PULZUS NEMZETKÖZI ALKOTÓTÁBOR

Hölgyeim és uraim, tisztelt jelenlévők! Sok szeretettel köszöntöm önöket a 8. Pulzus alkotótábor záró kiállításának alkalmából.
PULZUS. Mit mond, mit jelent számunkra ez a szó? A szív verésének ritmusát, a keringési rendszer dinamikáját. 2019. július 15-25 között azonban ez a szívverés, ez a lüktetés kicsit átváltozott és beköltözött a székelyudvarhelyi Spanyár ház udvarába, ahol is a kora reggeli óráktól, egészen estig hallható volt az ütemes vésőcsattogás, érezhető volt az alkotói folyamatok pulzálódása, mely erőteljes, színvonalas és őszinte alkotásokat eredményezett.
Mielőtt azonban mélyebben belemennénk a kiállított művek természetébe, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a tábor művészeinek az elmúlt 10 nap munkájáért, és hangulatáért: Atsushi Mizutaninak, Bartis Noéminek, Harmath Istvánnak, Hsia Aihuanak, Jakobovits Mártának, Kopacz Kundnak, László Hajnalkának, Máthé Lászlónak és Berze Imrének.
So I would like to thank you very much for your spirit of work, mentality, for your patience and openness, that caracterised this camp.
A mai kiállítást alapvetően négy kulcsszó köré csoportosítanám: ember, hagyomány, dinamika és geometria. Annak ellenére, hogy nem zárható be egyik alkotó sem egy bizonyos csoportba, mégis minden műnek van egy szervező elve, amely mentén élni kezd.
Az ember és mindennapjai, problémái, világszemlélete. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy olyan téma, amely közvetve vagy közvetlenül mindannyiunkat érint, de a kifejezés, a megmutatkozás mindig más.
Az emberi lét, és annak általános, individumtól eltávolított, vonatkozása jelenik meg Harmath István munkásságában. Az újfajta szobrászati technika és a téma súlya együttesen hat a szemlélőre. Érdekes, meglepő és elgondolkodtató. A távolból nézve szinte fel sem tűnik, hogy a műalkotás szereplői apró emberi figurák. Más értelmezése és megjelenítése mutatkozik meg az embernek, és az embertömegnek azon az öt drót műalkotáson, melyek anyagukban és megformálásukban könnyedek, játékosak. Egyfajta rajzos ártatlanság, egyszerűség tükröződik, miközben a téma absztrahálódik.
A számítógépes grafika és az ember kapcsolata ugyancsak egy friss, és másfajta szemlélet. László Hajnalka például lebontja és újraértelmezi a testet, a tömeget, más kifejezésben mutatja meg a lélek és a test reakcióit. Az ember testrészeit, kifejezőeszközeit helyettesíti organikus, gyakran megtalálható, vagy éppen újszerű, néha talán testidegen elemekkel, amelyek mégis valamilyen formában kapcsolhatók az élethez, az emberi korokhoz, anatómiához, gondolkodásmódhoz. Már nem az arckifejezés vagy a testbeszéd közöl a szemlélővel, hnem minden olyan elem, amely emberen túli.
A portré ellenben régóta jelen levő festészeti műfaj, és megint csak személyekhez köthető. Van, amikor a reprezentációt, vagy éppen az emlékezést szolgálja, Máthé László festészetében azonban az emberi test részleteinek kiemelését, absztrahálását jelenti. Az egyes testrészek, tekintetek részletes megformálása erős kontrasztot képez az elmosott, visszatörtölt, vagy csak egyszerűen nem annyira kidolgozott részekkel, melyek mégis együttesen alkotnak egy egészet. Ezek az ellenpólusok kifejeznek egy gondolatot, érzelmet, és megmutatnak egy újfajta festési technikát, bővítik a művész és a szemlélő érdeklődésének csomópontjait.
Az erdélyi képzőművészetet alapvetően belengi a gyökerekhez, hagyományokhoz való ragaszkodás. Ennek az ereje viszont akkor érződik igazán, amikor nem csak számunkra, de egészen távoli művészek számára is inspirációs forrásként szolgál. Atsushi Mizutani munkájának alapgondolata a nap motívum, mely a székely szimbolikában igen jelentős szereppel bír. A művész stílusától némiképpen eltérő műalkotás megragadja a hegyeinket, a természet színeit, hatásait. Ugyanakkor az itt készült műalkotásokra egyfaja rímként felelnek a japán vonulatok, hiszen a falra az ottani táji elemek kerültek fába ültetve. Ezek az egészen apró alkatrészek illeszkednének a nagy munka egészébe is. Talán mondhatom, hogy megragadja azt a szimbiózist, ami ebben a 10 napban létrejött az alkotó és az itteni tér, idő és emberek között.
Ugyancsak nem kell messzire mennünk, ha Hsia Aihua monumentális, fa munkájának a modelljét szeretnénk megtalálni. Napjainkat nagyban meghatározza a medvék túlzott szaporodása, annak, a társadalmunkat erőteljesen befolyásoló tényezőnek a hatása, mely éppen a veszélyérzetből adódik. Mégis a kiállított fa munka elfeledteti ezt velünk, közelíti hozzánk. A felhők között ülő állati figurát belengi az a keleties spiritualitás, amely egyébként a művésznő másik két munkájában is dominál. Az érzékenység a lélek rezdülései, és az élet apró elemei iránt, a hit az elemek lelkiségében, szellemében.
So I have just tried to make a short interpretation about your works of art, and I defined that probably the most important fact, that we can figure out in your works is the beliefe in spiritual things, gods, and in soul. The two monumental piece of work that you made us, express some actual factors, that affect our lives. The Bear’s moral, and the Drawing HUN-1 is inspired by the transilvanian spirit, simbols, and the nowadays problems in our region. Aihua’s work, I think, combines the asian spirituality, with the sekler reality, and this combination results a sculpture that forces us to think a humane solution on our topics. The other two little works, that we can see on the exhibition reflect the same kindness, and spiritulatity, I mentioned. They are like figures in fairytales. Everything can have a god, everything can have a soul and an existence.
On the other hand, Atsushi’s monumental sculpture is based on the simbol of the sun. A simbol, that is important for our identity, but at the same time is important for your belife, and mentality too. The mountain-like pieces of the great composition have similarities to the other two works, that are exhibited today. We can see the japan mountains separately, but also in a coexistence with the transilvanian ones. You brought us another air, another culture, but in these 10 days, I hope, we succeded to share with each other our ways of life, our mentality, our sacrality, and everydays too. So Aihua and Atsushi, thank you very much for being here, and i hope we’ll see you soon again, and I hope you enjoyed this camp.

Hazatérve az ázsiai tájakról, nem mehetünk el Kopacz Kund munkái mellett sem, hiszen fotómunkája a hazai hegyeket mutatja meg egy fiatalos látásmód nyomán. Mindehhez kapcsolódik a tulipántos láda, mint építészeti elem, mely a tudatunkban és az identitásképzésünkben hangsúlyosan jelen van. A megvalósítás viszont nem átlagos. Felhívja a figyelmet egy olyan globális problémára, mint a felszínesség, a nagyzolás és a harsányság. Rávilágít arra, hogy az egyszerű szépségért, értékrendért először a belsőben kell keresgélni, valamint egyaránt rátapint arra is, hogy hogyan lehet az OSB lemezből esztétikusat létrehozni. A tábor ritmusára, hangulatára alapvetően jellemzővé vált a lendület, a humor, a dinamika.
Ezt a dinamikát és alkotói kedvet, erőt láthatjuk Bartis Noémi munkáin, úgy a grafikán, mint az olajképeken. Az a mentalitás érvényesül, mely leginkább abban hisz, hogy a festés folyamata nem lehet bátortalan, a vonalak, a színek, a különböző kontrasztok erőteljesen és magabiztosan kell a vászonra kerüljenek. Ebből adódóan láthatjuk, ahogy a színek keveredése, a vonalak kuszasága kiad egy olyan egységet, mely létezik, úgy egészben, mint darabonként is. A művésznő meditatív szellemisége pedig megmutatkozik már a kétféle alkotói nem együttélésében is.
Dinamizmus és geometria keveredése van jelen Berze Imre szobrászművész alkotásában. Az egyszerű, letisztult és egységes forma melegséget kap anyaga miatt, könnyedséget pedig a technika nyomán, amellyel készült. A belül üres szerkezet magához vonzza a tekintetet, ha bele nézünk, akkor meg egy új nézőpontot látunk az alagút végén. Mindehhez a letisztultsághoz, melegséghez, könnyedséghez pedig társul az a dinamizmus, melyet a drapéria anyagszerűsége, megformálása hordoz magával. Olyan geometriát kapunk, amely feloldódik, amely úgy feszes, hogy közben játékos is.
A különböző formák együttes hatásáról beszél Jakobovits Márta Meditáció címet viselő munkája. A kerámia fénye, anyaga kerül az előtérbe a minimalista vonulatot követő formképzés okán. A falakon látható agyag munkák hasonlóan a textúra, az anyagszerűség érzetével hatnak. A művésznő nem próbál témát, támpontokat előtérbe helyezni, nem próbál bonyolult formákkal megmutatkozni, hanem inkább fókuszál a még égetetlen agyagra. Üzenet a múltból, mondja, de mondhatnánk, hogy üzenet a palackból, vagy éppen leletek a múltból, maradványok az elődeinktől.
Zárszóként pedig próbáljunk meg elvonatkoztatni a szívveréstől és társítsunk képzőt a pulzus szóhoz és mondjuk azt helyette például, hogy IMPULZUS. Hiszen a közös munka varázsa, az együtt töltött nappalok, a borozgatások, beszélgetések, eszmecserék létrehoztak ebben a 10 napban egy olyan szellemi műhelyt, egy olyan mondhatom szerintem, hogy baráti társaságot, amelyik erre az időre beköltözött egy közös műterembe, és szimbiózisba, kölcsönhatásba hozta egymással az embereket, alkotókat, és a külső szemlélőket egyaránt.
Kívánom, hogy élvezzék önök is ennek a szellemi műhelynek az eredményeit, gondolatait, és éljék meg pozitívan az itt eltöltött időt!
Köszönöm a figyelmüket! Thank you for your attention!

Vargha Fruzsina

A VIII. PULZUS – Székelyudvarhely Művésztelep szervezője: Haáz Rezső Múzeum és Haáz Rezső Alapítvány
Támogatók: Communitas Alapítvány, Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, Exa Trade, GALFFIS’S, Septimia, Csíki Sör, ALT Technologies, Amigo&Intercost.
A múzeum fenntartója: Székelyudvarhely Város Önkormányzata