STUDIO 9

STUDIO 9
Haáz Rezső Múzeum Képtára
2015. október 27 – december 6.

A STUDIO 9 név egyre ismertebbé válik a tárlatlátogató közönség számára. 2006-tól kezdve – első kiállításuk óta –, éves rendszerességgel állítanak ki nemcsak Erdély fontosabbnak számító kiállító tereiben, hanem a határokon túl is gyakori vendégek.

A tíz alkotó számos munkáját felvonultató vándorkiállítás összhatásában természetesen eklektikusan hat. Ennek ellenére mégis kitapintható egy összhang, amely a tagok megkérdőjelezhetetlen tehetségének és az ebből fakadó színvonalnak köszönhető.

Bara Barnabás égetett agyagból készült kisplasztikáinak, modelljeinek látvány és formavilága szinte nóvumként hatnak. Ha Bara munkáiról beszélünk, akkor általában fából készült, gyakran a kubizmus jegyeit is magukon viselő művek jutnak eszünkbe. Az itt kiállításra kerülő terrakotta szobrok érdekes színfoltját képezik eddigi munkásságának.

Botár László vásznain az átélt, megtapasztalt, megsejtett élményekben rejlő vélt, vagy valós összefüggéseket tárja elénk. Teszi mindezt egy olyan stílusban, amelyben a transzavantgárd és neoexpresszionizmus jegyei is kitapinthatók.

Az eddig felállított köztéri szobrai alapján egyértelműen megállapíthatjuk, hogy Gergely Zoltán szobrászatának mércéjét az olyan klasszikusok alkotják, mint Zala György, vagy Fadrusz János. A STÚDIÓ 9 jelen tárlatán egy másik énjét ismerhetjük meg. Ezúttal az absztrakt szobrászattal kísérletező, és a szinte játékosan alkotó Gergely munkáival találkozunk.

Mezey Ildikó és Váncsa Mónika festményei valójában mesék, történetek, események tömény, vagy leheletfinom párlatai. Míg Mezey világa személyesebb, bensőségesebb, meghittebb, addig Váncsa univerzuma tágasabb, általánosabb és távolságtartóbb.

A festészettel is foglalkozó szobrász, üvegtervező, grafikus Nagy Ödön mindig változatos és rugalmas stílusban és formában fogalmazza meg mondanivalóját. Ez alkalommal is úgy választott anyagot, kifejezésmódot, hogy azzal érdekes és megragadó plasztikai élményt nyújt a nézőnek.

Szabó Árpád tömény, nem egyszer szinte drámai színvilágú festményei a gondolat és forma, a figuratív és absztrakt találkozásainak színterei.

Tompa Bors Eszter képeinek témáját életének apróbb, vagy fontosabb epizódjai ihletik. Saját bevallása szerint „az emberi kapcsolatok és az emberi mivolt ambivalens, sokoldalú lenyomatai” foglalkoztatják. Mindezt egy olyan stílusban tárja elénk, amely esetenként bizarrul naiv, vagy naivan bizarr.

Turcza László festői világa az álom, a látomás, a tudatalatti és a mese oszlopain nyugszik. Itt kiállított képei – ha egy kicsit visszafogottabban is, mint ahogy azt tőle megszoktuk –, szervesen illeszkednek a Turcza által megalkotott világba.

Xantus Géza festményeinek képrétegei egyfajta valóságon túli, transzcendens hangulatot árasztanak. A gyakran vallásos és világi témákat figurális kompozíciókkal megfogalmazó művészhez közel állnak az olyan monumentális műfajok is, mint a színes-üvegablak készítés, vagy a freskófestészet.

Festmények, szobrok, színek, formák, jelek, szimbólumok, hangulatok. Tömören, szárazon, néhány kulcsszó segítségével így írható le ez a kiállítás. A tárlat esztétikai és vizuális tartalma mellett, vándorkiállítás jellege által számít különlegesnek, rendhagyónak. Az éves rendszerességgel Erdély szerte utaztatott kiállítások azt jelzik, hogy Csíkszeredában  a képzőművészeti élet él és gyarapszik.

Veres Péter