Szarmaták: mítosz és valóság

Az ókorban a kelet-európai steppeövezetet iráni nyelven beszélő népek uralták. A szkíták korábbi dominanciája utáni időszakban, a Kr. e. 3. századtól keleti szomszédaik, a különféle szarmata népek egyre erőteljesebben nyomultak nyugat felé, míg végül a mai Magyarország területén is megtelepedtek, ahol négyszáz éven át fontos szerepet töltöttek be, gazdag régészeti hagyatékot az utókorra hagyva.
A Kárpát-medencei honfoglalás életmódváltással is együtt járt: a több hullámban betelepedő szarmata népcsoportok (jazigok, roxolánok, alánok) feladták addigi nomád életmódjukat, és a földműves, letelepedett nagyállattartó életforma vált dominánssá. Sűrű faluhálózatuk mellett jelentősebb településeik is voltak.
A 4. század második felében a hunok inváziója nagy népmozgást indított el a steppén: a 370-es években legyőzték az alánokat, akiknek egyes néprészei a hunok alattvalói lettek, és velük szövetségben nyomultak tovább nyugat felé.
Maciej Miechowita, a krakkói egyetem professzora 1521-ben jelentette meg Tractatus de Duibus Sarmatiis (Értekezés a két Sarmatiáról) című munkáját, amiben elsőként származtatta a lengyel nemesi nemzetet a szarmatáktól. Elképzelése az ókori római természettudós idősebb Plinius egy földrajzi adatán szerint a alapult: szerinte a szarmaták országának határa a Visztula folyó volt. Valójában a fekete-tengeri steppeövezettől ennyire északra nem ért el a szarmata népek lakta terület, de ez lehetőséget adott a lengyel-szarmata azonosság felállítására.
A lengyel-szarmata rokonság elméletét a 20. században megkísérelték tudományos alapra helyezni. A szarmaták régészetét és történetét elsőként összefoglaló Tadeusz Sulimirski elképzelése szerint már a 2. századtól Kis-Lengyelország, Szilézia és Nagy-Lengyelország déli része az antok, egy „szarmata” törzs uralma alatt állt. A hun korban az északi szláv területeken az alánok látták volna el a hun birodalmon belüli uralkodó réteg szerepét. Ezek az alánok az elképzelés szerint később elszlávosodtak volna, és ők adták a későbbi lengyel nemesség őseit.
Bár a lengyel-szarmata rokonság ma már romantikus elképzelés, kultúrtörténeti tényezőként és a lengyel nemzeti öntudat kialakulásában játszott szerepe miatt jelentősége rendkívüli. A szarmaták, a független, szabadság-és vendégszerető, öntudatos, becsületükre kényes, vakmerő ősök nemesi ideálja máig hatóan meghatározza a lengyel hazafias önképet.