Szász Endre művészete Erdélyben

– KÉPTÁR –
2017. április 20 – május 21.

Szász Endre munkássága különös része a magyar művészetnek. Az 1950-es években könyvillusztrációival aratott sikereket, majd érdeklődése egyre inkább a festészet felé fordult, és sajátos festőtechnikájával, ugyanakkor képeinek szürrealisztikus világával hívta fel magára a figyelmet. Látvány- és díszlettervezőként a filmszakmában is letette névjegyét, de neve talán leginkább a 80-as évekbeli, Hollóházán végzett tevékenységével, a porcelán széles körű felhasználhatósága és népszerűsítése terén elért eredményeivel forrott össze.

Ahogy művészi pályája, úgy életrajza sem mentes a fordulatoktól. Rendhagyó személyiség volt, aki nem ismert határokat sem a különféle – alkalmazott és magas művészeti – műfajok, sem a Föld országai, mindenkori kultúrái között. Világképének – és ebből fakadó művészetének – kialakításában a „készen kapható” normarendszerekről, ideológiákról és doktrínákról, így a politikai táborok szerinti megosztottságról sem vett tudomást.

Székely származását sokszor és büszkén hangoztatta. Nemcsak fantasztikus, lidércek és démonok lakta álomvilágát, képzettársításra való képességét eredeztette szülőföldjéről, de a közösségi összetartozás tettekre sarkalló érzését és a technikai találékonyságot is. Az útravaló, amit Székelyföldről magával vitt, egész pályáját meghatározta. Szász Endre erdélyi vándorkiállítása a Szász Lula által gondozott hagyatékból, valamint a miskolci Herman Ottó Múzeum és a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum gyűjteményeiből nyújt válogatást.