Síppal, dobbal, didzseriduval…
Népek hangszerei a Néprajzi Múzeumból
A zenét az előadás szempontjából két nagy csoportra szoktuk osztani: énekes (vokális) és hangszeres (instrumentális) zenére. A vokális zene esetében a hang forrása az emberi hang, az instrumentális zene esetében a hangforrás általában a rezgő test vagy közeg. Amikor hangszerekről beszélünk, főként zenélésre használt eszközökre gondolunk. De ehhez a tevékenységhez néha olyan kellékeket is igénybe veszünk, amelyek eredetileg más célra készültek, így inkább azt mondhatjuk: hangszer minden olyan eszköz, amelynek a hangkeltés a funkciója. Hangszerként funkcionálhat egy kéreggel befedett gödör is, amelyen lábbal pufogó hangot hallatnak.
Szerte a világon előfordulnak olyan hangszerek, amelyek a népek vándorlásai, találkozásai során terjedtek el, illetve honosodtak meg. Más hangszerek egymástól függetlenül jöttek létre a Föld különböző pontjain – például a furulyák és a dobok, amelyek valamilyen formában szinte mindenhol felbukkannak.
Az utóbbi évtizedekben a hangszerek egy sajátos elterjedési formájával találkozhatunk: a különféle zenei fesztiválokon egyre többször hallhatunk tőlünk távoli, gyakran Európán kívüli zenei kultúrákból merítő együtteseket. Az általuk megszólaltatott hangszerek sokszor ismeretlenek, egzotikusak számunkra. Magyarországon az 1980-as évektől nemcsak a kultúrakutatás, de a szélesebb értelemben vett nagyközönség részéről is egyre nőtt az érdeklődés a különböző népek és kultúrák zenéje és hangszerei iránt.
A magyar kutatók mindig nyitottak voltak más kultúrák megismerésére. Bartók Béla az 1900-as évek elején Algériába utazott, hogy arab zenét gyűjtsön, emellett foglalkozott szomszédaink (szlovákok, románok, rutének stb.) népzenéjével is, megfordult a törököknél és más ázsiai népeknél is. De Sárosi Bálint afrikai és Vikár László ázsiai kutatásai szintén nemzetközi jelentőségűek.
Már a budapesti Néprajzi Múzeumot megalapozó nagy tárgyegyüttesek is tartalmaztak népi hangszereket. Xántus János 1869–1870 közötti kelet- és délkelet-ázsiai gyűjtésének anyagában például 90 hangszer, illetve hangszeralkatrész szerepel. Gróf Zichy Jenő oroszországi és kelet- ázsiai expedíciója nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályához (a Néprajzi Múzeum elődintézményéhez) került tárgyak között szintén találunk zenével kapcsolatosakat: hanti sámándobokat, csontdorombot, kéthúrú hegedűt, hárfaféléket és énekszámláló pálcikákat.
Jelen kiállítás nem vállalkozhat a Néprajzi Múzeumban lévő több mint 3000 hangszer összes típusának bemutatására, csak néhány példán keresztül érzékelteti a hangszerek felosztásának rendszerét, a különböző kontinenseken fellelhető változatos hangszerek összevetésével pedig azok hasonlóságait és különbözőségeit. Ezért állítjuk ki együtt az azonos típusú, a hang forrása alapján csoportosított hangszereket. Az osztályozás alapját a nemzetközi gyakorlatban elfogadott Hornbostel–Sachs rendszer négy főcsoportja adta: az idiofon, a membranofon, a kordofon és az aerofon hangszereké.