Pillanatok a Héjjasfalva–Székelyudvarhely vasútvonal és a székelyudvarhelyi állomás 125 éves múltjából
(Vasútállomás)
(2013.március 15- )
A 19. század egyik legjelentősebb technikai találmánya a gőzmozdony. Udvarhely megye és Székelyudvarhely bekapcsolásával a Kárpát-medencei vasúthálózatba először gróf Széchenyi István 1848-as terve foglalkozott.
Évtizedekkel később, 1885-ben ifj. Daniel Gábor és Ugron Gábor Udvarhely megyei országgyűlési képviselők egy Héjjasfalva – Székelyudvarhely – Marosnyire – Csíkszentdomokos – Csíkszereda – Gyimes-szoros között futó vasútvonal megépítését tervezték.
Ezzel szemben, az akkori közlekedésügyi miniszter, Baross Gábor 1886. december 15-én csak a Héjjasfalva – Székelyudvarhely vonal megépítésére adott engedélyt. Így alakult meg 1887. január 23-án a Héjjasfalva – Székelyudvarhely Helyi Érdekű Részvénytársaság.
A vasútvonal építését Kutlánya János budapesti mérnök vállalta el. Az építkezést Gráber Ármin felügyelte, a vasútállomások, őrházak, melléképületek tervező mérnöke pedig Sebesi Béla volt. A vasútvonal építési költsége 1 094 549 forintra rúgott, amely költségeket Udvarhely megye települései- és magánszemélyek által jegyzett részvényekből, valamint különböző bankoktól kölcsönzött pénzből fedezték. A vasútvonal így az Udvarhely megyei politikai és gazdasági elitnek és településeknek az összefogása eredményeként valósult meg.
Az ünnepélyes átadására 1888. március 15-én került sor. A vasútvonal forgalmi szempontból a MÁV segesvári osztálymérnökségének az irányítása alá került. A román állam 1932-ben 411 000 svájci frankért kisajátította a vasútvonalat a Héjjasfalva–Székelyudvarhely Helyi Érdekű Részvénytársaságtól. Az 1940-ben meghúzott új magyar–román határ következtében 1940–1944 között a vasúti forgalom csak Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között zajlott.
A vasútvonal fejlesztéséről és továbbépítéséről Gyergyószentmiklós vagy Csíkszereda irányába számtalan terv született már 1888-tól, azonban a háborúk, impériumváltások és a pénzhiány miatt erre soha nem került sor.