eredeti kiadványok és a kísérő információk tekinthetők meg. Kis tárlatismertetőnkben a sokszorosító eljárások némelyikéről talál rövid összefoglalót az olvasó.
A fametszés (xilográfia), a legrégebbi képnyomtató, ún. magas nyomású eljárás. Korábban hosszanti irányban fűrészelt bükk- vagy körtefát (lapdúc), később, a 19. század óta keresztbe vágott puszpángfát (harántdúc) használtak. Metszőeszközök régebben a kisebbfajta tollkés, később a különböző vésők. A több kisebb darabból összeenyvezett dúcra világos alap kerül. Erre készül a ceruzás tükörfordított előrajz. Ezután következik a vésés oly módon, hogy a rajz vonalai kiemelkednek a forma síkjából. Ennek során alakul ki az eredeti fametszet, a  fakszimile-fametszet, a színező, tónusos (sraffírozott/vonalakkal, pontokkal árnyékolt), avagy vonalas metszet. Fejlődése során különböző fametszőiskolák alakultak ki. (francia tónusos, angol [Thomas Bewick 1753–1823], német) A tónusok metszésének sajátossága függ, attól is, hogy mi szolgált a fametsző munkájának alapjául (például olajfestmény, tusrajz, akvarell stb.) Van művészi és van technikai fametszet. Utóbbinál a különböző visszatérő rovátkolásokat, árnyékelmosódást fametsző- vagy vonalzógéppel is elérhetik. A fametszet több ezernyi nyomtatást is jól kibír, de azért sérülékeny. A 19. sz. második felétől a modern tipográfiai eljárások felfedezéséig használatos volt a foto-xilográfia is.
A fametszéshez hasonlítható a linóleum metszése is (linómetszet). 1895-től használják. Ilyet most nem állítottunk ki.
A rézmetszés (kalkográfia) mélynyomású eljárás. Simára csiszolt vörösrézlemez felületébe tűvel (hidegtűvel: pointe séclie) meg vésővel belevésik a rajzot. Itt a rajz vonalai bemélyednek, barázdákat alkotnak. Ezekbe kerül a festék, mely a ráhelyezett papírra tapad a nagy nyomás alatt. A rézmetszés nehéz, hosszadalmas és kényes munka. A kevésbé kimunkált mű a kartonmetszet. A jobb első levonatok nagyobb értékűek. A hideg tűs munka vonalai sekélyesek, csak kevés lenyomat készül róla. A mezzotintónak nevezett metszés 1640 körül vált divatossá. Az arravaló szerszámmal szemcséssé tett lemez levonata bársonyfekete tónusú. A szemcsék tetejét lehántva, a lemez felületét elsimítva képezik ki a világosabb tónusokat és fényeket. Ismert még a  pontozó, illetve a krétarajzos modorú rézmetszés is.
A rézkarc (aquaforte) esetében a jól csiszolt rézlemezt alapozzák viasz, gyanta és terpentin keverékével. Ezt bekormozzák, majd tompahegyű tűvel felviszik a rajzot. Ezt követi a salétromsavas vagy vaskloridos maratás. További retus, továbbmaratás, finom árnyalatok bekarcolása követi. A könnyedebb és szabadabb rézkarc festőiesebb, különböző tónusok állíthatók elő vele hajlított formájú reszelőkkel, csiszolópapírral, vagy leheletnyi festékréteg fennhagyásával.
A különböző eljárások kombinálhatók. Ismertebb eljárások a vernis mou, (puhább maratóalap, vásznon keresztüli rajzolás, mélyebb maratás), a mezzotintóval ellentétes aquatinta (1768-tól; többszörös gyantázás, tónusonkénti réteges maratás, lefödéses egymásutáni nyomtatás) és a vízben oldható festékkel rajzoló reservage-eljárás.

Róth András Lajos