RÓKA - Gujuman Uliana festészeti kiállítása

RÓKA

Gujuman Uliana festészeti kiállítása
Haáz Rezső Múzeum Képtára
2016. április 7 – május 3.

A jelenleg Zetelakán élő művésznő alkotásaival gyakran találkozhattunk kiállításokon mind Székelyudvarhelyen, mind Csíkszeredában. Festészetének, művészetének kvalitását többek között az is bizonyítja, hogy az egyre aktívabb és tevékenyebb, laza csoportosulásba szerveződő fiatal udvarhelyi képzőművészek az évek során megismerték, elismerték munkásságát és körükbe fogadták a Moldovai Köztársaságból származó festőnőt.

Az első impulzusok, amelyek a művészet irányába térítették életútjának fonalát, középiskolás éveiben érték. Mindez abban az Orhei nevű moldovai kisvárosban történt, amely a

XV. században Őrhely, vagy Várhely néven Dnyeszterfehérvár, Csöbörcsök és más várakkal együtt a Hunyadi János által fenntartott és kiépített végvárrendszer része volt, nagyszámú magyar katonai és civil népességgel.

2009-ben, a kisinyovi kommunista kormány bukását követő feszült légkör hatására úgy döntött, hogy Romániában folytatja tanulmányait.  Itt egy elnyert tanulmányi ösztöndíjnak köszönhetően megkezdhette és be is fejezhette felsőfokú képzőművészeti tanulmányait. Úgy az alapképzést mint a mesteri fokozatot a Temesvári Nyugati Tudományegyetem képzőművészet szakán szerezte, illetve védte meg és többek között Dan Toma és Claudiu Toma tanárok voltak azok, akik döntő módon hatással voltak művészetének fejlődésére.

Alkotásainak zöme a természetábrázoló festészet tendenciáit követi. „Fátyolosan” realista ábrázolásmódjának és filozofikus témaválasztásának köszönhető az, hogy festményei szemlélődő, elmélkedő, nyugodt és romantikus hangulatok lenyomataiként kelnek életre.  Színvilágát a földszínek közepesen sötét és finoman telített vörös, barna, narancs, olykor-olykor a sárgászöld nyers, meleg színei határozzák meg. Esetenként e színek intenzitását a ködös szürkék, vagy a hideg kékek árnyalataiban megjelenő felületek döntően befolyásolják.

Gujuman festményeinek állandó „vendége” egy plüss róka, melynek a képeken elfoglalt helye és a neki szánt szerepe sosem ugyanaz. Kezdetben, mint az elmúlt gyermekkor tanúja volt jelen a vásznakon. Az idők során ez a játék róka, „gesztusainak”, „testbeszédének”, „környezetének”, a festményeken elfoglalt helyének köszönhetően emberi tulajdonságokkal felruházott lénnyé alakult át, a ma emberének allegóriája lett. A plüss róka jelenléte a festményeken a barokk és a romantika festői által sok esetben megfestett staffázs-alakokra is utal. Általában a staffázs-alakok elhelyezése egy-egy festményen az ábrázolás élénkítésére, a kép mélységének jobb érzékeltetésére szolgált, szolgál. Gujuman „D'après C. D. Friedrich” című festményén a háttal álló plüss róka tekint le a zord tájra. E kép láttán a néző úgy érzi, mintha ő is belépett volna a festménybe, mert ő is ugyanazt a tájat szemléli, mint a staffázs-alak, esetünkben a plüss róka.

Gujuman olajfestményeinek finom árnyalatú színvilága a réteges festésmód eredménye. Ez egy olyan színképzési eljárás, melynek során a festékszínek rétegenként kerülnek egymásra és a színrétegek erősebb, vagy gyengébb fényáteresztő tulajdonsága révén születik meg az a végső, új szín, amit a festményen látunk. Ez a réteges festésmód – vallja Gujuman – annyira összetett és izgalmas folyamat, hogy alkalmazása mindenkor új kihívást, új megmérettetést és új fejlődési lehetőséget jelent számára. 

Gujuman tehetségével, szorgalmával, kitartó munkájával és a mesterség iránt érzett alázatával teremtette meg azt a világot, amit festményein elénk tár. Goethe szerint „A színek a fény tettei, tettei és szenvedései”. Ösztönösen, vagy tudatosan a festőnő alkotásai is ennek a líraian megfogalmazott alaptételnek a szellemében születtek.

Veres Péter